Johann von Salis-Seewis
| Johann von Salis-Seewis | |
 | |
| Született | Károlyváros |
| Meghalt | 1940. október 24. (77 évesen) Zágráb |
| Állampolgársága | horvát |
| Ország | Osztrák–Magyar Monarchia, Jugoszlávia |
| Fegyvernem | gyalogság |
| Rendfokozata |  táborszernagy |
| Szülei | Johann Gaudenz Gubert Dietegen von Salis |
Johann von Salis-Seewis (más néven Johann Ulrich Graf von Salis-Seewis, Károlyváros, 1862. december 8. – Zágráb, 1940. október 24.) osztrák-magyar katonatiszt volt az első világháború alatt. A horvát nemzetiségű Salis-Seewis a horvát 42. honvéd gyaloghadosztályt (becenevén Ördöghadosztály) irányította először a sikertelen szerbiai hadjáratban 1914-ben, majd a kárpáti fronton. Hazatérése után Bécs katonai parancsnoka lett, majd az osztrák-magyar megszállás alatti Szerbia Katonai Főkormányzóságának első katonai kormányzójaként szolgált. Később a román hadjárat során a 92. Landwehr gyaloghadosztály parancsnoka volt, és a megszállt Romániában a Legfelsőbb Parancsnokság élén állt. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után, a háborús vereséget követően Horvátországban telepedett le, ahol kapcsolatba került a horvát fasiszta Usztasa mozgalommal.
Élete[szerkesztés]
Johann Ulrich Salis-Seewis az akkori Habsburg Birodalmon belül Horvát-Szlavónország részét képező Károlyvárosban született 1862. december 8-án a régi svájci arisztokrata Salis családban. Gaudenz Gubert Comte Salis-Seewis (1824–1873) harmadik gyermeke volt.[1] A Salis-Seewis család még XIV. Lajos francia királytól kapta a grófi címet. Anyja, Wilhelmina Dobrinović egy boszniai eredetű régi horvát nemesi családból származott. Dédapja Johann Gaudenz von Salis-Seewis svájci költő volt. Johann Ulrich apja 1873-ban halt meg, amikor ő még csak tizenegy éves volt.[1]
A katonai iskola elvégzése után Salis-Seewist katonai tanácsadónak küldték Szkopjéba. Ez akkor történt, amikor Macedónia régióban a felkelők (bolgár, görög, macedón, montenegrói és szerb lakosság) és a megszálló török hadsereg között éppen zavargások zajlottak. Salis-Seewist a török csendőrség parancsnokává nevezték ki, mely tisztséget 1903-tól 1905-ig töltötte be.[2] A misszióból hazatérve a budapesti 86. gyalogezredben szolgált, majd az esztergomi 76. gyalogezredhez került, 1908-tól 1911-ig a 79. gyalogezred parancsnokává nevezték ki. 1911-ben Fiuméban volt a 71. gyalogdandár parancsnoka. 1912. május 9-én vezérőrnaggyá léptették elő.[1]
Az első világháborúban[szerkesztés]
Az első sikertelen szerb hadjárat során a 71. gyalogdandár parancsnoka volt. 1914 novemberében Salis-Seewis átvette a Vrazija Divizija (Ördög Hadosztály) néven ismert 42. honvéd gyalogoshadosztály parancsnokságát. Sarkotić tábornokot váltotta, aki rövid időre a megszállt szerb területek katonai kormányzója lett.[3] A teljes egészében horvát katonákból álló hadosztályban, a magyar és a német helyett kizárólag a horvát nyelvet használhatták a parancsok kiadása során. A hadjárat kudarca és az osztrák-magyar csapatok Szerbiából való visszavonulása után Salis-Seewist a 42. hadosztállyal Galíciába és a kárpáti frontra helyezték át, 1915 februárjában tábornoki rangot kapott. A parancsnokságon maradt. 1915. június 22-ig, amikor Karl von Pflanzer-Baltin tábornok, aki elégedetlen volt vezetésével, felmentette parancsnokságából. 1915 novemberében a bécsi helyőrség parancsnokává nevezték ki.[4]
