Kalchbrenner Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kalchbrenner Károly (1807–1886)

Kalchbrenner Károly (Petőfalva, 1807. május 5.Szepesolaszi, 1886. június 5.) botanikus, mikológus, evangélikus lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Vidéki lelkészi hivatalából autodidakta módon emelkedett a 19. század közepének legelismertebb mikológusai közé. Kalchbrenner József (1776–1834) evangélikus lelkész fia.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gimnáziumi tanulmányait Győrben, Pesten, Selmecbányán, Pozsonyban és a szülőfalujához közeli Sopronban végezte. Sopronban, majd 1827-től három évig Halléban folytatott teológiai tanulmányok után 1831-től 1832-ig apja mellett volt Pesten segédlelkész. 1832-ben Szepesolasziba nevezték ki az evangélikus gyülekezet lelkészévé. Szabadidejében görög és római autorokat tanulmányozott és zsánerképeket festett. 1839-ben bekövetkezett szembaja miatt a festészettel felhagyott, s kertje művelése mellett 1847-től mind gyakrabban botanizált. A tizenhárom szepességi város esperessége 1858-ban alesperessé, 1870-ben főesperessé választotta. 1881-ben az esperesi hivatalból nyugalomba vonult.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1847-ben kezdte feltérképezni a Szepesség magvas növényeit, majd Hazslinszky Frigyes Ákos unszolására – akivel levelezés útján kapcsolatban állott – érdeklődése a florisztikáról hamarosan a gombák felé fordult. Autodidaktából nemzetközileg elismert mikológussá vált, kapcsolatban állt kora legnagyobb gombakutatóival, például a svéd Elias Magnus Friesszel, az angol Miles Joseph Berkeley-vel, Mordecai Cubitt Cooke-kal, a skót Andrew Murray-vel, a német Gottlob Ludwig Rabenhorsttal, Leopold Fuckellel, Ferdinand von Mueller rel, az olasz Giacopo Bresàdolával, a dél-afrikai Leopold Richard Baurral, Peter Mac Owannel és másokkal. Élete során a számára a világ minden részéről küldött minták alapján mintegy 400 gombafajt írt le.

Gazdasági s növénytudományi cikkeket, népregéket sat. írt a Szepesi Értesítő (Zipser Anzeiger) c. hetilap régibb évfolyamaiba.

Cikkei a Zoologisch-botanische Verhandlungenben (Bécs, 1853. Ueber den Berg Drevenyk, den Standort von Carex pediformis, 1868. Diagnosen zu einigen Hymenomyceten); a Botan. Zeitungban (1867. Notiz über eine neue Polyporen- Gattung, 1869. Polypori species nova); az Oesterr. Botan. Zeitschriftban (1872. Fiedr. A. Hazslinszky, Correspondenz aus Wallendorf); a Természettudom. Közleményekben (III., V. 1863-67. Jelentés Szepesvármegyében tett természettud. utazásáról, A szepesi moszatok jegyzéke); a M. tudom. Akadémia Értesítőjében (II-III. 1863. Adatok Szepes virányához, Adatok Szepes vármegye ismertetéséhez, 1866. A Tátra sziklazuzadékairól, székfoglaló); a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (XII. 1868. Néhány szó, a szepesi virányra vonatkozó észrevétel); a Földtani Közlönyben (1873. Notiz über Zoophycos giganteus, Verwahrung gegen Prof. Hazslinszky's Berichtigung); a londoni Grevilleaban (1879. South African fungi, Australian fungi, mind a kettőt Cooke M. C.-vel együtt, 1880. Fungi Mac Owaniani); a szentpétervári Bulletinben (XI. 1880. Fungi e Mongolia et China boreali curis K. et. F. de Thumen.) Ezenkívül számos értekezései jelentek meg Mohle Florájában (Regensburg) és Roumeguerés, Revue mycologique-jében; több gombafajt írt le Rabenhorst, Fungi Europaei exsiccati c. gyűjteményében és a Hedwigia c. folyóiratban.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudományos eredményei elismeréseként 1864-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1872-ben rendes tagjává választotta. Levelező tagja volt az ausztráliai Új-Dél-Wales növénytani társaságának, a Linnean Societynek. Tiszteletére nevezték el 2002-ben az újonnan felfedezett Kalchbrenneriella zuzmóképző gombanemzetséget.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Abendandacht am Schlusse des Jahres 1843 gehalten in der evangelischen Kirche A. C. zu Wallendorf. Leutschau, 1843.
  2. Abendandacht am Schlusse des Jahres 1844. Kaschau, 1844.
  3. A szepesi gombák Jegyzéke II. Pest, 1867. (Mathem. és term. Közlemények V. 7. Az I. jegyzék a Közlemények 3. kötetében jelent meg.)
  4. A szepesi érczhegység növényzeti jelleme. Utazási jelentés. U. ott, 1870. (Mathem. és term. Közlem. VI. 3.)
  5. A magyar gombászat fejlődéséről és jelen állapotáról. Székfoglaló. Bpest, 1873. (Értekezések a term. tudom. köréből. IV. I.)
  6. Icones selectae Hymenomycetum Hungariae per Stephanum Schulzer et Car. Kalchbrenner observatorum et delineatorum. Magyarország hártyagombáinak válogatott képei a m. tudom. akadémia III. osztályának megbízásából kidolgozta. Pest, 1873-75. Négy füzet (Magyar és német szöveggel, 40 szinezett táblával.)
  7. Dorner József emléke. Bpest, 1875. (Értekezések a term. tud. kör. VI. 2.)
  8. Szibériai és délamerikai gombák. U. ott, 1878. Négy szinezett táblával. (Értek. a term. tud. kör VII. 16.)
  9. Új vagy kevésbé ismert szömörcsög-félék. (Palloidei novi vel minus cogniti). U. ott, 1883. Három színes táblával. (Ért. a term. t. kör. X. 17.)
  10. Új vagy kevésbé ismert hasgombák. (Gastromycetes novi vel minus cogniti.) U. ott, 1884. Hat táblával. (Értek. a term. tud. kör. XIII. 8.)

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalchbrenner Károly témájú médiaállományokat.