Johann Heinrich Gelzer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johann Heinrich Gelzer
Született
1813. október 17.
Schaffhausen
Elhunyt
1889. augusztus 15. (75 évesen)
Foglalkozása történész

Johann Heinrich Gelzer (Schaffhausen, 1813. október 17.Bázel, 1886. augusztus 16.) svájci történész, tanár, diplomata, publicista, Heinrich Gelzer édesapja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelmet és teológiát tanult Zürichben, Jénában, Halléban és Berlinben. 1839 és 1843 között Bázelban tanított irodalomtörténetet. 1844-től 1851-ig a Berlini Egyetemen vezette a történelem tanszéket és IV. Frigyes Vilmos porosz király tanácsadója volt.

1851-ben betegsége miatt lemondott tanári állásáról és visszatért Bázelbe, ahol 1853 és 1870 között kiadta a havonta megjelenő Protestantischen Monatsblätter für innere Zeitgeschichte-t.

1856-ban visszatért Berlinbe a svájci szövetségi tanács megbízásából, hogy közvetítsen a Neuchâtel kanton körüli konfliktusban. 1860-tól I. Frigyes badeni nagyherceg egyik legfontosabb tanácsadója lett. Az államtanácsossá kinevezett Gelzer Németország politikai egységének érdekében működött, és elősegítette Poroszország és Baden egyesítését a legfontosabb kérdésekben.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Die drei letzten Jahrhunderte der Schweizergeschichte (Aarau, 1838-1839, 2 kötet);
  • Die zwei ersten Jahrhunderte der Schweizergeschichte (Basel, 1840);
  • Protestantische Briefe aus Südfrankreich und Italien (Zürich, 1852, 2. kiad. 1868);
  • Doktor M. Luther, der deutsche Reformator (Hamburg 1847-1850);
  • Die neuere deutsche Nationalliteratur seit Klopstock und Lessing (2 kötet, 2. kiad.).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]