Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Budapesti Műszaki Egyetem szócikkből átirányítva)
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Muegyetem logo.svg

Budapest Tech Univ central K building.jpg
A központi „K” épület a Duna felől 2007-ben
Alapítva 1782
Hely  Magyarország, Budapest
Korábbi nevei Institutum Geometricum
József Ipartanoda
Királyi József Műegyetem
Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Budapesti Műszaki Egyetem
Típus állami egyetem
Campus területe 315 000 m²
Oktatók száma 1160 fő (2012)
Hallgatói létszám 24 000 fő (2012)[1]
Rektor Dr. Péceli Gábor
Elérhetőség
Cím 1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3-9.
Postacím 1521 Budapest, Pf. 91.
Telefonszám (+36 1) 463-1111
E-mail info@mail.bme.hu
Elhelyezkedése
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (Budapest)
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 28′ 53″, k. h. 19° 03′ 20″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 53″, k. h. 19° 03′ 20″
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem weboldala
Commons
Az IB028 előadó a BME I. épületében
Az egyetemi campus látványa a Gellért-hegyről

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) budapesti felsőoktatási intézmény. Közkeletű elnevezése: Műegyetem.

Műegyetem K épülete
Műegyetem K épülete

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyetem épületei Budapest XI. kerületében, Lágymányoson találhatók. Jó részük egyetlen tömbben, a Műegyetem rakpart – Budafoki út – Irinyi József utca által bezárt háromszögben van, de a lágymányosi Infopark mellett is van már két oktatási épület, az I és a Q.

Az egyetem legnagyobb, központi épületét, a „K” épületet 1909-ben építették fel Hauszmann Alajos tervei alapján.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hazai technikai szakoktatás, s egyszersmind a Műegyetem története a 18. századba nyúlik vissza. A Műegyetem első, közvetlen elődintézménye az 1782-ben – a budai tudományegyetem bölcsészeti karának kebelében – alapított, Institutum Geometricum néven ismertté vált mérnökképző intézet volt. Az önálló mérnökképzés irányába tett újabb lépés a Mária Terézia által 1777-ben kiadott Ratio Educationis volt. E törvény a korábbiaknál jóval nagyobb hangsúlyt helyezett – különösen a felsőoktatás területén – a reáliák oktatására. Egy leendő mérnökképző intézet létrehozását az alapos mérnöki ismeretekkel rendelkező szakemberek iránti egyre nagyobb igény indokolta.

Institutum Geometricum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Institutum Geometricum hivatalos megalapítására 1782. augusztus 30-án került sor, ezen a napon írta alá II. József az alapító rendeletet. Az intézetet az uralkodó a tudományegyetem bölcsészeti karához kapcsolta, ezzel a mérnökképzést egyetemi szintre emelte. Az Institutum Geometricum volt az első polgári mérnökképző intézet Európában, amelyben egyetemi szervezetben oktatták a műszaki tudományokat, 12 évvel korábban, mint az 1794-ben főiskolai rangra emelt francia École Polytechnique-ben. A rendeletben az alapítás indoklásán kívül még egy fontos határozat található, amely Magyarországon először mondta ki, hogy nyilvános mérnöki állásra csak olyan személy alkalmazható, aki az előírt matematikai tanulmányok elméletéből és gyakorlatából az egyetemen nyilvános vizsgát tett, s erről bizonyítványt szerzett.

Az Intézetben oktatott főtárgy maga az alkalmazott matematika volt, amelynek keretében a földmérő és vízépítő ismereteket tanították, Buda és Pest környékén tartandó terepgyakorlatokkal kiegészítve. Melléktárgyként a mechanika és a mezőgazdaságtan szerepelt, amelyek hallgatása ugyan kötelező volt, de csak járulékosan, kisebb óraszámban. A tanulmányokat külön elméleti és külön gyakorlati részből álló szigorlattal kellett lezárni. A 19. század elején az ipari fejlődés Magyarországon is fellendült. A különböző iparágak, a kereskedelem, a közlekedés fejlesztése olyan szakemberigényt támasztott, amelyet a kizárólag földmérő és vízépítő mérnököket képző Institutum nem tudott kielégíteni. A törekvések középpontjában azonban már nem az Institutum Geometricum megreformálása, hanem az önálló magyar műegyetem felállításának terve állt.