1916. január 7-én, Szerbia központi hatalmak általi meghódítását követően I. Ferenc József császár, a Szerbiai Katonai Főkormányzóság katonai kormányzója nevezte ki. E tisztségében Otto Gellinek alezredes vezérkari főnök támogatta.[5] Miután a magyar hatóságok gyanúja, majd panasza szerint Salis-Seewis támogatta Szerbia Birodalomhoz való csatlakozásának gondolatát, 1916 júliusában elbocsátották tisztségéből, és korábbi hadtestparancsnoka, Adolf von Rhemen tábornok vette át a helyét. A román hadjárat idején a moldvai 92. gyaloghadosztály parancsnokává nevezték ki, majd az August von Mackensen tábornok, a megszállt Románia német katonai kormányzója alárendeltségében az úgynevezett „Generalkommando Rumänien” hadtest parancsnokává nevezték ki.[6]
A háború után[szerkesztés]
1918. november 11-én, amikor a háború véget ért, táborszernaggyá (Feldzeugmeister) léptették elő. Ausztria-Magyarország és a központi hatalmak veresége után Horvátországba költözött, ahol az új Szerb-Horvát-Szlovén Királyság kormánya engedélyezte a letelepedést és állami nyugdíjat biztosított számára. Később csatlakozott a horvát nacionalista Usztasa mozgalomhoz.[7] 1940. október 24-én halt meg Zágrábban.[8]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Allgemeine schweizerische Militärzeitschrift 1968.
- ↑ Buttar 2016, 43. o.
- ↑ Horel 2009, 220. o.
- ↑ von Horstenau & Austria. Kriegsarchiv 1931, 571. o.
- ↑ Mitrović 2007, 203. o.
- ↑ von Horstenau & Austria. Kriegsarchiv 1931, 415. o.
- ↑ Newman 2015, 182. o.
- ↑ Jewison.
Források[szerkesztés]
- Allgemeine schweizerische Militärzeitschrift, ETH-Bibliothek (1968). „Feldzeugmeister Johann Ulrich Graf SalisSeewis (1862–1940)” (német nyelven). DOI:10.5169/seals-44481.
- Jewison, Glenn: Generaloberst Paul Baron Puhallo von Brlog. Austro-Hungarian Army . [2012. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 10.)
- Buttar, P.. Russia's Last Gasp: The Eastern Front 1916–17. Bloomsbury Publishing, 43. o. (2016). ISBN 978-1-4728-1277-3
- Horel, C.. Soldaten Zwischen Nationalen Fronten: die Auflösung der Militargrenze und die Entwicklung der königlich-ungarischen Landwehr (Honvéd) in Kroatien-Slawonien 1868–1914, Studien zur Geschichte der Österreichisch-Ungarischen Monarchie (német nyelven). Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften (2009). ISBN 978-3-7001-6496-8
- Hungarian Law Enforcement Peacekeeping Experience in the Western-Balkan (magyar nyelven). Repository of the Academy's Library , 2020. június 16.
- Mitrović, A.. Serbia's Great War, 1914–1918, Central European studies. Purdue University Press (2007). ISBN 978-1-55753-476-7
- Newman, J.P.. Yugoslavia in the Shadow of War: Veterans and the Limits of State Building, 1903–1945. Cambridge University Press, 182. o. (2015). ISBN 978-1-316-38112-0
- von Horstenau, E.G.. Österreich-Ungarns letzter krieg, 1914-1918: bd. Das kriegsjahr 1915, erster teil. Vom ausklang, der schlacht bei Limanowa-Łapanów bis zur einnahme von Brest-Litowsk, Österreich-Ungarns letzter Krieg, 1914–1918 (német nyelven). Verlag der Militärwissenschaftlichen mitteilungen (1931)
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Johann von Salis-Seewis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
