Jekelfalussy Vince
| Jekelfalussy Vince | |
 | |
| Született | 1802. május 2. Múcsony |
| Elhunyt | 1874. május 15. Róma |
| Sírhely | Szent István-bazilika, Székesfehérvár |
| Munkássága | |
| Felekezet | római katolikus egyház |
| Hivatal | Szepeshely 6. püspöke |
| Hivatali idő | 1848-1849 |
| Elődje | Bélik József |
| Utódja | Zábojszky László |
| Hivatal | Székesfehérvár 10. püspöke |
| Hivatali idő | 1867-1874 |
| Elődje | Farkas Imre |
| Utódja | Dulánszky Nándor |
| Jekelfalussy Vince a Catholic Hierarchy-n | |
Jekelfalusi és margitfalvai Jekelfalussy Vince (Múcsony, 1802. május 2. – Róma, 1874. május 15.) bölcseleti doktor, szepeshelyi majd székesfehérvári püspök, a római pápa trónállója és házi praelátusa, római gróf, a püspöki és szerzetesrendi ügyek római szent gyülekezetének tanácsosa, császári és királyi tanácsos.
Élete[szerkesztés]
A jogot Kassán és Pesten tanulta; 1823. szeptember 16-án növendékpapnak fölvétetvén, a teológiát Nagyszombatban hallgatta. Fölszenteltetett 1827. augusztus 21-én. Káplán volt Vásárúton és Érsekújvárott, 1823 áprilisában Esztergomban.
1830 szeptemberében Rudnay érsek udvari káplánja, 1831-ben füzesgyarmati, 1833. február 13-án párkányi, 1835. július 9-én rimóci plébános és 1841-ben alesperes lett. 1842. június 13-án pozsonyi, 1844. május 12-én esztergomi kanonokká, 1846 júniusában almisi címzetes püspökké és királyi helytartósági tanácsossá nevezték ki. 1848. június 25-én szepesi megyés püspök lett, azonban 1848 végén a forradalomban való részvétele miatt Kassán letartóztatták, nem engedték püspökké szentelni.
1849-ben szepeshelyi püspöki székéről lemondott, ezután megjárta a kassai börtönt majd Ausztriában volt száműzetésben. Hazatérése után 1856. október 20-án pozsonyi prépost lett, 1866. szeptember 14-én pozsonyi nagyprépost, majd november 19-én székesfehérvári megyés püspök. IX. Piusz pápa nevezte ki 1867. február 22-én, május 5-én Győrött szentelték püspökké. Egyházmegyéjében minden plébánián bérmált. 1869-ben országgyűlési tárgyalásokon vett részt, majd 1870-ben a püspökök és szerzetesek kongresszusának konzultora volt.
1869. november 21-től 1871. március 31-éig részt vett az I. Vatikáni Zsinaton. A csalhatatlanság dogmája miatt a kormánnyal nézeteltérése volt. Ismét visszatért Rómába, és ott halt meg 1874. május 15-én; a székesfehérvári székesegyházban helyezték örök nyugalomra.
Munkái[szerkesztés]
- Egyházi beszéd, melyet ... Honth vármegyének háladatos ünnepén, midőn az, a kebelében dühöngő mirigy halál megszüntének emlékére, fogadmányossan megállapíttatott és szent Iván havának 27-kére rendeltetett évenkénti ajtatatosságát, e f. 1834. esztendőben búzgóan ismételné, Ipolyságh városának templomában mondott... Közli maga a T. N. Honthi megye. Esztergom
- Szent beszéd a polgári házasságról. Székesfehérvár, 1873
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái V. (Iczés–Kempner). Budapest: Hornyánszky. 1897.
- Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-
További információk[szerkesztés]
- Hadobás Pál: Edelény és környéke az irodalomban. Edelény, Művelődési Központ, Könyvtár és Múzeum, 2005
- Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Bp., Magyar Országgyűlés, 2002
- ponori Thewrewk József: Magyarok születésnapjai. Első füzet, vagyis országgyülési emlény az 1843-44-iki országgyülés emlékezetére. Harmadik kiadat. Pest, 1861. Id. Poldini Ede és Noséda ny.
- Zelliger Alajos: Egyházi írók csarnoka. Esztergom főegyházmegyei papság irodalmi munkássága. Nagyszombat, Szerző, IV, 1893
További információk[szerkesztés]
| Előde: Bélik József |
|
Utóda: Zábojszky László |
| Előde: Farkas Imre |
|
Utóda: Dulánszky Nándor |
