Kaas Ivor
| Kaas Ivor | |
 | |
| Született | 1842. január 24.[1] Lontó |
| Elhunyt | 1910. december 2. (68 évesen)[2] Budapest[3] |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | Kaas Albert |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (28-díszsor-27) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kaas Ivor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Báró reventlowi Kaas Ivor (Lontó, 1842. január 24. – Budapest, 1910. december 2.) publicista, politikus.
Életpályája
Apai ágon dán eredetű volt. Atyja, Kaas Ede báró a Walmoden lovasezred főhadnagyaként jött hazánkba, ahol megismerte és nőül vette Ivánka Idát. Felesége kedvéért otthagyta az osztrák hadsereget és Magyarországon telepedett le. Ivor a Hont vármegyei Lontón született, középiskoláit 1853 és 1859 között Pozsonyban és Szarvason végezte. 1860 márciusában a Táncsics Mihály vezetése alatt álló osztrákellenes egyetemi diákszervezkedés néhány más részvevőjével együtt elfogták, hét hónapot börtönben töltött. Ezután 1863-ig a pesti egyetemen jogot hallgatott; ekkor Amszterdamba ment, ahol bankárként dolgozott 1865 januárjáig. 1866-ban visszatért hazájába, és belépett A Hon, később pedig a Hazánk szerkesztőségébe. 1868 őszén előbb Kelet-Ázsiába utazott,[4] ahol meglátogatta, Sziámot, Kínát, Japánt, majd Fokföldet és Észak-Amerikát. 1870 februárjában visszatért és egy évig Andrássy Gyula gróf mellett volt fogalmazó. 1871-ben a Reform szerkesztőségébe lépett, később a Budapesti Hírlap és 1875 és 1894 között a Pesti Napló főmunkatársa lett. Szerzőként közreműködött a Magyar Korona című napi-, majd hetilapban is. 1894-től a Budapesti Hírlap, 1903-tól az Alkotmány munkatársa.
1875-től kezdve több alkalommal is országgyűlési képviselő volt. Az 1875–1878. évi országgyűlésen a hátszegi, az 1888 és 1892 közötti országgyűlési ciklusban a főváros IV. kerületét (Belváros) képviselte. 1875 és 1876 között a Szabadelvű Párt tagja volt, majd annak ellenzékéhez csatlakozott. Előbb Apponyi Albert Mérsékelt Ellenzékének (1891-től Nemzeti Párt) volt híve, a második Wekerle-kormány 1890-es évek eleji egyházpolitikai reformjai hatására pedig alapító tagja lett a Katolikus Néppártnak. E párt programja alapján választották országgyűlési képviselővé Zsámbokréten egy 1903-as időközi választáson, majd másodszor az 1905-ös általános választásokon is. Az 1905-ben győztes szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottságának, illetve a Petőfi Társaságnak is tagja volt.
Források
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Életrajza[halott link] az Országgyűlési Almanach 1905-1906-ban
Emlékezete
Barátja, Rákosi Jenő szerint Kaas „nagy költői tehetség volt,” aki „korán bekerült a politikába, mielőtt önnönmagára rátalált volna,” s akinek a politikai küzdelmek „minden fordulata, minden változása, minden tünete, izgalma és ütközete alkalom volt arra, hogy publicisztikai lantját megszólaltassa”.[5]
Budapest V. kerületében egy ideig a mai Nyáry Pál utca viselte nevét. Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található.
Jegyzetek
- ↑ Magyar főnemességi adattár
- ↑ Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 8.)
- ↑ A keletázsiai expeditió. Pest, 1869. I. II.
- ↑ Rákosi Jenő: Emlékezések. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2018. (Nemzeti könyvtár) 153. o.
További információk
- Kákay Aranyos (Ábrányi Kornél): Újabb országgyűlési fény- és árnyképek. Budapest, 1877, Athenaeum.
- Halász Imre: Báró Kaas Ivor. Nyugat, 1911. 3. sz.
