Kalchbrenner Károly
| Kalchbrenner Károly | |
 | |
| Született | 1807. május 5. Petőfalva |
| Elhunyt | 1886. június 5. (79 évesen) Szepesolaszi |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | botanikus, mikológus, lelkész |
| Iskolái | Luther Márton Tudományegyetem |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kalchbrenner Károly témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kalchbrenner Károly (Petőfalva, 1807. május 5. – Szepesolaszi, 1886. június 5.) botanikus, mikológus, evangélikus lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Vidéki lelkészi hivatalából autodidakta módon emelkedett a 19. század közepének legelismertebb mikológusai közé. Kalchbrenner József (1776–1834) evangélikus lelkész fia. A botanikai és mikológiai tudományos nevek fajleírója/i (auktora) a későbbi szakmunkákban idézve teljes névvel vagy rövidítéssel szerepelnek, ekként: „Kalchbr.”. A botanikában a szerző idézése arra a személy vagy személyekre vonatkozik, aki érvényes módon, az ICBN szabályainak megfelelően[1] publikáltak egy botanikai nevet vagy taxont. A sokszerzős közleményekben a leírásban az autentikus[2](1-3) szerző, ettől több auktor esetében "X et al." vagy "X & al." formában is szerepelhetnek.[3] Régebben, amikor a „botanika” részeként tekintettek a gombákra, a mikológusok gyakran botanikusként szerepeltek. A gomba- és zuzmófajok mikológus leíróiról időszakonként frissülő listák állnak rendelkezésre,[4][5] illetve online elérhető adatbázisok is tartalmazzák.[5]
Életútja
Gimnáziumi tanulmányait Győrben, Pesten, Selmecbányán, Pozsonyban és a szülőfalujához közeli Sopronban végezte. Sopronban, majd 1827-től három évig Halléban folytatott teológiai tanulmányok után 1831-től 1832-ig apja mellett volt Pesten segédlelkész. 1832-ben Szepesolasziba nevezték ki az evangélikus gyülekezet lelkészévé. Szabadidejében görög és római autorokat tanulmányozott és zsánerképeket festett. 1839-ben bekövetkezett szembaja miatt a festészettel felhagyott, s kertje művelése mellett 1847-től mind gyakrabban botanizált. A tizenhárom szepességi város esperessége 1858-ban alesperessé, 1870-ben főesperessé választotta. 1881-ben az esperesi hivatalból nyugalomba vonult.
Munkássága
1847-ben kezdte feltérképezni a Szepesség magvas növényeit, majd Hazslinszky Frigyes Ákos unszolására – akivel levelezés útján kapcsolatban állott – érdeklődése a florisztikáról hamarosan a gombák felé fordult. Autodidaktából nemzetközileg elismert mikológussá vált, kapcsolatban állt kora legnagyobb gombakutatóival, például a svéd Elias Magnus Friesszel, az angol Miles Joseph Berkeleyvel, Mordecai Cubitt Cooke-kal, a skót Andrew Murrayvel, a német Gottlob Ludwig Rabenhorsttal, Leopold Fuckellel, Ferdinand von Muellerrel, az olasz Giacopo Bresàdolával, a dél-afrikai Leopold Richard Baurral, Peter Mac Owannel és másokkal. Élete során a számára a világ minden részéről küldött minták alapján mintegy 400 gombafajt írt le.
Társasági tagságai és elismerései
Tudományos eredményei elismeréseként 1864-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1872-ben rendes tagjává választotta. Levelező tagja volt az ausztráliai Új-Dél-Wales növénytani társaságának, a Linnean Societynek. Tiszteletére nevezték el 2002-ben az újonnan felfedezett Kalchbrenneriella zuzmóképző gombanemzetséget.
Munkái
- Abendandacht am Schlusse des Jahres 1843 gehalten in der evangelischen Kirche A. C. zu Wallendorf. Leutschau, 1843
- Abendandacht am Schlusse des Jahres 1844. Kaschau, 1844
- A szepesi gombák Jegyzéke II. Pest, 1867. (Mathem. és term. Közlemények V. 7. Az I. jegyzék a Közlemények 3. kötetében jelent meg.
- A szepesi érczhegység növényzeti jelleme. Utazási jelentés. U. ott, 1870 (Mathem. és term. Közlem. VI. 3.)
- A magyar gombászat fejlődéséről és jelen állapotáról. Székfoglaló. Bpest, 1873. (Értekezések a term. tudom. köréből. IV. I.)
- Icones selectae Hymenomycetum Hungariae per Stephanum Schulzer et Car. Kalchbrenner observatorum et delineatorum. Magyarország hártyagombáinak válogatott képei a m. tudom. akadémia III. osztályának megbízásából kidolgozta. Pest, 1873-75. Négy füzet (Magyar és német szöveggel, 40 szinezett táblával.)
- Dorner József emléke. Bpest, 1875. (Értekezések a term. tud. kör. VI. 2.)
- Szibériai és délamerikai gombák. U. ott, 1878. Négy szinezett táblával. (Értek. a term. tud. kör VII. 16.)
- Új vagy kevésbé ismert szömörcsög-félék. (Palloidei novi vel minus cogniti). U. ott, 1880. Három színes táblával. (Ért. a term. t. kör. X. 17.)
- Új vagy kevésbé ismert hasgombák. (Gastromycetes novi vel minus cogniti). U. ott, 1884. Hat táblával. (Értek. a term. tud. kör. XIII. 8.)
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái V. (Iczés–Kempner). Budapest: Hornyánszky. 1897.
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 839. o.
- Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 679. o. ISBN 963-547-414-8
- ↑ International Code of Botanical Nomenclature (Saint Louis Code), Electronic version. International Association for Plant Taxonomy, 2000 [2002. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva.]. (Hozzáférés: 2024. július 16.)
- ↑ https://hu.wiktionary.org/wiki/autentikus
- ↑ https://en.wiktionary.org/wiki/et_al
- ↑ szerk.: P. M. Kirk & A. E. Ansell: Authors of Fungal Names: A list of authors of scientific names of fungi, with recommended standard forms of their names, including abbreviations, Index of Fungi. Wallingford: C.A.B. International, 95. o. (1992). ISBN 0 85198 833 4
- ↑ a b Authors of fungal names. Version 2 [archivált változat]. Wallingford, UK: CABI Bioscience, 85. o. (2004). Hozzáférés ideje: 2011. február 11. [archiválás ideje: 2011. július 26.]