József Ipartanoda[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

V. Ferdinánd király írta alá az Ipartanoda megalapításáról szóló rendeletet, amely 1846. november 1-jén nyitotta meg kapuit. Ugyanebben az évben vette fel az intézet József nádor tiszteletére a József Ipartanoda nevet. Az intézetben a tanulmányi idő három év volt. Az első, előkészítő év után a képzés három osztályra vált szét, úgymint technikaira, kereskedelmire és gazdászatira. Az előkészítő évben aritmetikát, algebrát, természetrajzot, magyar és német nyelvet, valamint rajzot, a további két évben matematikát, ábrázoló geometriát, polgári építészetet, fizikát, kereskedelmi számvitelt, műszaki rajzot, kémiát és technológiát tanultak a hallgatók. Az Ipartanoda oktatási nyelve a magyar volt. Az 1848/49-es forradalmat követően a Mérnöki Intézetet 1850. szeptember 29-én császári rendelettel megszüntették, és hozzácsatolták az 1846-ban felállított Ipartanodához. Ez az intézkedés azonban nem csak az Institutumot számolta fel, hanem két évtizedre a magyarországi, egyetemi szintű, polgári mérnökképzést is.

Joseph Industrieschule[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Institutum és az Ipartanoda összevonásából létrejött új tanintézet 1850. szeptember 19-én alakult meg, Joseph Industrieschule néven. Az intézet oktatási nyelve a német volt. 1850-ben az előkészítő osztályt előbb két évfolyamosra bővítették, majd a következő évben megszüntették, s helyette háromosztályos főreáliskolát állítottak fel. Felszámolták a gazdasági és kereskedelmi osztályokat is, csak a technikai osztályban folyt tovább a képzés.

Joseph Polytechnicum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1856. szeptember 30-án írta alá Ferenc József azt az előterjesztést, amely az Industrieschulét Joseph Polytechnicum néven felsőfokú tanintézetté emelte. Az új szervezeti szabályzat szerint a Polytechnicum tanulmányi ideje négy év volt, s az oktatás két – előkészítő és technikai – osztályban folyt. A hároméves technikai osztályban a tanszabadság alapján a hallgatók maguk választhatták az érdeklődési körüknek megfelelő műszaki és gazdasági tárgyakat. A politikai helyzet változása most is éreztette hatását az intézményben. 1860-ban visszaállították a magyar nyelvű oktatást. Stoczek József lett az iskola igazgatója, amely ettől kezdve a politechnikum helyett a Királyi József Műegyetem elnevezést használta, ugyan továbbra sem adhatott ki mérnöki oklevelet. A kiegyezés (1867) után a technikai osztályon belül elkülönítették a gépészek, az általános mérnökök és a vegyészek képzését. Az előbbi kettőnél már öt, míg az utóbbinál három év volt a tanulmányi idő. Eötvös 1870. április 7-én terjesztette a képviselőház elé törvényjavaslatát a József Műegyetem újjászervezéséről. A törvényjavaslat tárgyalásában Eötvös váratlan halála kisebb késedelmet okozott ugyan, de az országgyűlés végül is elfogadta azt, s 1871. július 10-én Ferenc József is jóváhagyta a József Műegyetem új szervezeti szabályzatát.

