Kolbenschlag Béla
| dr. Kolbenschlag Béla | |
 | |
| Született | 1865. január 22. Lengyeltóti, Somogy vármegye |
| Elhunyt | 1934. május 24. (69 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | Zala vármegye főispánja |
| Tisztsége | Zala vármegye főispánja (1922. március 2. – 1922. december 19.) |
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1891, jogtudomány) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (felszámolták)[1] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dr. Kolbenschlag Béla Pál (Lengyeltóti, Somogy vármegye, 1865. január 22. –Budapest, 1934. május 24.) Zala vármegye főispánja, jogász, a Polgári Hadi Érdemkereszt tulajdonosa.
Élete
Egy római katolikus polgári családban született.[2] Apja, Kolbenschlag József (1819–1888), pusztaberényi uradalmi kasznár,[3] anyja, Czehetner Augusztina volt. Középiskolái tanulmányai befejezése utánBudapesten jogot hallgatott, majd Zala vármegyei tisztviselő lett. 1893. március 19. és 1895. december 17. között a pacsai járás szolgabírája lett. Ezután a csáktornyai járás főszolgabírájává választotta, hivatal, amelyet 1895. december 17-étől 1907. december 16-áig töltött be. 1907. december 16. és 1917. május 14. között Zala vármegye főjegyzőjeként tevékenykedett. 1917. május 14-étől 1922. március 2-áig Zala vármegye alispánja volt. Ebben a minőségében (eltekintve a forradalmak alatti hivatalvesztésél), 1922-ig állt a megyei közigazgatás élén.
A Tanácsköztársaság 1919. augusztus eleji bukása után a helyi Zalamegyei hatalomváltás egy gyors katonai akció segítségével zajlott le. Augusztus 3-án a szegedi ellenforradalmi kormány fennhatósága alatt álló páncélvonat gördült be a zalaegerszegi állomásra, amelyről egy székely hadosztály katonái ugráltak le. Lefegyverezték a vörös alakulatokat és visszaállították a régi közigazgatást, amelynek irányítását ismét Kolbenschlag Béla alispán vette kézbe. A szorgalmas és jó hírnévvel rendelkező Kolbenschlag Bélát 1921. június és 1922. március 2. között főispáni teendőkkel is megbízott alispánná nevezték ki.[4] 1922. március 2-án pedig tényleges Zala vármegyei főispán lett; a Pehm József zalaegerszegi plébános által vezetett kereszténypárt zalai befolyását a Bethlen-kormány is elismerte, ennek legmeggyőzőbb bizonyítékát a főispáni kinevezések adták. Felsőpataki Bosnyák Géza 1918. decemberi lemondása után e tisztség sokáig betöltetlen maradt, amíg végül a kormány az addigi alispánt, Kolbenschlag Bélát nevezte ki főispánnak, 1922. március 2-án, aki Eitner Zsigmond kormánybiztos-főispán 1921. júniusi távozása óta amúgy is főispáni hatáskörrel rendelkezett.[5] 1922. december 19-én saját kérésére, nyugdíjba vonulása okán felmentették. Utolsó éveit Budapesten és Balatonfüreden töltötte.[6] Kedves barátságot ápolt a szintén legitimista dr. boldogfai Farkas Tiborral, akit több ízben támogatott országgyűlési választásán.
1934. május 24-én hajnali 4 órakor elhunyt a budapesti Korányi klinikán hunyt el.[7] Halálakor az újságban azt írtak róla, hogy "Kolbenschlag Béla a békeidők egyik legkitűnőbb és közszeretetben álló közigazgatási vezetője, aki majdnem negyven évet töltött Zala megye szolgálatóban, mint Zala megye alispánja, később mint főispánja."[8]
Jegyzetek
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
- ↑ familysearch.org kolbenschlag Béla keresztelője
- ↑ Széchenyi Nemzeti Könyvtár - gyászjelentések - Kolbenschlag József
- ↑ Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000). 434. o.
- ↑ Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)Politikai küzdelmek Zala megyében 1918-1931
- ↑ Deák Ferenc megyei és városi könyvtár - Kolbenschlag Béla életrajza
- ↑ Zalamegyei Ujság, 1934. április–június (17. évfolyam, 74-146. szám)1934-05-24 / 116. szám
- ↑ Magyar Országos Tudósító, 1934. május/31934-05-23 [101]
|
előző alispán |
Zala vármegye alispánja |
következő alispán |
| Elődje: Eiteritzi Eitner Zsigmond |
|
Utódja: dr. nyírlaki Tarányi Ferenc |
.svg)
.svg){kind=small}
