Kis kardszárnyúdelfin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kis kardszárnyúdelfin
Evolúciós időszak: Középső pleisztocén - jelen
Kis kardszárnyúdelfin (a nagyobbik) fogságban, egy másik delfinfaj társaságában
Kis kardszárnyúdelfin (a nagyobbik) fogságban, egy másik delfinfaj társaságában
A faj mérete az emberhez viszonyítva
A faj mérete az emberhez viszonyítva
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Cetancodontamorpha
Alrend: Whippomorpha
Csoport: Cetaceomorpha
Alrendág: Cetek (Cetacea)
Részalrend: Fogascetek (Odontoceti)
Csoport: Delphinida
Öregcsalád: Delphinoidea
Család: Delfinfélék (Delphinidae)
Alcsalád: Globicephalinae
Nem: Pseudorca
Reinhardt, 1862
Faj: P. crassidens
Tudományos név
Pseudorca crassidens
(Owen, 1846)
Szinonimák
  • Globicephalus grayi Burmeister, 1867
  • Orca crassidens Gray, 1846
  • Orca destructor Cope, 1866
  • Orca meridionalis Flower, 1865
  • Pseudorca crassidens meridionalis Deraniyagala, 1945
  • Pseudorca grayi Burmeister, 1872
  • Pseudorca mediterranea Giglioli, 1882
  • Pseudorca meridionalis Gray, 1866
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kis kardszárnyúdelfin témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kis kardszárnyúdelfin témájú médiaállományokat és Kis kardszárnyúdelfin témájú kategóriát.

A kis kardszárnyúdelfin (Pseudorca crassidens) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a delfinfélék (Delphinidae) családjába tartozó faj.

Nemének a típusfaja és egyben az egyetlen élő faja is.[1]

Előfordulása[szerkesztés]

Széles körben elterjedt, bár sehol sem igazán gyakori. Főként a partoktól távoli mélyvizekben látható (és néhány félig elzárt tengerben, mint a Vörös-tenger és a Földközi-tenger), de néha a part menti mélyvizekben is látható. Úgy tűnik, a melegebb vizeket kedveli. Nincs szabályos vándorlási útvonala, de a tengerek évszakos hőmérséklet-változásait követve észak-délirányban mozoghat. Számos adat származik a hideg mérsékelt övi vizekből, de ezek valószínűleg a tényleges élőhelyétől elkóborolt példányok lehetnek. Ilyen csavargókról beszámoltak már távoli norvég és alaszkai vizekből is.

Megjelenése[szerkesztés]

A kis kardszárnyúdelfin koponyájának a felső része ...
... és az állkapocscsontja egy máltai múzeumban

A kis kardszárnyú delfin nem gyakori állat, elterjedt, és csónakokkal jól megközelíthető. nagy méretéhez képest rendkívül mozgékony és játékos. Fogságban kevésbé agresszív, mint kisebb rokona, a törpe-kardszárnyúdelfin, bár a természetben valószínűleg delfineket is eszik és már látták, hogy megtámadja a hosszúszárnyú bálna borjait. Furcsa módon társul a palackorrú delfinnel és más kisebb cetfajokkal. Többnyire kis csoportokban él, bár látták már több száz állatot is együtt vonulni. Méretében különbözik a törpe-kardszárnyúdelfintől és a fehérajkú kardszárnyúdelfintől, karcsúbb és sötétebb a közönséges kardszárnyúdelfin nőstényénél, melyre szintén hasonlít. Távolról összekeverhető a gömbölyűfejű-delfinnel is, bár feje és teste karcsú, delfinszerű hátúszója van, és mozgása energikusabb.

Hátúszó elhelyezkedése: Középen helyezkedik el.

Felnőtt mérete: 4,3–6 m.

Felnőtt tömege: 1,1–2,2 tonna.

Újszülött mérete: 1,6–1,9 m.

Újszülött tömege: 80 kg.

Életmódja[szerkesztés]

Gyorsan úszik. Ha a felszínre jön, gyakran kiemeli fejét és testének elejét a vízből, néha még mellúszói is látszanak. Gyakran bukkan fel nyitott szájjal, ekkor a fogsora is látható. Úszás közben hirtelen megtorpanhat, vagy élesen visszafordul, főként táplálkozáskor. Kíváncsian megközelíti a csónakokat, úszik az orr- vagy sodorvizükben. Gyakran ugrik és általában oldalára fordulva érkezik a vízbe akkora csattanással, mintha bálnaméretű volna. Ha izgatott, egész testével kecsesen a víz fölé ugrik és a farkát csapkodja. Úgy látszik, hajlamos a tömeges partra vetődésre (egy kivételes esetben több mint 800 példány került szárazra). Átlagosan a csoportmérete 1-300 példányból áll, de ritkább esetekben több mint ezer egyedből is állhat. Tápláléka halakból, kalmárokból vagy polipokból és emlősökből áll.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vilstrup, J. T. (2011). „Mitogenomic phylogenetic analyses of the Delphinidae with an emphasis on the Globicephalinae”. BMC Evolutionary Biology 11 (65). DOI:10.1186/1471-2148-11-6. PMID 21211019.  

Források[szerkesztés]