James Parkinson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
James Parkinson arcképe

James Parkinson (London, 1755. április 11.London, 1824. december 21.) angol gyógyszerész és sebész, geológus, paleontológus és politikai aktivista. Az 1817-es Egy tanulmány a remegő bénulásról (An Essay on the Shaking Palsy) című munkája[1] tette őt híressé, amiben elsőként írta le a „reszkető bénulást” („Paralysis agitans”), azt az állapotot, amit később Jean-Martin Charcot átnevezett Parkinson-kórnak.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

James Parkinson 1755-ben Shoreditch-ben, Londonban, Angliában született. Apja, John Parkinson, gyógyszerész-sebészként a londoni Hoxton Square-n praktizált. 1784-ben a City of London Corporation elismerte Parkinsont sebésznek. 1783. május 21-én elvette feleségül Mary Dale-t, akivel közösen hat gyermeket neveltek fel később. Nem sokkal később, hogy megházasodott, átvette apja praxisát a Hoxton Square-en. Úgy gondolta, hogy minden valamirevaló orvosnak tudnia kell gyorsan írni, kiváló gyorsíró lett.

Politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A virágzó orvosi gyakorlata mellett nagyon érdekelte a geológia, a paleontológia és az aktuális, napi politika. Erős támogatója, védelmezője volt a nem kiváltságosoknak, a hátrányos helyzetűeknek, és nyíltan támadta a Pitt-kormányt. Korai karrierjét tönkretette az, hogy számos szociális és forradalmi ügyben, perben vett részt, és néhány történész szerint nagy valószínűséggel a francia forradalmat is erősen támogatta. Közel húsz politikai pamfletet publikált a francia forradalom utáni időszakban, amikor is Angliában politikai zűrzavar uralkodott. Saját és írói álneve („Öreg Hubert”) alatt megjelent írásaiban radikális társadalmi reformokért állt ki.

Követelte a nép képviseletét az Alsó Házban, az évenként ülésező parlament és az általános választójog bevezetését. Tagja volt több titkos politikai társaságnak, például a London Corresponding Society-nek is. 1792-ben a szervezeti tagsága ahhoz vezetett, hogy eskü alatt hallgassák ki, még azelőtt, hogy William Pitt és a királyi államtanács bizonyítékokat szolgáltatott volna a III. György király elleni koholt összeesküvésről. Parkinson mindaddig megtagadta a vallomástételt a „Pop-gun Plot” („Játékfegyver összeesküvés”)-ben való részvételéről, amíg bizonyossá nem vált számára, hogy nem kényszerítik arra, hogy önmagát vádolja meg, bevallja részvételét. A „Pop-gun Plot” terv az volt, hogy egy játékfegyverből kilőtt mérgezett nyilat használnak, hogy a király uralkodása korábban befejeződjön. Soha nem hoztak fel Parkinson ellen semmilyen vádat, de sok barátja sínylődött börtönben, mielőtt felmentették volna őket.

Orvostudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Parkinson elfordult viharos politikai karrierjétől, és 1799 és 1807 között számos orvosi műve jelent meg, köztük egy a köszvényről írt munkája 1805-ben. Ő is egyik szerzője volt azon legkorábbi írásoknak, amelyek a hashártyagyulladás témájában jelentek meg az angol orvosi szakirodalomban.

Parkinson volt az első, aki szisztematikusan leírt hat beteget, akik a nevét viselő kór tüneteit hordozták. Ezeket a betegeket nem hivatalosan vizsgálta meg, hanem napi sétája alkalmával figyelte meg őket, és néhány esetben a betegek egyszerű vizsgálatával, megkérdezésével nyerte a kórtörténetet.[2] Jean-Martin Charcot volt az, aki megalkotta a Parkinson-kór kifejezést több, mint hatvan évvel később.

J. Parkinson: A Parkinson-kór első leírása kötetben (1817)

Parkinsont a lakosság általános egészségének és jólétének javítása is érdekelte. Sok orvosi tantételt írt, amelyekben hasonló lelkesedést, buzgalmat mutatott az emberek egészsége és jóléte iránt, mint amit politikai aktivitásával fejezett ki. Ő volt a mentális betegek, valamint orvosaik és családjaik jogi védelmének keresztes lovagja. 1812-ben segített fiának az első angolul leírt vakbél esetnél, és az első olyan esetnél, amelyben a halál okaként nevezték meg a perforációt.

A jobboldali képen látható James Parkinson leghíresebb munkájának, a Tanulmány a remegő bénulásról (An Essay on the Shaking Palsy, 1817) első oldala. Ebben a művében adott elsőként leírást a később nevét viselő betegségről.

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Parkinson érdeklődése fokozatosan az orvoslásról a természet felé fordult, főleg a geológia és a paleontológia új területeire. A 18. század második felében fosszíliákat és fosszíliák rajzait kezdte el gyűjteni. Gyermekeit és barátait kirándulásokra vitte el, ahol növényi és állati fosszíliákat gyűjtöttek és tanulmányoztak. Meghiúsult az a törekvése, hogy többet tudjon meg a fosszíliák azonosításáról és értelmezéséről az elérhető angol szakirodalom hiánya miatt. Ezért úgy döntött, hogy saját maga fog bevezetést írni a fosszíliák tudományágához, és ezzel tökéletesíti a témakör anyagait.

