Jacques Cooper

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jacques Cooper
Született1931. január 23.[1]
Chantilly
Elhunyt2024. április 16. (93 évesen)[2]
Állampolgárságafrancia
Foglalkozásaformatervező
IskoláiÉcole Boulle
Sablon • Wikidata • Segítség

Jacques Cooper (Chantilly, 1931. január 23. – ?, 2024. április 16.) francia formatervező, többek között a TGV motorvonatok formatervezése kapcsolódik a nevéhez.

Életpályája[szerkesztés]

Lovászcsaládban született. Apja angol, anyja sarthe-i származású volt. Gyermekkorát szüleivel Párizsban töltötte, ahol letelepedtek. Már korán vonzódott a rajzoláshoz, és 1947-ben beiratkozott az École Boullebe, ahol 1951-ben diplomázott.[3]

1953-ban az Ecole Boulle felajánlott egy állást a francia származású amerikai tervező, Raymond Loewy irodájában; 1957-ig maradt ott, üzletberendezéseken dolgozott (BHV, Monoprix stb.).[4] 1957-ben a Sud-Aviation számára egy helikopter prototípusának burkolatát tervezte; ez a helikopter, a "Gouverneur", egyedi példány volt, egy módosított "Alouette II ".[5]

Ezt követően a háztartási gépek (General Motors – Frigidaire, Arthur Martin) és az autóipar (Renault, Brissonneau et Lotz) területén dolgozott. A Heuliez-ben épített Murène prototípus karosszériáját tervezte egy középmotoros Porsche 914-es alapján. Az 1960-as évek végén a Brissonneau et Lotznak kezdett dolgozni, ahol megbízást kapott, hogy az Alsthom számára tervezzen "egy vonatot, amely nem úgy néz ki, mint egy vonat"[6] (a Brissonneau et Lotz akkoriban az Alsthom alvállalkozója volt); első vázlatai ehhez a projekthez 1969-ből származnak.[7] 1972-ben távozott a Brissonneau-tól az Alsthomhoz, ahol a TGV 001 gázturbinás vonat külső vonalvezetését és belső berendezési tárgyait tervezte.[8]

1975-ben a TGV Sud-Est számára az SNCF tervpályázatot írt ki 4 francia tervezőiroda között. Jacques Coopert az MBD Design Group nevezte be a versenyre. Az SNCF két projektet választott ki: Roger Tallon's Design Programme és az MBD Design Group terveit. A két projekt modelljeit bemutatták Gare de Lyonban, és felmérést is szerveztek, de az eredmények nem voltak meggyőzőek. Ezért úgy döntött, hogy a PSE belső terének tervezését a kiválasztott gyártóra, az Alsthomra bízza. Természetesen Jacques Cooper, a vállalat házi tervezője dolgozta ki a programot. Tervét a külső vonalvezetés tekintetében azonnal elfogadták, de számos alkalommal felkérték, hogy dolgozza át a belső berendezést, az üléstől az ajtókilincsekig.[6]

Jacques Cooper átfogó tervét a TGV Atlantique-ra vonatkozóan 1986 augusztusában elutasították, és végül Roger Tallon kapta meg a szerelvények felszerelésének és a kocsik külső festésének tervezésének a feladatát, a szerelvény teljes formájának tervezését pedig Cooper kapta meg.[9] Jacques Coopert végül 1987-ben elbocsátotta az Alsthom, de nem anélkül, hogy ne tervezte volna meg a Santiagói metrót, a Kairói metrót (egy Alsthom által épített vonal), valamint a kínai ND4 dízel- és 8K villamos mozdonyokat.[6]

Jacques Cooper visszavonulva él Suresnes-i otthonába.[10]

Képgaléria[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Loïc Fieux, Cooper : l'homme qui dessina le TGV, La Vie du rail, juillet 2006, 191 p. (ISBN 978-2-9150-3456-1)
  • Martial Debriffe et Marie-France Hascoët, Le TGV Duplex, un voyage inédit. Lifting total pour une métamorphose, Est Libris, 2015, 192 p. (ISBN 978-29094-4931-9) (Ce livre retrace l'histoire des débuts du TGV dessiné par Jacques Cooper9)
  • Jean-Paul Masse, « Les cartons de Jacques Cooper », La Vie du rail, no 2278, 17 janvier 1991, p. 10-18.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 31.)
  2. ↑ https://www.simplifia.fr/avis-de-deces/jacques-cooper-suresnes
  3. ↑ Masse 1991, 11 et 14. o.
  4. ↑ Masse 1991, 12. o.
  5. ↑ Masse 1991, 14. o.
  6. ↑ a b c Masse 1991, 18. o.
  7. ↑ Masse 1991, 13. o.
  8. ↑ Masse 1991, 16-18. o.
  9. ↑ Masse 1991, 15 et 18. o.
  10. ↑ Masse 1991, 11. o.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jacques_Cooper&oldid=27078128”