Kis csér
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||
| Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 500 000 Ft | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Sternula albifrons Pallas, 1764 | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 A elterjedési területe
költőhely (nyáron)
egész éves
költözési útvonal
telelőhely
Összeállította: BirdLife International and Handbook of the Birds of the World (2019) 2019 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 |
A kis csér (Sternula albifrons) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a csérfélék (Sternidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fajt Jean Cabanis német ornitológus írta le 1873-ban, a Sterna nembe Sterna albifrons néven.[3]
Alfajai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Sternula albifrons albifrons (Pallas, 1764) - Európa, Nyugat-Ázsia
- Sternula albifrons guineae (Bannerman, 1931) - Nyugat- és Közép-Afrika
- Sternula albifrons sinensiss (Gmelin, 1789) - Kelet-Ázsia, Ausztrália
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A mérsékelt égövi és trópusi Eurázsiában tengerpartjain és édesvizek mentén költ. Szubtrópusi-trópusi területeken telel, ilyenkor eljut Dél-Afrikáig és Ausztráliáig is.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi tavak, folyók és patakok, valamint tengerpartok, lagúnák, torkolatok és nyílt óceán. Vonuló faj.[4]
Kárpát-medencei előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Magyarországon rendkívül ritka fészkelő, a Dráva kavicszátonyain költ évente néhány pár. Olykor a szikes tavaink mentén is megtelepszik egy-egy pár. Májustól novemberig tartózkodik itt.[5]
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Feltűnően kis termetű, testhossza 22-24 centiméter, szárnyterpesztése 48-55 centiméter, testtömege 49-63 gramm.[5] Költési időben feltűnő fehér homlokfoltja alapján biztosan felismerhető. Vékony, hosszú csőre sárga színű, végén fekete folttal, lábai szintén sárgák. Télen, nyugalmi tollazatban a fejen több a fehér szín, ilyenkor csőre fekete, a lábai tompább színűek.
 |
 |
 |
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A víztükör fölött repülve keres táplálékot, zsákmányát zuhanórepülésből lecsapva szerzi meg. Főleg kishalakkal, vízi rovarokkal táplálkozik.[5]
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jellemzően telepesen költ, homok- vagy kavicszátonyokon, kopár tengerparti fövenyeken. A fészke csak egy sekély talajmélyedés, ebbe 2-4 tojást rak, a fészkét vagy fiókáit közelítő ragadozókat megtámadja. Az Európa folyami zátonyain költő állomány nagyrészt megsemmisült.
.jpg) |
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2026. augusztus 8.
- ↑ "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2026. augusztus 8.
- ↑ "Avibase". Hozzáférés: 2026. augusztus 8.
- 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2026. augusztus 8.
- 1 2 3 "Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület". Hozzáférés: 2026. augusztus 8.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2026. augusztus 8.
- Birding.hu – magyar neve
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Irodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Bridge ES, Jones AW, Baker AJ 2005. A phylogenetic framework for the terns (Sternini) inferred from mtDNA sequences: implications for taxonomy and plumage evolution. Molecular Phylogenetics and Evolution 35: 459–469. PDF fulltext
- Harrison P 1988. Seabirds (2nd edition). Christopher Helm, London ISBN 0-7470-1410-8.
- Olsen KM, Larsson H 1995. Terns of Europe and North America. Christopher Helm, London. ISBN 0-7136-4056-1
- Kis csérek a Dráván
