Kálium-hidrid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kálium-hidrid
NaCl polyhedra.png
Kémiai azonosítók
CAS-szám 7693-26-7
PubChem 82127
ChemSpider 74121
EINECS-szám 232-151-5
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet KH
Moláris tömeg 40,1062 g/mol
Megjelenés színtelen kristályok
Sűrűség 1,43 g/cm3[1]
Olvadáspont bomlik ~400°C-on[2]
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet köbös, cF8
Tércsoport Fm3m, No. 225
Rokon vegyületek
Azonos anion lítium-hidrid
nátrium-hidrid
rubídium-hidrid
cézium-hidrid
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A kálium-hidrid kálium és hidrogén ionvegyülete, képlete KH. Fehér színű szilárd anyag, bár a kereskedelmi forgalomban kapható minták szürke színűek. Hasznos vegyület a szerves szintézisekben. Erős bázis, és veszélyesen reakcióképes vegyület. Emiatt a kereskedelmi forgalomban ásványi olajokkal alkotott (35%-os) szuszpenzió vagy – a könnyebb kimérhetőség érdekében – paraffinviasszal alkotott homogenizátum formájában.[3]

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elemi kálium és hidrogén reakciójával állítják elő:

2 K + H2 → 2 KH

Először Humphry Davy állította elő 1807-ben.[4] Nem oldódik szerves oldószerekben, de oldódik hidroxidok és sókeverékek olvadékában.[5]

Reakciói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Reagál a vízzel:

KH + H2O → KOH + H2

A KH szuperbázis, erősebb mint a nátrium-hidrid. Használják bizonyos karbonilvegyületek és aminok deprotonálásához, melyekből enolátok és amidok keletkeznek.[6]

Veszélyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A KH a levegőben önmagától meggyulladhat. Hevesen reagál a savakkal, oxidálószerekkel érintkezve meggyullad.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Potassium hydride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Robert E. Gawley, Xiaojie Zhang, Qunzhao Wang, "Potassium Hydride" Encyclopedia of Reagents for Organic Synthesis 2007 John Wiley & Sons. doi:10.1002/047084289X.rp223.pub2
  2. Metals and chemical change. Royal Society of Chemistry, 167–. o (2002. augusztus 12.). ISBN 978-0-85404-665-2. Hozzáférés ideje: 2011. november 1. 
  3. Potassium Hydride in Paraffin: A Useful Base for Organic Synthesis Douglass F. Taber and Christopher G. Nelson J. Org. Chem.; 2006; 71(23) pp. 8973–8974 doi:10.1021/jo061420v
  4. Humphry Davy (1808), The Bakerian Lecture on some new phenomena of chemical changes produced by electricity, particularly the decomposition of fixed alkalies, and the exhibition of the new substances which constitute their bases; and on the general nature of alkaline bodies. Philosophical Transactions of the Royal Society, volume 88, pages 1–44. In The Development of Chemistry, 1789–1914: Selected essays, edited by D. Knight, pp. 17–47.
  5. Pradyot Patnaik. A Comprehensive Guide to the Hazardous Properties of Chemical Substances. John Wiley and Sons, 631–. o (2007. július 1.). ISBN 978-0-470-13494-8. Hozzáférés ideje: 2011. november 1. 
  6. Charles A. Brown, Prabhakav K. Jadhav (1925.). „(−)-α-Pinene by Isomerization of (−)-β-Pinene”. Org. Synth. 65, 224. o.  ; Coll. Vol. 8: 553