José Mujica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
José Mujica Cordano
Pepemujica2.jpg
Uruguay 40. elnöke
Hivatali idő
2010. március 1.2015. március 1.
Előd Tabaré Vázquez
Utód Tabaré Vázquez
Született 1935május 20. (79 éves)
Montevideo

Házastársa Lucía Topolansky
Foglalkozás politikus
gazdálkodó

José Mujica Cordano aláírása
José Mujica Cordano aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz José Mujica Cordano témájú médiaállományokat.

José Alberto ’Pepe’ Mujica Cordano (Montevideo, 1935. május 20. –) uruguayi politikus, egykor a Tupamaros nevű gerillaszervezet és a Széles Front (Frente Amplio) nevű uruguayi balközép párt tagja, 2010 és 2015 között Uruguay elnöke volt,[1] akinek életfilozófiáját nagyban befolyásolták a börtönben töltött évek.[2] 2005 és 2008 között az állattenyésztési, földművelési és halászati miniszterként tevékenykedett, utána pedig szenátorként folytatta politikai pályafutását. A Széles Front jelöltjeként 2009-ben megnyerte az uruguayi választásokat, és 2010. március 1-jétől iktatták hivatalba, amelyet 2015. március 1-jéig töltött be.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feleségével közösen a Tupamaros baloldali mozgalom egyik aktivistája volt. A szervezet vezetőjévé vált férfi 1969-ben fogságba esett, de 1971-ben megszökött száznál is több társával együtt. 1970-ben márciusában meglőtték egy montevideói kocsmában, miután szembeszállt az őt letartóztatni kívánó rendőri erőkkel – két rendőrt megsebesített, míg őt magát hat találat érte. Amikor kórházba került sebeivel, az ügyeletes orvos mentette meg életét. Ekkoriban az a sokakat megosztó Jorge Pacheco Areco volt Uruguay elnöke, aki felfüggesztette az állampolgárok számos alkotmányos jogát a Tupamaros és a kommunisták fenyegetésére hivatkozva. 1974-ben ismét elfogták és csak 1985-ben engedték ki. Az uruguayi katonai diktatúra (19731985) idején tehát több mint 14 évet töltött börtönben politikai elítéltként. [2] [3] Akkoriban 200 embert raboltak el és öltek meg, ezreket pedig letartóztattak és megkínoztak. Mujica börtönéveiből tízet magánzárkában töltött.[1] Embertelen körülmények között tartották fogva, akkoriban hallucinációi voltak (hangokat hallott) és paranoiás téveszméi voltak. Kiszabadulása után sok más Tupamaróhoz hasonlóan politikusnak állt, a Népi Részvétel Mozgalom (Movimiento de Participación Popular) tagjaként, amely a Széles Front koalíció tagja. Előbb képviselő, majd szenátor lett, de mindig hű maradt korábbi eszméihez. Részben Mujica népszerűségének köszönhetően az MPP jelentős sikereket ért el a politikában, egyre több támogatót és szavazatot szerzett, és 2004-re a Széles Front legnépszerűbb pártjává vált. Földművelési miniszterré válásakor lemondott szenátori székéről, amelybe 2008-as lemondása után visszaült.

Politikai nézetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az évek során Mujica gondolkodása sokat változott, orthodox marxistából jóval pragmatikusabb politikussá vált. Az utóbbi időkben egy rugalmasabb baloldal kialakítását szorgalmazta. Szónoki képességei és hiteles fellépése révén az 1990-es évektől egyre népszerűbbé vált, különösen a vidékiek és a szegényebbek között. Nevezték már "antipolitikusnak" is, elsősorban azért, mert "az emberek nyelvét beszéli," ugyanakkor többször visszatetsző hatást váltott ki politikai körökben számos nyilatkozata, nyers stílusa. Ennek ellenére aktív politikusként a nemzetközi színtéren elősegítette az Európai Unió és a Mercosur, egy dél-amerikai kereskedelmi szövetség megerősítését.

Elnöksége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A honfitársai által csak 'Pepének' becézett Mujicát 2010-ben iktatták be elnöki hivatalába. Elnöki széke elfoglalása után sem költözött be az elnöki palotába, és kitartott az egyszerű életmód mellett.[4] Kampányuk során komoly figyelmet fordítottak a rendkívül népszerű Vázquez-kormány munkájának folytatására, tovább erősítve az általuk képviselt politikai irányt. Szlogenjük az "Un gobierno honrado, un país de primera", vagyis az "Egy tisztességes kormány, egy elsőrangú ország" volt, amellyel utalni kívántak a legfőbb ellenzéki jelölt, a konzervatív Luis Alberto Lacalle korrupciós botrányaira. A kampány ideje alatt Mujica elhatárolódott a venezuelai Hugo Chávez vagy a bolíviai Evo Morales kormányzati stílusától, ő maga pedig a régió balközép pártjait, mint pl. a brazil Luis Inácio Lula da Silva vagy a chilei Michelle Bacheletet nevezte meg követendő példaként. A választás utáni első beszédében elismerte politikai vetélytársainak munkáját, és egységre szólította fel népét: azt mondta, a választásnak "sem győztesei, sem vesztesei" nem voltak ("ni vencidos, ni vencedores").

