Nátrium-hidrid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
nátrium-hidrid[2]
Sodium-hydride-3D-vdW.png
Sodium hydride
Kémiai azonosítók
CAS-szám 7646-69-7
PubChem 24758
ChemSpider 23144
EINECS-szám 231-587-3
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet NaH
Moláris tömeg 23,99771 g/mol
Megjelenés fehér vagy sárga anyag
Sűrűség 1,396 g/cm3
Olvadáspont 800 °C (bomlik)
Oldhatóság (vízben) reagál a vízzel
Oldhatóság oldódik a következő anyagokban: ammónia, benzol, CCl4, CS2
Törésmutató (nD) 1,470
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet fcc (NaCl), cF8
Tércsoport Fm3m, No. 225
Koordinációs
geometria
oktagonális (Na+)
oktagonális (H)
Rácsállandó a = 498 pm Å
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
−56 kJ·mol−1[1]
Standard moláris
entrópia
So298
40 J·mol−1·K−1[1]
Veszélyek
MSDS External MSDS
EU Index 001-003-00-X
Lobbanáspont gyúlékony
Rokon vegyületek
Azonos anion lítium-hidrid
kálium-hidrid
Rokon vegyületek nátrium-borohidrid
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A nátrium-hidrid egy ionvegyület, képlete NaH. Elsősorban szerves szintézisekben használják erős bázikussága miatt. Egy ionvegyület, amit H és Na+ ionok alkotnak. Szerves oldószerekben oldhatatlan, de nátriumban oldódik. Ez összhangban van azzal a ténnyel hogy a H anion nem található meg az oldatokban. Oldhatatlansága miatt a NaH a felületükön reagál az anyagokkal, ahol szilárd anyag képződik.

Szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tiszta NaH színtelen, de a szennyezett mintái általában szürkék. A NaH 40%-al sűrűbb a nátriumnál. Kristályszerkezete mint a többi alkálifém hidridé NaCl-hez hasonló. A kristályában minden Na+ körül hat H van oktaéderesen. A H sugara 133ppm.

NaH egyéb módosulatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az inverz NaH sok dologban különbözik a közönséges NaH-tól. Például hogy Na- és H+ ionok alkotják. Erős bázis hatására keletkezik közönséges NaH-ból, de már nem alakulhat vissza közönséges NaH-á.

Bázikussága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A NaH-t a szerves kémiában elsősorban bázisként alkalmazzák. Sok gyenge savtól képes protont felvenni, például alkoholoktól -OH, fenoloktól, pirazoloktól -NH, tioloktól -SH. És így a megfelelő nátriumszármazékot kapjuk. A NaH főleg széntatalmú savaknál használjuk például az 1,3 dikarbonilnál és analógjainál például a malonsav észtereinél. Az így kapott nátrium származékokat alkilezhetjük. Használják még karbonilvegyületek kondenzációs reakcióiban katalizátorként.Például Dieckmann kondenzáció, Stobbe kondenzáció, Darzens kondenzáció, és a Claisen-kondenzáció. Használják ketonok epoxiddá átalakításához.

Reakciói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bór-trifluoriddal reagálva diboránt és nátrium-fluoridot hoz létre:

6 NaH + 2 BF3 → B2H6 + 6 NaF

Felbontja az Si-Si és az S-S kötéseket. Vízzel gyorsan reagál. Lehet bizonyos szerves oldószerek szárításához használni. Felmerült hogy üzemanyagcellás autókban alkalmazzák hidrogénforrásként, mert vízzel reakcióba lépve hidrogén keletkezik belőle. A NaH-t 60%-os ásványi olaj oldatban lehet megvenni. Így kevésbé biztonságosabban lehet tárolni, ebben az állapotában szürke színű.

Veszélyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A NaH öngyulladhat szobahőmérsékleten. Vízzel érintkezve hidrogén keletkezik belőle, és NaOH ami az egyik legerősebb lúg.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sodium hydride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Zumdahl, Steven S.. Chemical Principles 6th Ed.. Houghton Mifflin Company (2009). ISBN 0-618-94690-X 
  2. Sablon:CLP Regulation