Királyi József Műegyetem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Egyetem pecsétje 1882-ből

Az 1871/72-es tanévvel kezdte meg működését a Királyi József Műegyetem, amely a világon az első műszaki felsőoktatási intézmény volt, amely a nevében az egyetem szót viselte. Az 1871-ben felállított három szakosztály az egyetemes, a mérnöki és a gépészmérnöki volt. Az építészi és vegyész szakosztály hely- és tanerőhiány miatt csak az 1873/74-es tanévben kezdte meg működését a mérnöki, illetve az egyetemes szakosztály keretén belül. Az egyetemes szakosztály első dékánja id. Szily Kálmán, a mérnökié Kruspér István, a gépészmérnökié Bielek Miksa volt. A szabályzat által előírt tanulmányi rend értelmében, a középiskolai érettségivel belépett hallgatók az egyetemes szakosztályban kezdték meg tanulmányaikat, ahol két éven át természettudományi és más általános tárgyakat hallgattak, s ezután léphettek át a választott hároméves technikai szakosztályba. A tanulmányokat szigorlatokkal kellett befejezni, ezek eredményes letétele után a hallgatók mérnöki, gépészmérnöki, építészi, illetve vegyészi (1907-től vegyészmérnöki) oklevelet kaptak. Ezek szövege a tudományegyetemétől eltérően magyar nyelvű volt. A Műegyetem 1901-ben jutott az egyetemi jogok teljességének birtokába, amikor megkapta a doktori cím adományozásának jogát, amellyel először 1902-ben élt. A Műegyetemen felavatott első műszaki doktor Zielinski Szilárd volt, aki később az út- és vasútépítéstan professzora lett. Az 1909/10-es tanévet a Műegyetem már Buda akkori legrégibb részén, Lágymányoson kezdte meg, ahol Czigler Győző, Hauszmann Alajos és Pecz Samu tervezte épületekbe költözött.

Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1934-ben az egyetem ismét jelentős szervezeti változáson ment keresztül. Költségvetési csökkentésre hivatkozva megalapították a M. kir. József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet. Az új intézmény a József Műegyetemet, a soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főiskolát, az Állatorvosi Főiskolát és a Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kart egyesítette magában. Az új egyetemen öt kart (mérnök és építészmérnöki; gépész- és vegyészmérnöki; bánya-, kohó- és erdőmérnöki; mezőgazdasági és állatorvosi; közgazdaságtudományi) szerveztek. Az 1934/35-ös tanévet már az új szervezeti formában kezdte meg a Műegyetem, amely a maga 98 tanszékével az ország legnagyobb felsőoktatási intézményévé vált. A második világháború végén az egyetem területén is harcok dúltak, aminek következtében az épületekben és főleg a berendezési tárgyakban, felszerelésekben hatalmas kár keletkezett.

Budapesti Műszaki Egyetem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A negyvenes évek második felében az egyetemből sorra kiváltak a korábban karként integrálódott egyetemek, ezt követően az Elnöki Tanács 1949-ben megalapította a Budapesti Műszaki Egyetemet. A régi egyetem mérnöki és építészmérnöki karának, valamint gépész és vegyészmérnöki karának négy osztálya önállósult, s Mérnöki (Építőmérnöki), Építészmérnöki, Gépészmérnöki és Vegyészmérnöki Karrá szerveződött. A Gépészmérnöki Kar elektrotechnikai tagozatából – Európában meglehetősen későn – létrehozták a Villamosmérnöki Kart. 1950 és 1957 között Hadmérnöki Kar működött az egyetemen, amelybe a harmadik évtől jelentkezhettek a többi kar hallgatói. Az 1940–50-es évek fordulóján nagy, elsősorban mennyiségi fejlődésen ment át az egyetem. 1952-re a hallgatók létszáma 1285-re, az oktatóké 979-re nőtt. 1949 és 1951 között 23 új tanszék létesült.

Az 1950-es évek első felében ismét többször átszervezték az egyetemet. 1952-ben a Mérnöki és az Építészmérnöki Kar önállósult, Építőipari Műszaki Egyetem néven. Időközben 1951-ben önálló Közlekedési Műszaki Egyetemet létesítettek Szegeden, amely 1952-ben Szolnokra költözött. Ezt 1955-ben Budapestre helyezték át, s Közlekedési Üzemmérnöki Karként beleolvasztották az Építőipari Műszaki Egyetembe, létrehozva ily módon az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemet. Az a furcsa szituáció állt elő, hogy egy helyen, sokszor közös épületeket és laboratóriumokat használva működött két önálló, saját apparátussal rendelkező egyetem. Ez az állapot 1967-ben szűnt meg, amikor az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemet beolvasztották a Budapesti Műszaki Egyetembe. Az ekkor létrejött hat karú egyetem húsz éven keresztül működött ebben a formában.

