Ivan Cankar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ivan Cankar
Ivan Cankar.jpg
Élete
Született 1876. május 10.
Vrhnika, Osztrák–Magyar Monarchia (ma Szlovénia)
Elhunyt 1918. december 11. (42 évesen)
Ljubljana, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (ma Szlovénia fővárosa)
Nemzetiség szlovén
Pályafutása
Jellemző műfajok színdarabok, novellák, esszék
Irodalmi irányzat szimbolizmus, modernizmus
Hatottak rá Nietzsche, Ralph Waldo Emerson, Dosztojevszkij, Lev Tolsztoj
Hatása a szlovén irodalom nagy része, Fulvio Tomizza

Ivan Cankar (Vrhnika, 1876. május 10.Ljubljana, 1918. december 11.) szlovén író, költő, drámaíró, a szlovén irodalom világirodalmi jelentőségű nagysága.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékmúzeuma Vrhnikában, szülőháza helyén

Ivan Cankar a szlovén prózai és drámai nyelv radikális megújítója. A szubjektivizmust helyezte művei középpontjába. Sok műfajban alkotott, gazdag életművet hagyott hátra, de főképp rövid prózai műfajokat kedvelte. 1893-ban adta közre első verses, valamint prózai munkáját.

Első alkotói korszakában leginkább verseket írt melynek termése például az Erotika (1899) című kötet. Mindinkább a próza fele fordult átadván a líra terepét kortársainak (Dragotin Kette, Oton Župančič). Míg kezdetben lírájában a romantikus hagyományokból merített, prózájában a realista és naturalistából. Ezektől elfordulva a Vinjete (1899) kötete már új irányt mutat.

Második korszakában (bécsi évek, 19001909) gyakran személyes ihletésű műveket ír, a társadalmi egyenlőtlenség bemutatását tartja szem előtt: Szegénysoron (Na klancu, 1902), Mária szeretetháza (Hiša Marije pomočnice, 1904). A népi tematika (Mihaszna Marko és Mátyás király, Potepuh Marko in kralj Matjaž, 1905), az értelmiségi népboldogító idealizmus (Egy idealista élete, Martin Kačur, 1906) és az igazságkeresés (Jernej szolgalegény igazsága, Hlapec Jernej in njegova pravica, 1907) foglalkoztatja. Korszakát lezáró, modern mesének felfogható műve a Kurent (1909).

Harmadik korszakában (1909–1918) ismét visszatér a karcolatokhoz. A befelé fordulás, az impresszionizmus és szimobolizmus jellemzik: Életem (Moje življenje, 1914), Álomképek (Podobe iz sanj, 1917).

Műveit magyarra Pável Ágoston fordította.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jernej szolgalegény igazsága (Európa, 1976)
  • A szegénysoron (Európa, 1976)
  • Sötétben (Forum, Újvidék, 1964)
  • Szolgák (Bratsztvo, Újvidék, 1949)
  • Mária szeretetháza (Pomurska založba, Muraszombat, 1979)
  • Egy csésze fekete. Válogatott elbeszélések, novellák és karcolatok (Pomurska založba, Muraszombat, 1963)
  • Mihaszna Marko és Mátyás király (Európa, 1986)
  • Egy idealista élete (Pomurska založba, Muraszombat, 1980)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivan Cankar témájú médiaállományokat.