Nagy jácintara
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Anodorhynchus hyacinthinus Latham, 1790 | ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
|
Nagy jácintara | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Jácintkék ara témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Jácintkék ara témájú médiaállományokat és Jácintkék ara témájú kategóriát. |
A jácintkék ara vagy nagy jácintara (Anodorhynchus hyacinthinus) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
Élőhelye Dél-Amerika középső része. Elterjedési területébe beletartozik Brazília középső-déli részén Pará, Bahia, Minas Gerais[1] és Mato Grosso államok; Kelet-Bolívia és Paraguay északnyugati része. Természetes élőhelye az alföldi és folyók menti erdők, mocsarak, szavannák.
Megjelenése
Magassága 100 centiméter, testtömege 1500 gramm. A legnagyobb testű papagájfaj. Tollazatának alapszíne mély kobaltkék. Farkának alsó felülete sötétszürke. Jellemző rá a citromsárga szemgyűrű. Csőre fekete, az alsó csőrkávával határos csupasz bőrfelület citromsárga. A nemek hasonlóak.
Életmódja
Rendkívül óvatos, igen ritkán látható madár. Ha teheti, elbújik az erdő sűrűjében. Általában párban vagy kisebb, maximum 20 példányt számláló csapatokban él. Röpte gyors és iránytartó, a csapatban repülés közben is jól látható a párok szoros együvétartozása. Hangja éles ararikoltás. Különböző magvak, gyümölcsök, bogyók teszik ki a táplálékát. Különösen kedveli a pálmadiófélék termését.
Szaporodása
Többnyire az őszi hónapokban, faóriások odvaiban költ. Fészekalja 2-4 tojásból áll, amin 28-30 napig kotlik a tojó. A kirepülési idő nagyjából 3 hónap.
Tartása
Szigorúan védett madár, így elvileg csak madárparkok és állatkertek tarthatják. A szigorú védelem ellenére élőhelyén még ma is sok egyedet befognak, melyeket illegálisan értékesítenek főleg magánszemélyeknek. A madarak igen értelmesek, hamar megszelídülnek. Több helyen szabadon is tartják, ha az éghajlat megfelelő.
Magyarországon korábban csak a Fővárosi Állat- és Növénykertben lehetett jácintarát látni. Jó ideje azonban magánszemélyek tulajdonában is vannak jácintarák, és a Szegedi Vadasparkban és a Nyíregyházi Állatparkban is tartják a fajt.
 |
 |
Jegyzetek
- ↑ [1] Archiválva 2014. szeptember 10-i dátummal a Wayback Machine-benarara azul Archiválva 2014. szeptember 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. február 5.)
- Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2011. február 5.)
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. február 5.)
- A világ madarai, Budapest, Panem Kft, 1994-, ISBN 963-545-006-0 - magyar neve
- Lars Lepperhoff Aras, Eugen Ulmer Verlag, Stuttgart 2004, ISBN 3-8001-3821-2
- Dieter Hoppe Aras, Eugen Ulmer Verlag, Stuttgart 1983, ISBN 3-8001-7081-7