A nagyarányú fejlesztés ismét helyhiányt eredményezett. Ennek feloldása a múlt század végi szerencsés helykiválasztás folytán már nem költözködésben, hanem csak bővítésben nyilvánult meg. 1949-től az 1980-as évek elejéig 11 tanulmányi épület készült el az egyetemváros területén.

Az elmúlt ötven évben nemcsak folyamatos átszervezések történtek, de kisebb-nagyobb tanrendi változások is. A képzési idő 1956-ban állapodott meg a ma is általános tíz félévben. Az ötvenes évek oktatását a nagyfokú szakosodás jellemezte. Ezen változtatott az 1960-ban megindult, úgynevezett III. felsőoktatási reform, amely csökkentette a karokon a szakok számát. Lényeges eleme volt a reformnak a tíz hónapos üzemi gyakorlat tantervbe iktatása. A Bolognai folyamat 1993 szeptemberétől megkövetelte a kreditrendszer folyamatos, évfolyamonkénti bevezetését. 1984-től angol nyelvű oktatás is folyik, amely 1988-ban orosz nyelvű robottechnikai képzéssel, 1991-ben francia, 1992-ben német nyelvű képzéssel egészült ki. Az utóbbi kettőt a magyar hallgatók részére szervezték. 1997-ben – az ország többi egyeteméhez hasonlóan – a Műegyetemen is beindult a költségtérítéses képzés.

A doktori cím adományozásában is történtek változások. Az 1901-ben elnyert jogot az új, szovjet rendszerű tudományos fokozatok bevezetése miatt – a többi egyetemhez hasonlóan – a Műegyetem is elvesztette, s csak 1957-ben kapta vissza. Az 1991 őszén beindult doktoranduszképzés már szervezett formában, három éves nappali, valamint levelező oktatás keretében teszi lehetővé a doktori cím (PhD) elnyerését 19 műszaki, természettudományi, gazdaságtudományi és művészeti területen.

Az oktatás átalakulása szervezeti változásokat is szükségessé tett. Ezek elsősorban intézetek megszüntetésében, illetve tanszékek átalakításában nyilvánultak meg, de néhány változás az egyetem kari szervezetét is érintette. 1987. július 1-jén megalakult a Természet- és Társadalomtudományi Kar. Az alig több, mint egy évtizede létrehozott fakultás 1998-ban Természettudományi, illetve Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar néven kettévált. A két új karral jelenleg nyolc fakultás működik. A kari struktúrában bekövetkezett változás az intézmény elnevezésében is megmutatkozott; 2000. január 1-jétől az egyetem új neve: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem.

A BME épületei a Duna-parton

Az Egyetem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Egyetemen számos szervezeti egység, csoport, intézmény működik, ezek közül a legfontosabbakat gyűjtöttük össze az alábbiakban.

Karok, képzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyetemen jelenleg nyolc kar működik, amelyek mindig az alábbi - alapításuk szerinti - sorrendben vannak feltüntetve:

Építőmérnöki Kar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

ÉMK (nemhiv. ÉŐK). Alapítás éve: 1782

  • építőmérnöki

Gépészmérnöki Kar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

GPK (nemhiv. GÉK). Alapítás éve: 1871

  • energetikai mérnök
  • gépészmérnök
  • ipari termék- és formatervező mérnök
  • mechatronikai mérnök

Építészmérnöki Kar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

ÉPK (nemhiv. ÉSZK). Alapítás éve: 1873

  • építészmérnöki
  • építész

Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

VBK. (2006-ig VEK) Alapítás éve: 1873

  • biomérnöki
  • környezetmérnöki
  • vegyészmérnöki

Villamosmérnöki és Informatikai Kar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

VIK. Alapítás éve: 1949

  • mérnök informatikus
  • villamosmérnöki
  • egészségügyi mérnök (csak mesterképzés)
  • gazdaságinformatikus (csak mesterképzés)

Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

KJK. (2013-ig KSK[2][3]) Alapítás éve: 1951

  • járműmérnöki
  • közlekedésmérnöki
  • logisztikai mérnöki

Természettudományi Kar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

TTK. Alapítás éve: 1998

Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

GTK. Alapítás éve: 1998

  • alkalmazott közgazdaságtan
  • gazdálkodási és menedzsment
  • kommunikáció és médiatudomány
  • MBA (Master of Business Administration)
  • műszaki menedzser
  • műszaki szakoktató
  • nemzetközi gazdálkodás

Könyvtárak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára másfél évszázados múltra tekint vissza. 1848. május 9-én Eötvös József kultuszminiszter egy ötkötetes könyvet küldött a BME egyik elődintézményének, a József Ipartanodának, amely a könyvtár leltárkönyvének az első tételeként lett bejegyezve. Ezt az időpontot tekintjük a könyvtár megalakulásának, amely az 1930-as évekig Magyarország egyetlen technikai és természettudományi szakkönyvtára volt.[4]

Kollégiumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakkollégiumok:

Sport a Műegyetemen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Egyetemen számos sportágat lehet űzni a kötelező testnevelési tantárgy keretein belül illetve azon kívül is.

A BME és a MAFC olimpiai bajnokai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A BME hallgatói illetve az Egyetemhez tartozó Műegyetemi Atlétikai és Football Club (MAFC) sportolói közül sokan szerepeltek olimpián, és az alábbiak szereztek olimpiai bajnoki címet:

Ismert emberek a BME-n[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Diákok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyetem nevezetes hallgatói voltak, a teljesség igénye nélkül:

Tanárok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hauszmann Alajos

Az Egyetem épületei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A BME könyvtárának egykori freskója

A Műegyetem épületei[8], építményei önmagukban is komoly értéket képviselnek, több műemlék van közöttük:

  • CH épület ('CH' = chemia): az egyetem legrégebbi épülete, műemlék;
  • K épület ('K' = központi): az egyetem legnagyobb épülete, többek között itt találhatók a Rektori Hivatal és a Dékáni Hivatalok, műemlék; régen kétszintes volt, mára három;
  • U épület (másképp 'UV' = út-vasút): az ideiglenes jelleggel épített épületben jelenleg a Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék található;
  • KÖ épület ('KÖ' = könyvtár): itt található az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár (BME-OMIKK), Magyarország legnagyobb műszaki könyvtára, műemlék;
  • F épület ('F' = fizika)
  • Fa épület (Atomfizika)
  • L épület (Részben egyes vízgéplaborok találhatóak itt)
  • MT épület ('MT' = Mechanikai Technológia)
  • MM/MG épület ('MM' = Műszaki Mechanika, 'MG' = Mezőgazdasági Gépek (malomépület)) • a két épület össze van építve • az MM épület tornya régen tűztoronyként funkcionált, az egyetemi tűzoltóság használta;
  • HŐ épület ('HŐ' = hő): hőközpont;
  • Stoczek menza
  • Martos Flóra Kollégium
  • AE épület ('AE' = aerodinamika) A Gépészmérnöki Kar Áramlástan Tanszéke lakja
  • Z épület (Nagyobb részben a Közlekedésmérnöki Kar, kisebb részben az Építőmérnöki Kar lakja. Harmadik emeletén működött régebben a Közlekedésmérnöki Kari Dékáni Hivatal)
  • ÉL épület ('ÉL' = építőmérnöki laboratórium), a Z épülethez csatlakozó csarnoképület. Itt található továbbá az egyetem új sportközpontja is
  • Vásárhely Pál Kollégium: elsősorban az építőmérnök hallgatók elhelyezésére szolgáló kollégium;
  • J épület ('J' = járműgépészet);
  • St épület ('St' = Stoczek József tiszteletére • mára egy emelettel bővült, hasonlóan a K épülethez);
  • D épület (Jelentése: Duna-parti. Ez kétséges, lévén az egész kampusz a Duna-parton van.)
  • Dcs épület ('Dcs' = D-csarnok)
  • TR, korábban AT épület ('TR' = tanreaktor, 'AT' = Atomreaktor): Magyarország atomreaktorainak egyike működik itt (négy energetikai Pakson, egy kutatási Csillebércen);
  • R, T, H épületek: az egyetemi anekdota szerint 'R, T, H' betűk jelentése: 'Rákosi - Tudás - Haladás', más források az R épületet Rajztermi, a H épületet Haditechnikai épületként aposztrofálják. Az épületek valóban a Rákosi-korszakban, szocreál stílusban készültek. Az 'R' épületben található a Központi Tanulmányi Hivatal, a 'H' épület a Matematika Intézet épülete.
  • E épület ('E' = elektromosság; mások szerint az előbbi 'R, T, H' megfejtés kiegészítése az 'Előre' szóval) a Nyelvi Intézet épülete
  • G épület ('G' = gépgyártás-technológia)
  • A épület (Az egyetemi dolgozók adminisztrációját végzi.)
  • V1 épület ('V' = villamosság)
  • V2 épület (szintén villamosos épület, az itt működő tanszékek Q épületbe költözése óta kiürítve várja sorsát)
  • Goldmann menza
  • Kármán Tódor Kollégium
  • I épület ('I' = informatika): az egyetem második legújabb épülete;
  • Tüskecsarnok (a befejezetlen sportcsarnok)
  • sportpálya, uszoda Lágymányoson
  • Bercsényi utcai Kollégium
  • Schönherz Zoltán Kollégium
  • Baross Gábor Kollégium
  • Q épület: Az egyetem legújabb épülete, 2010. szeptember 1-jén adták át[9], az I épület mellett található (így együtt az IQ tömböt alkotják [10]).