Elnöki ciklusa alatt mindvégig vidéki házában élt, a szintén ex-Tupamaro feleségével, Lucía Topolanskyval. Elnöki fizetésének – 2013-ban mintegy 2,6 millió forintnak megfelelő összeg – a 90 százalékát civil szervezeteknek adományozta.[2] Az újságírók a „világ legszerényebb elnöke” címet ragasztották rá, mivel egy ütött-kopott, 26 éves Volkswagen Bogárral járt dolgozni.

2011-ben kormánya elrendelte a diktatúra idején elkövetett emberi jogi visszaélések kivizsgálását.[1] 2012-ben pedig – a latin-amerikai országok közül elsőként – Uruguayban legalizálták az abortuszt,[4] majd 2013 decemberében – elsőként a világon – elfogadtatta azt a törvényt, amely legalizálja és állami kézbe helyezi a marihuána kereskedelmét, hogy csökkentse a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekményeket, javítsa az ország egészségügyi állapotát, és megakadályozza a drogkartellek további előretörését.[1] Az állam így elkezdhette ellenőrizni a marihuána fogyasztóit, és gyógykezelést ajánl a leginkább függő személyeknek, ahogy azt az alkohol túlzott fogyasztása esetében is szokás.

Az uruguayi alkotmány értelmében az elnök legfeljebb egy teljes cikluson keresztül maradhat hivatalban, így Mujicát 2015 márciusában párttársa, Tabaré Vázquez váltotta, miután 2014 novemberében megnyerte az elnökválasztást Luis Alberto Lacalle Pou konzervatív jelölttel szemben.[5]

Nemzetközi szerepvállalásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2013 végén a neves szerb filmrendező, Emir Kusturica kezdett róla dokumentumfilmet forgatni, akit "a politika utolsó hősének" tart.[6]

2014-ben, a mexikói Guadalajarában egy könyvfesztiválon Mujicát meginterjúvolta Richardo Rocha egy fiatalokból álló közönség előtt. Az uruguayi elnök számos témát megemlített, mint például a drogkereskedelmet, a drogok legalizációját, a szegénységet és a társadalmi igazságtalanságokat. Azt nyilatkozta: "Mi a legtisztességtelenebb földrészen élünk: valószínűleg a leggazdagabbon, amelyik a lehető legrosszabbul osztja el a vagyont."

Külpolitikai konfliktusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mujica az általa kritizált Cristina Kirchnerrel 2010-ben

Mujica sajátos személyisége miatt az uruguayi külpolitika több alkalommal nehézségekbe ütközött. Egy alkalommal egy amerikai riporter kérdésére reagálva azt nyilatkozta, hogy „megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy arról beszéljek, amiről csak akarok”.[3]

A 2009-es elnökválasztási kampány során több alkalommal argentin politikusokra és brazil turistákra tett sértő megjegyzéseket.[3]

2012-ben Barack Obama amerikai elnökkel került összetűzésbe. A kolumbiai Cartagenában megrendezett összamerikai csúcstalálkozón élesen követelte az USA kivonulását Afganisztánból és hozzátette, hogy a Washington iránti feltétlen szolgálat ideje végképp lejárt.[3]

2013-ban azzal okozott diplomáciai konfliktust, hogy – bár nem tudva, hogy a mikrofonja be van kapcsolva – a 2010-ben elhunyt argentin elnökre, Néstor Kirchnerre és feleségére, a szintén elnök Cristina Kirchnerre tett sértő megjegyzést: „Ez a vén banya rosszabb, mint az ura volt. Az inkább számított politikusnak, emez viszont csak makacskodik.”[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Gál Krisztián: Sodró lendület. In.: HVG. 2013/51-52. szám, 35-36. oldal, ISSN 1217-9647
  2. ^ a b c "A világ legszegényebb államfője az uruguayi José Mujica". erdekesvilag.hu, 2013. április 25. (Hozzáférés: 2014. január 3.)
  3. ^ a b c d e Fehér Péter: Drogállam szegény elnöke In.: Heti Válasz. 2013/51-52. szám, 52-54. oldal, ISSN 1587-0804
  4. ^ a b "Tojik a kritikákra a viskólakó elnök". Origo, 2013. május 31. (Hozzáférés: 2014. január 3.)
  5. Simon Romero and Mauricio Rabufetti: Tabaré Vázquez Reclaims Presidency in Uruguay Election. New York Times, 2014. november 30. (Hozzáférés: 2014. december 1.)
  6. "Documental de Kusturica tiene sus primeras imágenes locales." El Observador (Uruguay). 2014. április 2. ☀http://www.elobservador.com.uy/noticia/275329/documental-de-kusturica-tiene--sus-primeras-imagenes-locales-/