Komplexkémia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kémiában komplexnek hívjuk azokat a vegyületeket, ionokat, amelyekben koordinatív kötéssel ligandumok kapcsolódnak a középpontban lévő atomhoz, ionhoz. A komplexkémia a kémia egyik igen sokat kutatott, és nagy jelentőséggel bíró ága, szervetlen, analitikai kémiai, és biokémiai vonatkozásokkal.

A komplexkémia története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Komplex vegyületeket már a kémia, mint tudomány, kialakulásának a kezdetén ismertek, de a szerkezetükről ekkor még semmit sem tudtak. Fontos előrelépés volt, mikor Alfred Werner többek közt feltételezte, hogy a Co(III)-hoz hat ligandum kapcsolódik, oktaéderes szerkezetet alakítva ki. Elmélete alapján meg lehetett magyarázni az egyszerű és a komplex ionok közti számos különbséget, és néhány komplex izomér kialakulását is.

A komplexek fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A komplex vegyületek egyik osztályozási módja elektromos töltésük alapján történik. A komplexek töltését a ligandumok és a központi fémion töltésének algebrai összege adja meg. A komplex töltése egyenlő a külső szféra ionjainak töltésével, ellentétes előjellel. Ennek megfelelően léteznek:

  • Kationkomplexek (pozitív töltésűek) pl: [Pt(NH3)6]4+, [Co(NH3)6]3+
  • Anionkomplexek (negatív töltésűek) pl: [PtCl6]2-, [Fe(CN)6]4-
  • Semleges komplexek (nincs töltésük) pl: [Pt(NH3)2Cl4]0, [CrCl3(H2O)3]0
  • Kation-anionkomplexek (komplex kationnak komplex anionnal alkotott vegyületei) pl: [Co(NH3)6][Co(CN)6]

Természetes komplex vegyületek a növényeknek zöld színt kölcsönző klorofill és a gerincesek vérének vörös festékanyaga, a hem, a hemoglobin része.[1]


Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források, külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Complex (chemistry) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Beck Mihály: Komplex egyensúlyok kémiája, Akadémiai, Bp. (1965).
  • Mihály T. Beck, István Nagypál: Chemistry of complex equilibria, E. Horwood (1990).
  • Kálmán Burger: Coordination chemistry: experimental methods, CRC Press (1973).
  • Kálmán Burger: Solvation, ionic, and complex formation reactions in non-aqueous solvents: experimental methods for their investigation, Elsevier (1983).