Iron Maiden (album)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Iron Maiden
Iron Maiden
nagylemez
Megjelent 1980. április 14. (UK)
1980 nyara (USA)
Felvételek 1980. január
Kingsway Studios, London
Stílus Heavy metal
Hossz 40:39
Kiadó EMI (UK)
Capitol Records (USA)
Producer Will Malone
Kritikák
Helyezések
  • UK UK Albums Chart (#4)
Iron Maiden-kronológia
The Soundhouse Tapes
(1979)
Iron Maiden
(1980)
Live!! +one
(1980)
Kislemezek az albumról
  1. Running Free
    Megjelent: 1980. február 8.
  2. Sanctuary
    Megjelent: 1980. május 23.

Az Iron Maiden az Iron Maiden brit heavy metal együttes bemutatkozó nagylemeze, amelyet 1980. április 14-én adott ki az EMI az Egyesült Királyságban. Az USA-ban néhány hónappal később került kiadásra a Capitol Records alá tartozó Harvest Records gondozásában. Az amerikai változaton szerepelt a Sanctuary című dal is, ami Angliában csak kislemezen jelent meg. Az album a 4. helyen nyitott, és 17 hétig maradt a brit lemezeladási listán.[1] Ez volt az első és utolsó album, melyen Dennis Stratton gitározott Dave Murray mellett.

Az album dalai közül a Phantom of the Opera, a Running Free, a Sanctuary és az Iron Maiden című dalok később az együttes szinte minden koncertjén bekerültek a műsorba. Az élő fellépéseken az Iron Maiden dal közben Eddie, az együttes kabalafigurája, mindig megjelenik a színpadon, teljes életnagyságban.

A Strange World kivételével az album összes dala megjelent később a Bruce Dickinson-féle felállások előadásában, rendszerint koncertalbumokon ill. a Prowler és a Charlotte the Harlot újrafelvett változatai az 1988-as The Evil That Men Do maxi kislemez B-oldalán.

Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lemez producere Will Malone, egy veterán szakember volt, de a kezdő zenekarral végzendő munka nem igazán érdekelte, ráhagyta az együttesre és Martin Levan hangmérnökre, hogy mit csinálnak.[2] A felvételek a Kingsway Studiosban, míg a keverés a Morgan Studiosban zajlott Londonban, 1980 elején. A felvételek megkezdése előtt a csapat megvált Tony Parsons gitárostól, és Doug Sampson dobostól. Helyükre Dennis Stratton (ex-United) és Clive Burr (ex-Samson) érkeztek.[3]

A dalok többségét a basszusgitáros Steve Harris írta, kettőt Paul Di'Anno énekessel közösen, míg a Charlotte the Harlot című dal Dave Murray gitáros szerzeménye. Utóbbi szám az első darabja volt azoknak a daloknak, melyekben Charlotte a szajha életét dolgozták fel. Az epikus Phantom of the Opera dalt a francia író, Gaston Leroux, Az Operaház fantomja c. novellája ihlette, jóval a híres Webber musical 1986-os bemutatóját megelőzve.

Az album első kislemeze a Running Free volt, B-oldalán a nagylemezről lemaradt Burning Ambition c. dallal. 1980. február 8-án jelent meg, és felkerült a brit slágerlistára. Ennek apropóján az Iron Maident meghívták a BBC Top of the Pops c. tévéműsorába, hogy adják elő a Running Free-t [1]. Az együttes csakis élőben volt hajlandó játszani, amire a The Who 1972-es szereplése óta nem volt példa a műsorban.[2]

A lemezfelvétel után az album áprilisi megjelenéséig az Iron Maiden folyamatosan koncertezett az Egyesült Királyságban. Februárban önállóan, a Metal For Muthas Tour keretében koncerteztek, majd márciusban a Judas Priest előzenekara voltak annak angliai turnéján. Ez az intenzív jelenlét is hozzájárult ahhoz, hogy az április közepén megjelent első Iron Maiden album rögtön a brit lemezeladási lista 4. helyén nyitott. A lemez hangzását sokat kritizálta később az együttes (főleg Harris), de sok rajongó a dalok nyers, szinte punkos megszólalása miatt a mai napig kedveli az anyagot.

A lemezbemutató turné főzenekarként egy 42-állomásos angliai koncertsorozattal vette kezdetét.[3] Az album májusban megjelenő második kislemeze a Sanctuary volt. A címadó szám felkerült a bemutatkozó album amerikai változatára, de az eredeti brit kiadáson nem szerepelt. Augusztus végétől október közepéig a Kiss előzenekaraként Nyugat-Európa nagyvárosaiban léptek fel. A november végi újabb angliai koncerteken azonban már Dennis Stratton helyén Adrian Smith (ex-Urchin) játszott az Iron Maiden gitárosként. Stratton a Women in Uniform kislemezen szerepelt utoljára.[2]

Az album dalai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti angol kiadás
# Cím Szerző(k) Hossz
1. Prowler   Steve Harris 3:55
2. Remember Tomorrow   Paul Di'Anno, Harris 5:27
3. Running Free   Di'Anno, Harris 3:17
4. Phantom of the Opera   Harris 7:20
5. Transylvania (instrumentális) Harris 4:05
6. Strange World   Harris 5:45
7. Charlotte the Harlot   Dave Murray 4:12
8. Iron Maiden   Harris 3:35
Eredeti amerikai kiadás
# Cím Szerző(k) Hossz
1. Prowler   Harris 3:55
2. Remember Tomorrow   Di'Anno, Harris 5:27
3. Running Free   Di'Anno, Harris 3:17
4. Phantom of the Opera   Harris 7:20
5. Transylvania (instrumentális) Harris 4:05
6. Strange World   Harris 5:45
7. Sanctuary   Di'Anno, Murray, Harris 3:14
8. Charlotte the Harlot   Murray 4:10
9. Iron Maiden   Harris 3:31
1995-ös újrakiadás bónusz lemeze
# Cím Szerző(k) Hossz
1. Sanctuary   Di'Anno, Murray, Harris 3:14
2. Burning Ambition   Harris 2:42
3. Drifter (Live at the Marquee, London 1980) Harris 6:04
4. I've Got the Fire (Live at the Marquee, London 1980) Ronnie Montrose 3:14
1998-as remaszterelt újrakiadás
# Cím Szerző(k) Hossz
1. Prowler   Harris 3:55
2. Sanctuary   Di'Anno, Murray, Harris 3:14
3. Remember Tomorrow   Di'Anno, Harris 5:27
4. Running Free   Di'Anno,Harris 3:17
5. Phantom of the Opera   Harris 7:08
6. Transylvania* (instrumentális) Harris 4:19
7. Strange World*   Harris 5:30
8. Charlotte the Harlot   Murray 4:12
9. Iron Maiden   Harris 3:35

* Az 1998-as újrakiadáson a Transylvania dal lecsengése, valamint az azt követő Strange World dal intrója a Transylvania dal sávjának végére kerültek, míg eredetileg mindkettő a Strange World sávjának kezdetén foglaltak helyet.

Közreműködők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minősítések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Ország Minősítés Eladott
példányszám
1981 Egyesült Királyság[4] ezüstlemez 60 000
1983 Kanada[5] aranylemez 50 000
1985 Egyesült Királyság[4] aranylemez 100 000
1995 Egyesült Királyság[4] platinalemez 300 000
1996 Németország[6] aranylemez 250 000
2006 Kanada[5] platinalemez 100 000

Referenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) (Iron Maiden (album) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.