Kopidodon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést Turokaci (vitalap | szerkesztései) végezte 2020. január 31., 21:13-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (→‎Fordítás)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Kopidodon
Evolúciós időszak: Kora eocén 47,4–46,3 Ma
A Kopidodon macrognathus rekonstrukciói
A Kopidodon macrognathus rekonstrukciói
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Rend: Cimolesta
Alrend: Pantolesta
Család: Paroxyclaenidae
Nem: Kopidodon
Weitzel, 1933
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kopidodon témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kopidodon témájú kategóriát.

A Kopidodon az emlősök (Mammalia) osztályának fosszilis Cimolesta rendjébe, ezen belül a Paroxyclaenidae családjába tartozó nem.

Tudnivalók[szerkesztés]

A Kopidodon a Cimolesta rend mókusszerű képviselője volt, amely Európában, az eocén kor elején élt, mintegy 47,4–46,3 millió évvel ezelőtt. A Kopidodon, korának az egyik legnagyobb fán lakó állata volt. Hossza 115 centiméter volt, de ebből több mint a felét a farok tette ki. Az örlőfogai a növények rágására alkalmazkodtak. A fogazatát kiegészítette két agyar is, amelyet valószínűleg, csak védekezési célra használt. Lábai és karmai segítették a famászásban és a fakúszó életmódban. Életmódja a mai mókusfélékére hasonlított. Maradványait a Messel lelőhelyen találták meg. A jó minőségű kövületekben a szőrzet is megőrződött; úgyhogy tudjuk, hogy ennek az állatnak is, mint a mai hasonmásainak bozontos farka volt, amelyet az egyensúly tartásra használt.

Az emlősnem eddig egyetlen felfedezett faja, a Kopidodon macrognathus (Wittich, 1902).

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Wighart von Koenigswald: Skelettfunde von Kopidodon (Condylarthra, Mammalia) aus dem mitteleozänen Ölschiefer von Messel bei Darmstadt. Neues Jahrbuch für Geologie und Paläontologie Abhandlungen 167 (1), 1983, S. 1–39
  • William A. Clemens und Wighart von Koenigswald: A new skeleton of Kopidodon macrognathus from the Middle Eocene of Messel and the relationship of paroxyclaenids and pantolestids based on postcranial evidence. Kaupia 3, 1993, S. 57–73
  • Clara Stefen und Thomas Lehmann: On new material of Kopidodon macrognathus (Mammalia, Paroxyclaenidae) from Messel. In: T. Lehmann und S. F. K. Schaal (Hrsg.): The World at the Time of Messel: Puzzles in Palaeobiology, Palaeoenvironment and the History of Early Primates. 22nd International Senckenberg Conference Frankfurt am Main, 15th – 19th November 2011. Frankfurt am Main, 2011, S. 157–158
  • Karl Weitzel: Kopidodon macrognathus Wittich, ein Raubtier aus dem Mitteleozän von Messel. Notizblätter des Vereins für Erdkunde der hessischen geologischen Landesanstalt Darmstadt 14, 1933, S. 81–88
  • Heinz Tobien: Kopidodon (Condylarthra, Mammalia) aus dem Mitteleozän (Lutetium) von Messel bei Darmstadt (Hessen). Notizblätter der hessischen Landesanstalt für Bodenforschung 97, 1969, S. 7–37
  • Wighart von Koenigswald, Gregg F. Gunnell, Thomas Lehmann, Kenneth D. Rose und Irina Ruf: Vier ursprüngliche, aber hoch spezialisierte Säugetiere. In: Stephan F. K. Schaal, Krister T. Smith und Jörg Habersetzer (Hrsg.): Messel – ein fossiles Tropenökosystem. Senckenberg-Buch 79, Stuttgart, 2018, S. 223–233
  • Wighart von Koenigswald: Kopidodon, ein Verwandter der Urhuftiere, der auf Bäumen lebte. In: S. Schaal und W. Ziegler (Hrsg.): Messel - Ein Schaufenster in die Geschichte der Erde und des Lebens. Frankfurt am Main, 1988, S. 235–237
  • Kenneth D. Rose: The beginning of the age of mammals. Johns Hopkins University Press, Baltimore, 2006, S. 1–431 (S. 99–103)
  • Doug M. Boyer und Justin A. Georgi: Cranial Morphology of a Pantolestid Eutherian Mammal from the Eocene Bridger Formation, Wyoming, USA: Implications for Relationships and Habitat. Journal of Mammalian Evolution 14, 2007, S. 239–280
  • Leigh Van Valen: Paroxyclaenidae, an Extinct Family of Eurasian Mammals. Journal of Mammalogy 46 (3), 1965, S. 388–397
  • Leigh Van Valen: New Paleocene Insectivores and Insectivore classification. Bulletin of the American Museum of Natural History 135, 1967, S. 217–284

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kopidodon című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kopidodon című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.