Az Egyetem szobrai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A BME főbejárata a négy allegorikus nőalakkal

Az Egyetemen számos szobor, műalkotás is található. Ezek közül feltétlenül kiemelendő a Központi épület bejáratánál található négy nőalak szobra. Ezek a szobrok a technikai tudományokat ábrázolták, vagyis az egyetem egykori négy karát, korabeli szóhasználattal, "szakosztályát" (a mérnöki, az építészeti, a gépészmérnöki és a vegyészmérnöki szakosztályokat). A főhomlokzat szerves részét képező allegorikus alakokat Senyei Károly 1909-re készítette el. A szobrok a II. világháború alatt megsemmisültek. Az Egyetem fellelhető fotók és dokumentációk alapján vállalati adományok segítségével, a Magyar Képzőművészeti Egyetemmel közös kutatási program eredményeképpen kerülhettek újra felállításra az egyetem 225. jubileumi tanévében, 2007. szeptember 3-án. A 3,3 m magas szobrok egyenként több mint 9 tonna súlyúak, elkészítésük egy évet vett igénybe.[11]

Szintén a K épülethez kapcsolódik József nádornak, az Egyetem korábbi névadójának - korábban elveszettnek hitt - mellszobra, amelyet a kilencvenes évek végén állítottak fel újra. A szobor a II. világháború során eltűnt, majd egészen véletlenül mintegy 50 év elteltével az egyetem egyik pincéjének folyosóján heverve, fej nélkül találták rá. A szobrot rendbehozatták, a korabeli ábrázolások alapján a fejét újrafaragták, és így újra látható a K épület első emeletének folyosóján.

A könyvtárépület nagyolvasójának falát díszítette az 1913-ban elkészült freskó, amelyet Raksányi Dezső és diákjai készítettek. Ez a freskó a II. világháborúban csak kis mértékben sérült meg, de a felújítás során mégis lefestették, amire talán az akkori rendszer és a kép szélén szereplő Teleki Pál személye adhat magyarázatot.[12]

Az említetteken kívül még számos volt oktatónk, hallgatónk illetve esemény emlékét őrzik műalkotások az egyetemi épületekben és parkokban.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem témájú médiaállományokat.

Egyetemi sajtó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]