Kis kárókatona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kis kárókatona
Pihenő példány
Pihenő példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 100 000
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Gödényalakúak (Pelecaniformes)
Család: Kárókatonafélék (Phalacrocoracidae)
Nem: Microcarbo
Bonaparte, 1856
Faj: M. pygmeus
Tudományos név
Microcarbo pygmeus
(Pallas, 1773)
Szinonimák
  • Phalacrocorax pygmeus (Pallas, 1773)
  • Phalacrocorax pygmaeus
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kis kárókatona témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kis kárókatona témájú kategóriát.

A kis kárókatona (Microcarbo pygmeus, korábban Phalacrocorax pygmeus) a madarak (Aves) osztályának a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül a kárókatonafélék (Phalacrocoracidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Európában, Észak-Afrikában, Dél-Ázsiában (Jáváig és Borneóig) honos. Tavak partján él.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 45-55 centiméter, szárnyafesztávolsága 80-90 centiméter, testtömege 560-870 gramm. Feje teteje, nyakszirtje, nyakoldalai rozsdásbarnák. Dolmánya és háta szürkés-fekete alapon bársony-fekete tollszegéllyel rajzolt, többi része, a fénytelen fekete evezők és faroktollak kivételével fénylő sötétfekete. A nászruha finom, keskeny, fehér, pehelyszerű ideiglenes tollakkal ékes. A szeme zöld. Testének csupasz helyei, a csőr és láb feketék.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Víz alá bukva keresi a 10-15 centiméteres nagyságú halakat, de elfogyasztja a vízirovarokat és piócákat is. Halastavaknál károkat okoznak.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Más vízimadarak telepei közelébe, nagy nádasokba, ártéri erdők fáira rakják fészkeiket. 4-6 tojáson 27-30 napig kotlanak. Fiókáik fészeklakók.

Kárpát-medencei-előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon márciustól októberig tartózkodik, rendszeres fészkelő.

Védelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. Európában sebezhető fajként tartják nyiván. Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 100 000 Ft. Csökkenő állományú faj.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. január 17.)
  • Az MME Monitoring Központjának adatlapja
  • Christidis, L., and W. E. Boles. 2008. Systematics and taxonomy of Australian birds. CSIRO Publishing, Collingwood, Victoria, Australia.
  • Gill, F., and D. Donsker (eds.). 2010. IOC World Bird Names (Version 2.4). Available at [1] (Accessed 12 May 2010).
  • Kennedy, M., R. D. Gray, and H. G. Spencer. 2000. The phylogenetic relationships of the shags and cormorants: can sequence data resolve a disagreement between behavior and morphology? Molecular Phylogenetics and Evolution 17: 345-359.
  • Siegel-Causey, D. 1988. Phylogeny of the Phalacrocoracidae. Condor 90: 885-905. Available at [2] (Accessed 13 May 2010).

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]