Japán széró
 |
||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Capricornis crispus (Temminck, 1836) |
||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz japán széró témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz japán széró témájú médiaállományokat. |
A japán széró vagy japán kecskeszarvú zerge (Capricornis crispus) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjéhez, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjához és a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjához tartozó faj.
Japán szigetein őshonos ( japán neve Nihon kamosika; 日本羚羊 ニホンカモシカ) és két, szintén Ázsia keleti és délkeleti részén őshonos rokon fajjal együtt alkotja a szérók nemét (Capricornis).
A szérók a gorálok (Naemorhedus) közeli rokonai, olykor a két nemet egyesítik és valamennyi fajt a Naemorhedus nembe sorolják.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése [szerkesztés]
A japán széró Japán hegyvidéki területein él. A négy nagy japán szigetből hármon fordul elő, Honsún, Sikokun und Kjúsún. A legtöbb egyed Honshú szigetén él, többnyire a sziget középső és északi részén. Sikoku szigetén csak a sziget délkeleti területein fordul elő, míg Kjúsú-n több kisebb ponton él a sziget keleti felén.
A faj természetes élőhelyei elsősorban a hegyvidéki erdők, ahol 2700 méteres tengerszint feletti magasságig előfordul.
Megjelenése [szerkesztés]
Az állat fej-törzs-hossza 100-180 centiméter, szarvhossza 8-25 centiméter, marmagassága 50-105 centiméter és testtömege 50-140 kilogramm. A két ivar hasonló megjelenésű, de a bak valamivel nagyobb termetű. Szőrzete nagyon sűrű és durva szálú, szinte sörteszerű. A színe kékesszürke, fehér szőrszálak vegyülnek bele; a hasoldal sötétebb árnyalatú. Az állat dús „pofaszakálla” a szájszöglettől a fülkagylóig terjed. A rövid, enyhén hátrahajló szarvon keskeny gyűrűzés látható. Amikor az állatok összefejelnek, veszedelmes támadófegyvernek bizonyul. Különösen fejlett az állat látása és hallása, de a szaglása is jó.
Életmódja [szerkesztés]
A japán széró magányos és agresszív. Csak egészen kivételesen, főleg táplálékban jól ellátott területeken fordul elő párosával és még ritkábban verődik kis csapatba. Többnyire kora reggel és szürkületkor aktív, napközben sziklahasadékokban vagy kisebb barlangokban meghúzódva pihen. Igen territoriális faj, a revírjéből minden fajtárást igyekszik elűzni. Revírjének határait a szeme alatt található mirigyének váladékával valamint ürülékével jelöli meg. Territóriumának nagysága elsősorban az ott fellelhető táplálék mennyiségétől függ.
Tápláléka levelek, hajtások és fűfélék.
Szaporodása [szerkesztés]
A nőstény két és fél éves korában válik ivaréretté, nagyjából egy fél évvel korábban, mint a hím. A párzási idény minden jel szerint októberre és novemberre esik. A rivális bakok szarvukat csattogtatva heves párbajt vívnak. A győztes mellső lábával kíméletlenül belerúg a legyőzöttbe. Ugyanilyen mozdulattal szólítja fel a nőstényt a párzásra. A nőstény egyetlen gidát hoz a világra, melyet nagyjából hat hónapig szoptat.
Rokon fajok [szerkesztés]
A japán széró legközelebbi rokonai a tajvani széró (Capricornis swinhoei) (melyet korábban csak a japán széró Tajvan szigeti alfajának tartottak) és a tőle jelentős földrajzi távolságra élő szumátrai széró (Capricornis sumatraensis).
Természetvédelmi helyzete [szerkesztés]
A fajnak kevés a természetes ellensége. Korábban az örvös medve és a farkas számított csak ide, de az örvös medve igen megritkult Japánban, az őshonos farkas alfajok pedig ki is haltak. Emiatt egyetlen ellensége az ember.
Dús szőrméje és ízletes húsa miatt emberemlékezet óta vadásztak a fajra Japánban. Állományai azonban a 20. század elejére nagyon visszaestek, a fajt a teljes kipusztulás veszélye fenyegette.
1934-ben védelem alá helyezték. 1955-ben Japán egyik természeti szimbólumának választották és védelmét még szigorúbbra vették. Állományai azóta folyamamtosan nőnek. Manapság a faj egyedszáma 20 000 példányból áll.
Források [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. június 26.)
- Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Mammal Species of the World, A Taxonomic and Geographic Reference, 3rd edition, 2005 ISBN 0801882214
- Bernhard Grzimek: Grzimeks Tierleben. Enzyklopädie des Tierreichs. Bechtermünz 2001. ISBN 3828916031
- Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, Baltimore 1999. ISBN 0801857899
