Interkozmosz–6

Interkozmosz–6
Ország	Szovjetunió
Gyártó	RKC Progressz
Típus	műhold kutatási projekt
Indítás dátuma	1972. április 7.
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása Bajkonuri űrrepülőtér
Hordozórakéta	Voszhod hordozórakéta
Tömeg	5886
COSPAR azonosító	1972-027A
SCN	05936
Sablon • Wikidata • Segítség

Interkozmosz–6 vagy Enyergija–1 szovjet 13KSZ Enyergija típusú asztrofizikai tudományos műhold volt, amelyet a szocialista országok közös Interkozmosz űrprogramjának részeként 1972. április 7-én indítottak. A műhold a kozmikus sugárzás nagy energiájú részecskéinek és a meteoritok tanulmányozására szolgált a világűt Föld közeli térségében. a kutatási programban hat ország, a Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Mongólia és Románia vett részt.

Küldetés

A kujbisevi Progressz vállalatnál kifejlesztett és gyártott 13KSZ Enyergija típusú műhold a Zenyit felderítő műholdon alapul, annak módosított változata. A műhold visszatérő egységében helyezték el a tudományos műszereket. A műhold a Föld környezetét és a légkört kutatta. Az elektromágneses hullámok jelenlétét, hatását vizsgálta a földi légkörben. Vizsgálta a Nap hatását a Föld sarki ionoszférájában, valamint a magnetoszférában. Megfigyelésnek vetették alá a sarki fény kialakulását, intenzitását, hatását a sarki légkörre.

Az első műhold, melynek fedélzetén magyar fejlesztésű műszer kapott helyet. A Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) Atomenergia Kutatóintézet neutronforrásra alapozott aktivációs analitikai módszerrel működő (kombinált mikro-meteorit-detektor) műszerét a visszatérő műholdon felbocsátott, műanyagfólia szerkezetű csapdákkal – (Tánya) begyűjtő – mikro-meteoriteket vizsgálták. A román űrkutatók egy kozmikus sugárzás-detektort szerelhettek fel műszerükként.

Jellemzői

1972. április 7-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy továbbfejlesztett kétfokozatú Voszhod (11A57) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. A műhold több manővert hajtott végre.

Pályaelemei

• első pályaelem 89.84 perces, 51.82 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 198 kilométer, apogeuma 335 kilométer,
• második pályaelem 89.06 perces, 51.79 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 198 kilométer, apogeuma 257 kilométer volt
• harmadik pályaelem 89 perces, 51.78 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 204 kilométer, apogeuma 246 kilométer volt
• negyedik pályaelem 88.92 perces, 51.76 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 200 kilométer, apogeuma 242 kilométer volt

Energiaellátását akkumulátorok biztosították. Az űrkabin súlya 5 886 kilogramm, műszereinek hasznos tömege 1 070 kilogramm. Aktív szolgálati idejét 1972. április 11-én 4 nap után fejezte be, a Föld légkörébe érve elégett.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

Külső hivatkozások

• Interkozmosz–6. hso.hu. (Hozzáférés: 2012. február 14.)
• Interkozmosz–6. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2012. február 14.)
• Interkozmosz–6. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2012. február 15.)

Elődje: Interkozmosz–5

Interkozmosz sorozat 1969–1994

Utódja: Interkozmosz–7