Koszmosz–118
| Koszmosz–118 | |
| Típus | Metyeor |
| Indítás dátuma | 1966. május 11. |
| Indítás helye | Bajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása |
| Hordozórakéta | Vosztok–2M |
| COSPAR azonosító | 1966-038A |
| SCN | 02168 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Koszmosz–118 (oroszul: Космос 118) a szovjet Koszmosz műhold-sorozat tagja. Meteorológiai műhold.
Küldetés[szerkesztés]
Műszerezettségének segítségével – folyamatos katonai és polgári adatgyűjtés a Föld légkörének változásairól, alakulásáról. A Föld mágneses erőterét kutató és meteorológiai méréseket végző mesterséges hold. Feladata a felhőzet, a hóréteg és a jégmezők eloszlásának vizsgálata, a földfelület és a felső felhőrétegek hőmérsékletének, a Föld és az atmoszféra hőegyensúlyára jellemző adatok mérése. Az űregységgel megkezdődött a Metyeor-rendszer kísérleti kiépítése.
Jellemzői[szerkesztés]
A VNII EM (oroszul: Всесоюзный научно-исследовательский институт электромеханики (ВНИИ ЭМ) филиал) tervezte, építette. Üzemeltetője a moszkvai (Госкомитет СССР по гидрометеорологии) intézet.
1966. június 25-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Vosztok–2M (8А92M) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli pályára. A 97,1 perces, 65 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya elemei: perigeuma 586 kilométer, apogeuma 653 kilométer volt. Az űreszköz helioszinkron poláris pályán mozgott. Hasznos tömege 4730 kilogramm. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energiahasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorok, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal). Földre orientált, stabilitását giroszkóp biztosította. Felépítése hengeres, átmérője 1,4 méter, magassága 5 méter, két napelemtáblája 10 méterre kinyúló.
A Koszmosz–100 programját folytatta. Televíziós képek készültek a Föld nappali, és infravörös felvételek az éjszakai oldaláról. A felvételeket földi kiértékelőkhöz továbbították. Mérte a Föld különböző részein eltérő hőfelvételt és hőveszteséget, vizsgálta a viharok kialakulási helyét, erejét és vonulását. Rádiómódszerekkel mérte a légkör elektromos kisüléseit, a villámlások helyét, erősségét.
A nyolcadik kísérleti meteorológiai műhold. A hatodik, amit a bajkonuri űrrepülőtérről indítottak. A negyedik olyan prototípus, amelyik alapján véglegesen kialakították az időjárási műholdak rendszerét. Irányítható antennája 90 MHz-en működött. Tesztelte a rendszer elemeit, a felhőfelvételeket készítő kamera képfelbontási és jeltovábbítási rendszerét, folyamatosan üzemben tartva a földi vevőállomások rendszereit.
1972 júliusában befejezte működését. A légkör fékező hatására 1988. november 23-án belépett a légkörbe és megsemmisült.
Források[szerkesztés]
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
További információk[szerkesztés]
- Koszmosz–118. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. április 28.)
- Koszmosz–118. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 28.)
- Koszmosz–118. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. április 28.)
|
Elődje: |
Koszmosz-program |
Utódja: |
