Interkozmosz–21
Interkozmosz–21 (IK-21) szovjet tudományos mesterséges, óceánkutató és geodéziai műhold, a szocialista országok közös Interkozmosz űrprogramjának egysége.
Küldetés
A program keretében a Szovjetunió térítésmentesen a tagországok rendelkezésére bocsátotta mesterséges holdjait, geofizikai rakétáit, távközlési és egyéb földi berendezéseit.
Az Interkozmosz együttműködés keretében a szocialista országok közreműködése a világűr békés célú kutatásában és felhasználásában. A tagországoknak lehetősége lett egyéni elképzeléseik megvalósításában, az eredmények kölcsönös hasznosításában. A tudományos munkák területei: kozmikus fizikai (a Nap, a Naprendszer és bólygói, valamint a csillagok); a kozmikus meteorológia (felsőlégköri meteorológia,- a módszerek operatív alkalmazása); az űrbiológia és orvosi kutatás; az űrhírközlés. 1975-től a programot kibővítették a rendkívüli népgazdasági fontosságú erőforrás-kutatás tématerülettel.
Jellemzői
1981. február 6-án a Pleszeck űrrepülőtérről egy Interkozmosz hordozórakéta a Kosmos-3M (11K65M) – 232. eredményes felbocsátás – (több mint 1 tonna hasznos terhet elbíró, kétfokozatú) segítségével indították Föld körüli, közeli körpályára. Hasznos tömege 550 kilogramm. Energiaellátását akkumulátorok és napelemek összehangolt egysége biztosította. Programjának, műszereinek kialakításában több szocialista ország közreműködött. A műhold a Föld környezetét, az óceánokat- és a légkört kutatta. Az elektromágneses hullámok jelenlétét, hatását vizsgálta a földi légkörben. Vizsgálta a Nap hatását a Föld sarki ionoszférájában, valamint a magnetoszférában. Megfigyelésnek vetették alá a sarki fény kialakulását, intenzitását, hatását a sarki légkörre. A zárazföldi és tengeri kísérleti állomások mérési adatainak automatikus összegyűjtése, a központi adattárba továbbítása. A Interkozmosz–20 műholdal megegyező szolgálatot végzett. Aktív szolgálati idejét 1982. július 7-én 516 nap után fejezte be, a Föld légkörébe érve elégett.
A Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) Atomenergia Kutatóintézete, valamint a Budapesti Műszaki Egyetem mérnökei tervezték és készítették az analóg-digitális konvertert (A/D Converter) és a fedélzeti tápegység feszültség stabilizáló eszközét. Az Egységes Telemetrikus Rendszer [ETMSZ-PS] elemeit a magyar kutatókon kívül NDK, lengyel, szovjet, csehszlovák és román mérnökök vettek részt. Az adattárolók rendszeresen továbbították adataikat a földi vevőállomásokra. A KFKI mérnökei nagy megbízhatóságú fedélzeti számítógépeket, illetve földi ellenőrző berendezéseket készítettek. A műhold magyar fejlesztésű fotóberendezése kifogástalan felvételeket készített. Ugyan ez a berendezés a Szaljut–6 fedélzetéről közel 16 000 analóg multispektrális légifelvételt készítettek Magyarországról.
Források
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
Külső hivatkozások
- Interkozmosz–21. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2012. december 18.)
- Interkozmosz–21. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2012. december 18.)
|
Elődje: |
Interkozmosz sorozat |
Utódja: |