Első, A régi világ szerves maradványai („Organic Remains of a Former World”) című könyve 1804-ben jelent meg, színes metszetekkel illusztrálva.
Második kötetét 1808-ban, harmadik kötetét pedig 1811-ben publikálta. Mindegyik művét ő maga illusztrálta, néhány lemezt pedig lánya, Emma színezett ki. Gideon Mantell dicsérte, hogy könyve „az első kísérlet arra, hogy közvetlen stílusú és tudományos beszámoló szülessen a fosszíliákról”. Gideon Mantell később felhasználta ezeket a lemezeket. 1822- ben jelent meg a rövidebb, „A paleontológia elemei: bevezetés a fosszilis szerves maradványok, különösen a brit kőzetrétegekben találtak tanulmányozásába” („Elements of Oryctology: an Introduction to the Study of Fossil Organic Remains, especially of those found in British Strata”).

Parkinson több tanulmányával is hozzájárult William Nicholson „A Természeti Filozófia, Kémia és Művészetek Lapjához”, és a Földtani Társulat Ügyleteinek első, második és ötödik kötetéhez.
1807. december 13-án Parkinson és számos előkelő úr találkozott a Szabadkőművesek Kocsmájában, Londonban. A gyűlésen olyan híres emberek voltak jelen, mint Sir Humphry Davy, Arthur Aikin és George Bellas Greenough. Ez volt a Londoni Geológiai Társaság első gyűlése. Parkinson a „katasztrofizmus” irányzathoz tartozott, ami arra a hitre vonatkozott, hogy a Föld geológiáját és bioszféráját egy nagy természeti csapás alakította ki nemrég. Hivatkozott a Teremtés könyvében található nagy özönvízre, és szilárdan hitt abban, hogy a teremtés és a pusztulás Isten keze által vezérelt folyamatok. A Teremtéssel kapcsolatos véleménye az volt, hogy minden egyes „nap” valójában hosszabb periódus volt, talán több tízezer évig is tarthatott.

A mellékelt kép bal oldalán láthatóak Parkinson fosszíliái. A nagy, vágott és csiszolt ammoniteszt, a Parkinsonia parkinsoni-t James Parkinsonról nevezték el. Parkinson szép fosszília-gyűjteményt hozott létre, amiről a A régi világ szerves maradványai („Organic Remains of a Former World”) című könyvében írt, és amelyben részletes beszámolót ad a geológiai idő hosszú periódusáról. Ez a könyv a későbbi szerzők számára fontos hivatkozási alapként szolgált.

Megemlékezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Parkinson életére emlékeznek egy kőtáblán a shoreditch-i St. Leonard templomban, ahol a gyülekezet tagja volt, és sírja is a St. Leonard temetőjében található. Ezenkívül egy kék emléktábla jelzi házának helyét a Hoxton Square-n. Továbbá több fosszíliát is róla neveztek el.

Jegyzetek és források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Parkinson, James (1755-1824). An essay on the shaking palsy ([Reprod.) by James Parkinson,.... 1817.]
  2. McCall, Bridget (January 2003). "Dr. James Parkinson 1755-1824". Parkinson's Diseas Society. Archived from [dead link the original]

További olvasmányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Morris, AD (Apr 1955). "James Parkinson, born April 11, 1755". Lancet 268 (6867): 761–3. doi:10.1016/S0140-6736(55)90558-4. ISSN 0140-6736. PMID 14368866.
  • Eyles, JM (Sep 1955). "James Parkinson; 1755-1824". Nature 176 (4482): 580–1. doi:10.1038/176580a0. ISSN 0028-0836. PMID 13265780.
  • Mchenry Lc, Jr (Sep 1958). "Surgeon and palaeontologist, James Parkinson". The Journal of the Oklahoma State Medical Association 51 (9): 521–3. ISSN 0030-1876. PMID 13576252.
  • Nelson, JN (Oct 1958). "James Parkinson". The New England journal of medicine 259 (14): 686–7. doi:10.1056/NEJM195810022591408. ISSN 0028-4793. PMID 13590427.
  • "James Parkinson". Medical science 15: 95. Jan 1964. PMID 14103628.
  • Mulhearn, RJ (May 1971). "The history of James Parkinson and his disease". Australian and New Zealand journal of medicine 1: Suppl 1:1–6. ISSN 0004-8291. PMID 4949271.
  • Jefferson, M (Jun 1973). "James Parkinson, 1775-1824". British medical journal 2 (5866): 601–3. ISSN 0007-1447. PMC 1592166. PMID 4576771.
  • Brian, VA (Aug 1976). "The man behind the name: James Parkinson, 1755-1824". Nursing times 72 (31): 1201. ISSN 0954-7762. PMID 785393.
  • Yahr, MD (Apr 1978). "A physician for all seasons. James Parkinson 1755-1824". Archives of neurology 35 (4): 185–8. ISSN 0003-9942. PMID 346008.
  • Tyler, KL; Tyler, HR (Feb 1986). "The secret life of James Parkinson (1755-1824): the writings of Old Hubert". Neurology 36 (2): 222–4. ISSN 0028-3878. PMID 3511403.
  • Herzberg, L (1987). "Dr James Parkinson". Clinical and experimental neurology 24: 221–3. ISSN 0196-6383. PMID 3077340.
  • Currier, RD (Apr 1996). "Did John Hunter give James Parkinson an idea?". *Archives of neurology 53 (4): 377–8. ISSN 0003-9942. PMID 8929162.
  • Sakula, A (Feb 2000). "James parkinson (1755-1824)". Journal of medical biography 8 (1): 59. ISSN 0967-7720. PMID 10994050.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]