Kornis Mihály (publicista)

Kornis Mihály
Született	1796. április 24. Dés
Elhunyt	1835. november 27. (39 évesen) Héderfája
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	négy gyermek: Kornis Clarisse
Szülei	Teleki Anna Ignác, Graf Kornis de Göncz-Ruszka
Foglalkozása	publicista, politikus, tisztviselő
Tisztsége	az erdélyi országgyűlés tagja (1834–)
Sablon • Wikidata • Segítség

Göncruszkai gróf Kornis Mihály (Dés, 1796. április 24. – Héderfája, 1835. november 27.) erdélyi magyar publicista, politikus, tisztviselő, a Magyar Tudós Társaság igazgatósági tagja.

Életútja

Tanulmányait Kolozsváron végezte 1815-ben, s még az év augusztusában az erdélyi főkormányszéknél helyezkedett el mint írnok. Néhány hónap elteltével a marosvásárhelyi királyi ítélőtábla gyakornoka lett, 1816-tól pedig ismét a főkormányszék hivatalában dolgozott, ezúttal mint fogalmazó. 1821-től két évig az Erdélyi Udvari Kancellária fogalmazója volt. 1823-tól ismét a főkormányszék tisztviselőjeként tevékenykedett titkári beosztásban, 1831-ben pedig a bécsi székhelyű királyi kincstartósághoz került át tanácsosi címmel. Ezzel párhuzamosan 1826-tól Kővárvidék, 1828-tól pedig Kolozs vármegye főispáni helytartója volt. Részt vett az 1834. évi erdélyi országgyűlésen, amelynek története során katolikusként elsőként Kornis tölthette be a rendi elnök tisztét. Tagja volt annak az erdélyi országgyűlési küldöttségnek, amely brünni udvarában kereste fel az uralkodót, I. Ferencet. Az utazást követően a tüdővész legyűrte egészségét, Bécsből hazatért Erdélybe, s hamarosan meghalt.

Hivatalviselői pályája mellett 1822-től az erdélyi lapokban rendszeresen publikált tárcákat és 1822-es itáliai, görögországi utazásáról írott úti beszámolókat. Literátus és tehetős emberként anyagilag támogatta kora irodalmi törekvéseit, Kazinczy Ferenchez baráti szálak fűzték. 1830-ban a Magyar Tudós Társaság igazgatósági tagjává választották.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899.  
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 716. o.