Kooperatív csoportmunka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Hat kulcsfogalom ismerete szükséges ahhoz, hogy sikeresen alkalmazhassuk a kooperatív tanulásszervezést[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csoportok (megfelelő csoportok kialakítása-véletlenszerű, vegyes, azonos érdeklődésű; csoporton belül külön szerepek;párok kialakítása)
  • Szervezés ( megfelelő légkör kialakítása;osztályterem, szabályok kialakítása, kötelezettségek megbeszélése…)
  • Együttműködési szándék ( el kell érni, meg kell tartani kooperatív feladatokkal, és jutalmazási/értékelési rendszer alkalmazásával.
  • Együttműködési készség (ki kell alakítani, fejleszteni, figyeljenek egymásra, az adott munkára, ne kalandozzon el a figyelmük, szerepkijelölés…)
  • A kooperatív tanulás négy alapelve: az egyenlő részvétel, az építő egymásrautaltság, a párhuzamos interakciók és az egyéni felelősség minden feladattípusnál be vannak építve rendszerébe. Ha a négy alapfeltétel közül valamelyik nem érvényesül, akkor nem beszélhetünk kooperatív tanulásról.

Párhuzamos(egyidejű) interakció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Páros, illetve csoportmunka. Ha páros munkáról van szó, akkor egy időben egyszerre az osztály fele beszél. Az idő aktívabban telik, a gyerekek figyelnek egymásra, mert egymásnak beszélnek.

Építő egymásrautaltság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyének, vagy az egyes csoportok fejlődése szorosan összefügg ( például az egyik diák fejlődéséhez egy másik diák fejlődése társul, vagy ha az egyik csoport sikere a másik csoport sikerétől függ.

Egyéni felelősség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csoportnak közös célt kell elérnie, de a feladatnál mindenkinek más részt kell elvégeznie, megoldania, a feladat végén értékelni lehet a részeket.Fontos ez, mert figyelni kell az egyéni teljesítményre is!

Egyenlő részvétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A diákok akkor tanulnak, ha interakcióba lépnek egymással és a tananyaggal. A részvétel a siker elengedhetetlen feltétele, az egyenlő arányú részvétel pedig az egész osztály sikerének a titka.Nagyon elő kell készíteni.

  • Módszerek (sokféle módszer megfelelő alkalmazása, minden módszert ismerni kell.

A módszer alkalmazásánál fontos:

  • A pedagógusok szemlélete gyermek-központúbb, toleránsabb legyen, a gyerekek közötti különbségeket előnyként értelmezzék, és képesek legyenek arra, hogy a hátrányos helyzetű tanulók lemorzsolódását csökkentsék iskolájukban.
  • A kooperatív tanulási mód alkalmazásával a pedagógusok fejlesszék a diákok együttműködési készségét, empátiáját és segítségadási motivációjukat, ezáltal pozitív, megértő légkört teremtve tanulhassanak a diákok a csoportban.
  • A pedagógusok az aktivizáló, tevékenykedtető módszer elsajátításával legyenek képesek arra, hogy motiválják a gyerekeket, s ezáltal csökkentsék a tanulók kudarcait, és növeljék sikerességük esélyét az iskolában.

A kooperatív tanulás általános hatása:

  • A kooperatív tanulás együttműködő tanulást jelent, amely nem egyenlő a hagyományosan használt csoportosan végzett munka kifejezéssel.
  • A kooperatív tanulás egyenlő esélyt biztosít a hátrányos helyzetű és vagy lassabban haladóknak is a munkában való részvételre.
  • A kooperatív tanulás toleranciára, elfogadásra és egymás segítésére nevel, s mint ilyen háttérbe helyezi a versengést, egymás legyőzését, kiszorítását.
  • A kooperatív tanulás örömmel és kedvvel végzett munkát, aktív tanulást eredményez.
  • A kooperatív tanulás feltétele a nyitott, elfogadó, toleráns pedagógiai attitűd, amely az alkalmazás során egyre jobban jellemzőjévé válik a pedagógusnak.
  • A kooperatív tanulás elengedhetetlen szükséglet a későbbi munkára való felkészítésben, hiszen olyan, feltétlenül fontos és elengedhetetlen képességeket fejleszt a diákokban, mint a figyelem, empátia, felelősségvállalás, önzetlen segítés, kommunikáció, szervezőkészség, tolerancia.
  • A kooperatív tanulás alkalmas az iskolai kudarcok nagymértékű csökkentésére, a tanulási kedv és sikerélmény és eredményesség biztosítására.
  • A kooperatív tanulás olyan módszereket tartalmaz, amelyek egyaránt alkalmazhatók a tanulásban és a tanórán kívüli tevékenységekben is.

A résztvevő pedagógusokra és iskolákra gyakorolt hatás:

  • A pedagógusok megismerkednek a kooperatív tanulás alapmódszereivel. Az optimális, kooperatív tanulás programját ismerő, annak gyakorlati alkalmazására felkészült pedagógusok képessé válnak a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű, eltérő képességekkel és különböző tanulási készültséggel rendelkező gyerekek sikeres tanítására.
  • A résztvevő iskolákban módszertani megújulás és szemléletbeli változás jön létre, a tantestületi elkötelezettség nő a közös munka eredményeképpen nő az összetartás, a szemléletbeli hasonlóság.
  • A pedagógusok önbecsülése, a hátrányos gyerekekkel végzett munka iránti motiváltsága munkájuk sikere alapján nő.

A diákokra gyakorolt hatás:

  • Megszűnik, de mindenképpen csökken a tanulásszervezési hiányosságokból fakadó lemaradás, bukás, a speciális iskolába kerülés egyedi esetté, a normál intelligenciaszint alatti vagy sérült értelmű gyerekek esetévé válik.
  • A különbségekre figyelő tanulásszervezés csökkenti azokat a kényszereket, amelyek a gyermekek természetes életkorból adódó életszükségleteit korlátozzák. Ezáltal csökken a szorongás, a kompenzáló viselkedés, és a gyerekek és szüleik számára elfogadhatóbbá válik az iskola szabályrendszere.
  • A fentiek a gyermekek életkorának megfelelő, aktivitást igénylő és biztosító, az alternatív iskolák gyakorlatában már bevált tevékenységrendszer növeli a tanulás élményszerűségét, s ez a gyerekek egész iskolai életére kiható motiváló tényező.
  • A program tevékenységrendszerével, megfelelő tanulásszervezéssel a résztvevő pedagógusok valamennyi tanítványa elsajátítja a kooperatív tanuláshoz szükséges készségeket: együttműködési kézség, figyelem, elfogadás, megfelelő kommunikációs készség, tolerancia egymás iránt. Segítőkészség, figyelem, egymásért és önmagáért való felelősségérzet, felelősségvállalás készségét, csökkentve ez által a lemorzsolódás esélyét. A gyerekek egységes és eltérő szükségleteire figyelő tanulásszervezési módszerek lehetővé teszik és szolgálják az egyéni fejlődést, melynek következtében csökken a teljesítménykudarc, és a következményeként fellépő viselkedés- és magatartászavarok.
  • A diákok tanulási körülményeinek javulása mellett a tanórán kívüli tevékenységük is színesebbé válik, csoportfejlesztő, kommunikációfejlesztő és gondolkodásfejlesztő hatása az életük egyéb területén is érezteti hatását.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]