Kis csér
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 500 000 Ft | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Sternula albifrons Pallas, 1764 | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
 A elterjedési területe
költőhely (nyáron)
egész éves
költözési útvonal
telelőhely
Összeállította: BirdLife International and Handbook of the Birds of the World (2019) 2019 | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kis csér témájú médiaállományokat és Kis csér témájú kategóriát. |
A kis csér (Sternula albifrons vagy Sterna albifrons) a csérfélék legkisebb testű hazai faja. A Sterna génuszt Bridge et al. (2005) javasolta két génuszra bontani, ők a kistestű fajokat a Sternula génuszba sorolják. A korábbi észak-amerikai (S. a. antillarum) és vörös-tengeri (S. a. saundersi) alfajokat ma már elkülönült fajnak tekintik.
Elterjedése, élőhelye
A mérsékelt égövi és trópusi Eurázsiában tengerpartjain és édesvizek mentén költ. Szubtrópusi-trópusi területeken telel, ilyenkor eljut Dél-Afrikáig és Ausztráliáig is.
Alfajai
- Sternula albifrons albifrons - Európa, Nyugat-Ázsia
- Sternula albifrons guineae - Nyugat- és Közép-Afrika
- Sternula albifrons sinensis - Kelet-Ázsia, Ausztrália
Megjelenése
Feltűnően kis termetű, testhossza 21–25 cm, szárnyterpesztése 41–47 cm. Költési időben feltűnő fehér homlokfoltja alapján biztosan felismerhető. Vékony, hosszú csőre sárga színű, végén fekete folttal, lábai szintén sárgák. Télen, nyugalmi tollazatban a fejen több a fehér szín, ilyenkor csőre fekete, a lábai tompább színűek.
Életmódja
A víztükör fölött repülve keres táplálékot, zsákmányát zuhanórepülésből lecsapva szerzi meg. Főleg kishalakkal, vízirovarokkal táplálkozik.
Szaporodása
Jellemzően telepesen költ, homok- vagy kavicszátonyokon, kopár tengerparti fövenyeken. A fészke csak egy sekély talajmélyedés, ebbe 2-4 tojást rak, a fészkét vagy fiókáit közelítő ragadozókat megtámadja. Az Európa folyami zátonyain költő állomány nagyrészt megsemmisült. A Kárpát-medencében rendkívül ritka fészkelő, a Dráva kavicszátonyain költ évente néhány pár. Olykor a szikes tavaink mentén is megtelepszik egy-egy pár.
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. április 24.)
- Az MME Monitoring Központjának adatlapja. (Hozzáférés: 2010. április 24.)[halott link]
További információk
Irodalom
- Bridge ES, Jones AW, Baker AJ 2005. A phylogenetic framework for the terns (Sternini) inferred from mtDNA sequences: implications for taxonomy and plumage evolution. Molecular Phylogenetics and Evolution 35: 459–469. PDF fulltext
- Harrison P 1988. Seabirds (2nd edition). Christopher Helm, London ISBN 0-7470-1410-8.
- Olsen KM, Larsson H 1995. Terns of Europe and North America. Christopher Helm, London. ISBN 0-7136-4056-1
- Kis csérek a Dráván
