Kalchbrenner Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kalchbrenner Károly
Kalchbrenner Károly.jpg
Született 1807. május 5.
Petőfalva
Elhunyt 1886. június 5. (79 évesen)
Szepesolaszi
Nemzetisége magyar
Foglalkozása botanikus, mikológus, lelkész

Kalchbrenner Károly (Petőfalva, 1807. május 5.Szepesolaszi, 1886. június 5.) botanikus, mikológus, evangélikus lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Vidéki lelkészi hivatalából autodidakta módon emelkedett a 19. század közepének legelismertebb mikológusai közé. Kalchbrenner József (1776–1834) evangélikus lelkész fia.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gimnáziumi tanulmányait Győrben, Pesten, Selmecbányán, Pozsonyban és a szülőfalujához közeli Sopronban végezte. Sopronban, majd 1827-től három évig Halléban folytatott teológiai tanulmányok után 1831-től 1832-ig apja mellett volt Pesten segédlelkész. 1832-ben Szepesolasziba nevezték ki az evangélikus gyülekezet lelkészévé. Szabadidejében görög és római autorokat tanulmányozott és zsánerképeket festett. 1839-ben bekövetkezett szembaja miatt a festészettel felhagyott, s kertje művelése mellett 1847-től mind gyakrabban botanizált. A tizenhárom szepességi város esperessége 1858-ban alesperessé, 1870-ben főesperessé választotta. 1881-ben az esperesi hivatalból nyugalomba vonult.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1847-ben kezdte feltérképezni a Szepesség magvas növényeit, majd Hazslinszky Frigyes Ákos unszolására – akivel levelezés útján kapcsolatban állott – érdeklődése a florisztikáról hamarosan a gombák felé fordult. Autodidaktából nemzetközileg elismert mikológussá vált, kapcsolatban állt kora legnagyobb gombakutatóival, például a svéd Elias Magnus Friesszel, az angol Miles Joseph Berkeley-vel, Mordecai Cubitt Cooke-kal, a skót Andrew Murray-vel, a német Gottlob Ludwig Rabenhorsttal, Leopold Fuckellel, Ferdinand von Mueller rel, az olasz Giacopo Bresàdolával, a dél-afrikai Leopold Richard Baurral, Peter Mac Owannel és másokkal. Élete során a számára a világ minden részéről küldött minták alapján mintegy 400 gombafajt írt le.

Gazdasági s növénytudományi cikkeket, népregéket sat. írt a Szepesi Értesítő (Zipser Anzeiger) c. hetilap régibb évfolyamaiba.

Cikkei a Zoologisch-botanische Verhandlungenben (Bécs, 1853. Ueber den Berg Drevenyk, den Standort von Carex pediformis, 1868. Diagnosen zu einigen Hymenomyceten); a Botan. Zeitungban (1867. Notiz über eine neue Polyporen- Gattung, 1869. Polypori species nova); az Oesterr. Botan. Zeitschriftban (1872. Fiedr. A. Hazslinszky, Correspondenz aus Wallendorf); a Természettudom. Közleményekben (III., V. 1863-67. Jelentés Szepesvármegyében tett természettud. utazásáról, A szepesi moszatok jegyzéke); a M. tudom. Akadémia Értesítőjében (II-III. 1863. Adatok Szepes virányához, Adatok Szepes vármegye ismertetéséhez, 1866. A Tátra sziklazuzadékairól, székfoglaló); a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (XII. 1868. Néhány szó, a szepesi virányra vonatkozó észrevétel); a Földtani Közlönyben (1873. Notiz über Zoophycos giganteus, Verwahrung gegen Prof. Hazslinszky's Berichtigung); a londoni Grevilleaban (1879. South African fungi, Australian fungi, mind a kettőt Cooke M. C.-vel együtt, 1880. Fungi Mac Owaniani); a szentpétervári Bulletinben (XI. 1880. Fungi e Mongolia et China boreali curis K. et. F. de Thumen.) Ezenkívül számos értekezései jelentek meg Mohle Florájában (Regensburg) és Roumeguerés, Revue mycologique-jében; több gombafajt írt le Rabenhorst, Fungi Europaei exsiccati c. gyűjteményében és a Hedwigia c. folyóiratban.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudományos eredményei elismeréseként 1864-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1872-ben rendes tagjává választotta. Levelező tagja volt az ausztráliai Új-Dél-Wales növénytani társaságának, a Linnean Societynek. Tiszteletére nevezték el 2002-ben az újonnan felfedezett Kalchbrenneriella zuzmóképző gombanemzetséget.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Abendandacht am Schlusse des Jahres 1843 gehalten in der evangelischen Kirche A. C. zu Wallendorf. Leutschau, 1843.
  2. Abendandacht am Schlusse des Jahres 1844. Kaschau, 1844.
  3. A szepesi gombák Jegyzéke II. Pest, 1867. (Mathem. és term. Közlemények V. 7. Az I. jegyzék a Közlemények 3. kötetében jelent meg.)
  4. A szepesi érczhegység növényzeti jelleme. Utazási jelentés. U. ott, 1870. (Mathem. és term. Közlem. VI. 3.)
  5. A magyar gombászat fejlődéséről és jelen állapotáról. Székfoglaló. Bpest, 1873. (Értekezések a term. tudom. köréből. IV. I.)
  6. Icones selectae Hymenomycetum Hungariae per Stephanum Schulzer et Car. Kalchbrenner observatorum et delineatorum. Magyarország hártyagombáinak válogatott képei a m. tudom. akadémia III. osztályának megbízásából kidolgozta. Pest, 1873-75. Négy füzet (Magyar és német szöveggel, 40 szinezett táblával.)
  7. Dorner József emléke. Bpest, 1875. (Értekezések a term. tud. kör. VI. 2.)
  8. Szibériai és délamerikai gombák. U. ott, 1878. Négy szinezett táblával. (Értek. a term. tud. kör VII. 16.)
  9. Új vagy kevésbé ismert szömörcsög-félék. (Palloidei novi vel minus cogniti). U. ott, 1883. Három színes táblával. (Ért. a term. t. kör. X. 17.)
  10. Új vagy kevésbé ismert hasgombák. (Gastromycetes novi vel minus cogniti.) U. ott, 1884. Hat táblával. (Értek. a term. tud. kör. XIII. 8.)

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalchbrenner Károly témájú médiaállományokat.