Királyvíz
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
| Királyvíz | |
|---|---|
 |
|
| Más nevek | királyvíz |
| Azonosítók | |
| CAS-szám | [8007-56-5] |
| Tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | (elegy) |
| Moláris tömeg | (elegy) |
| Megjelenés | sárga-vörösesbarna színű[1], füstölgő folyadék |
| Sűrűség | 1,01 - 1,21 g/cm³[1] |
| Olvadáspont |
-42 °C[1] |
| Forráspont |
108 °C[1] |
| Oldhatóság (vízben) | korlátlanul elegyedik[1] |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | Oxidáló (O) Maró (C)[1] |
| R mondatok | R8, R35[1] |
| S mondatok | S23, S26, S36, S45[1] |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
A királyvíz 65 m/m%-os salétromsav és tömény (37 m/m%-os) sósav 1:3 térfogatarányú elegye.
A salétromsav, vagy hétköznapi nevén választóvíz a nemesfémek közül képes feloldani az ezüstöt, de az aranyat és a platinát már nem. Így alkalmas ez utóbbi két értékes fém többi fémtől való hatékony elválasztására. A királyvíz (mintegy „feljavított” salétromsav) viszont már képes az aranyat és a platinát is oldatba vinni. A királyvíz készítésénél az alábbi kémiai reakció játszódik le:
A folyamatban naszcens (atomos állapotú) klór és nitrozil-klorid képződik. Ezek a komponensek támadják meg még a nemesfémeket is és oxidálják a következő reakcióegyenletek szerint:
![\mathrm{Au + 2 \ Cl + NOCl + HCl = H[AuCl_4] + NO \!}](http://upload.wikimedia.org/math/6/e/8/6e88ba22d109734bf1e09551e5a5f1c1.png)
![\mathrm{Pt + 3 \ Cl + NOCl + 2 \ HCl = H_2 [PtCl_6] + NO \!}](http://upload.wikimedia.org/math/a/9/8/a98d37fd172423d0d91fc3b2b46f43cd.png)
