Izraelita temető

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az izraelita temető (héberül: בית עלמין) („beit alamin”, vagy „beit kvarot”) egy temető, ahová a zsidó vallású személyek temetkeznek a halakha előírásai szerint.

Leírása, története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A judaizmusban az „örökkévalóság háza” névvel is illetett temetők különleges, szent helynek minősülnek, így külön vallási rítus szerint szentelik fel azokat megnyitásukkor. Egy temető létesítése a legfőbb prioritások közé tartozik minden új zsidó közösség számára, amit általában közadakozásból vesznek meg és tartanak fenn.[1]

Az első zsidó temetők még a városokon kívül létesültek. A diaszpórában szokássá vált a halottakat lábukkal Jeruzsálem felé eltemetni, a sírkövekre pedig héber, illetve helyi nyelven is írtak feliratot.

A Harmadik Birodalom, illetve csatlósai által uralt területeken a második világháború során számtalan zsidó temetőt rongáltak meg Európa szerte valamilyen mértékben.

Európa legnagyobb ilyen temetője a Kozma utcai izraelita temető, ahol mintegy háromszázezer halott fekszik, de a łódźi új zsidó temető, a prágai régi és új zsidó temetők, a varsói Okopowa utcai izraelita temető és a berlini Weißensee temető is több, mint százezer elhunyt személy végső nyughelye. Kisebb Izraelen kívüli zsidó temetőkből több ezer van Európa és még ennél is több világszerte (elhagyott és működő egyaránt), lévén minden zsidó közösség első feladatai közé tartozott egy saját temető létrehozása. Az International Jewish Cemetery Project abból a célból jött létre, hogy a világ összes izraelita temetkezési helyét összeírja.[2]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Izraelita temető témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jewish cemetery című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.