Johann Heinrich Gelzer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Johann Heinrich Gelzer (Schaffhausen, 1813. október 17.Bázel, 1886. augusztus 16.) német történész, Heinrich Gelzer édesapja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1843 és 1845 között a berlini egyetemen a történelem tanára volt. 1844-ben kötött házasságot Julia Sarazin-nel, akitől fia, Heinrich Gelzer, a későbbi professzor, született. (A Sarazin-t teljes nevébe is felvette). 1850-ben betegsége miatt tanári állásáról lemondott. Ezután egy ideig Svájcban és Olaszországban tartózkodott, 1852-ben pedig Bázelban telepedett le. Mint a badeni nagyherceg bizalmas tanácsadója, Németország politikai egységének érdekében működött, és elősegítette Poroszország és Baden egyesítését a legfontosabb kérdésekben.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Die drei letzten Jahrhunderte der Schweizergeschichte (Aarau, 1838-1839, 2 kötet);
  • Die zwei ersten Jahrhunderte der Schweizergeschichte (Basel, 1840);
  • Protestantische Briefe aus Südfrankreich und Italien (Zürich, 1852, 2. kiad. 1868);
  • Doktor M. Luther, der deutsche Reformator (Hamburg 1847-1850);
  • Die neuere deutsche Nationalliteratur seit Klopstock und Lessing (2 kötet, 2. kiad.).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]