Ilja Leonard Pfeijffer

	Ilja Leonard Pfeijffer
	Pfeijffer 2016-ban
Született	1968. január 17.; Rijswijk, Hollandia (56 éves)
Állampolgársága	holland
Nemzetisége	holland
Foglalkozása	költő; író; kolumnista; színműíró; újságíró; egyetemi oktató;
Kitüntetései	C. Buddingh'-prijs (1999); Anton Wachter award (2002); Libris Prize (2014); Tzum-prize (2014); Awater Poëzieprijs (2015); Jan Campert-díj (2015); De Inktaap (2015); Edgar du Perron Prize (2015); VSB Poetry Prize (2016);
	weboldal;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Ilja Leonard Pfeijffer témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ilja Leonard Pfeijffer (Rijswijk, 1968. január 17. –) holland költő, regényíró, polemikus és klasszika-filológus. A hollandiai Rijswijkben született, Leidenben tanult, élt és dolgozott, majd 2008-ban végleg az olaszországi Genovába költözött.^[1]

Életrajza[szerkesztés]

Ilja Leonard Pfeijffer 1968. január 17-én született a hollandiai Rijswijkben.

1998-ban debütált Van de vierkante man című gyűjteményével, amely ötven, erősen individualista verset tartalmaz. Ezzel a debütálással 1999-ben elnyerte C. Buddingh költészeti díját(wd).

A költészet mellett Pfeijffer egy ideig görög tudós is volt a Leideni Egyetem munkatársainál. Értekezést írt Pindarosz költészetéről, és klasszikus irodalomtörténetet publikált az általános olvasó számára. Saját költészetével kapcsolatban szókimondó nézeteket vall, nemcsak a gyakran idézett programszerű nyitóversében, a „Búcsúvacsora”-ban, amelyben elveti a hermetikus Hans Favereyt(wd)^[2], és „vajban sült képekre / és bulimiás versekre” szólít fel. Pfeijffer költői polémiája nem hagy kétséget afelől, hogy milyen költészetet részesít előnyben. Rokonságot érez Luceberttel(wd)^[3], és irtózik az introvertált hermetikusok és a szelíd szívű álmodozók papírversétől ("botlik, merev romantikus, motyogj tovább"). A költészetnek legyen élete, és lehetőleg – Lucebert szavaival élve – „teljes élet”.

Így Pfeijffer, a „találkozások kiderítője” nemcsak Pindaroszt és Ezra Poundot, Horatiust és Lucebertet(wd)^[3], Szophoklészt, Derek Walcottot, Herman Gortert(wd)^[4], Hans Favereyt(wd)^[2], Martinus Nijhoffot és Gerard Reve-t idézi, hanem képregényszereplőket is. Nemcsak a politikai mártírról, Ken Saro Wiwa-ról(wd)^[5] ír, hanem C&A(wd) pulóverekről és Fiat Cromáról, vonalkódokról, dobozos sörről, fenekes és garamond tízpontos dőlt betűről is ír. A költőből sem a humor, sem az öngúny, sem a komolyság nem hiányzik forrón gyengéd szerelmes verseinek tanújaként: „És bár énekeltem és átadtam az ágyékomat / És nem sikerült felperzselned az érzékeimet / Haszontalan fehérnek kell lennem a fehéren."

Művei[szerkesztés]

Költészet[szerkesztés]

Van de vierkante man, 1998
Het glimpen van de welkwiek, 2001
Dolores. Elegieën, 2002
In de naam van de hond. De grote gedichten, 2005
De man van vele manieren (összegyűjtött versek), 1998–2008
Idyllen, 2015
Giro Giro Tondo, een obsessie, 2015
Van oorlog en liefde: een heldendicht, Poëziegeschenk voor Bookstoreday (2017)
Sonnetten 2018 (2019)
Sonnetten 2019 (2020)

Próza[szerkesztés]

De antieken. Een literatuurgeschiedenis (irodalomtörténet), 2000
Rupert. Een bekentenis (regény), 2002
Het geheim van het vermoorde geneuzel (esszék), 2003
Het grote baggerboek (regény), 2004
Het ware leven. Een roman (regény), 2006
De eeuw van mijn dochter (színdarab), 2007
Second Life. Verhalen en reportages uit een tweede leven (esszé), 2007
Malpensa (színdarab), 2008
De filosofie van de heuvel. Op de fiets naar Rome (útleírás, Gelya Bogyatishchevával), 2009
Harde feiten. Honderd romans (elbeszélés), 2010
De Griekse mythen (mitológiai antológia), 2010
La Superba (regény), 2013
Brieven uit Genua (levelek), 2016
Grand Hotel Europa (regény), 2018
Monterosso mon amour (novella), 2022
Alkibiades (regény), 2023

Magyarul megjelent[szerkesztés]

Grand Hotel Europa – Gondolat, Budapest, 2021 · ISBN 9789635561322 · Fordította: Bérczes Tibor, Fenyves Miklós

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Onno Blom: ˈHet monster in het labyrint. Ilja Leonard Pfeijffer in Genuaˈ. In: Hollands Diep, 2011
↑ ^a ^b Hans Antonius Faverey (Paramaribo, 1933. szeptember 14. – Amszterdam, 1990. július 8.) suriname-i származású holland költő.
↑ ^a ^b Lucebert (Lubertus Jacobus Swaanswijk; 1924. szeptember 15. – 1994. május 10.) holland művész, aki először a COBRA(wd) mozgalom költőjeként vált ismertté.
↑ Herman Gorter (Wormerveer(wd), 1864. november 26. – Saint-Josse-ten-Noode, Brüsszel, 1927. szeptember 15.) holland költő és szocialista.
↑ Kenule Beeson "Ken" Saro-Wiwa (1941. október 10. – 1995. november 10.) nigériai író, televíziós producer és környezetvédelmi aktivista.

Egyéb információk[szerkesztés]

Honlapja
"Ilja Pfeijffer, más néven Ilja Pfeiffer, a legjelentősebb holland költő", szatirikus weboldal

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ilja Leonard Pfeijffer című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Onno Blom: ˈHet monster in het labyrint. Ilja Leonard Pfeijffer in Genuaˈ. In: Hollands Diep, 2011

[HFaverey-2] Hans Antonius Faverey (Paramaribo, 1933. szeptember 14. – Amszterdam, 1990. július 8.) suriname-i származású holland költő.

[Lucebert-3] Lucebert (Lubertus Jacobus Swaanswijk; 1924. szeptember 15. – 1994. május 10.) holland művész, aki először a COBRA(wd) mozgalom költőjeként vált ismertté.

[4] Herman Gorter (Wormerveer(wd), 1864. november 26. – Saint-Josse-ten-Noode, Brüsszel, 1927. szeptember 15.) holland költő és szocialista.

[5] Kenule Beeson "Ken" Saro-Wiwa (1941. október 10. – 1995. november 10.) nigériai író, televíziós producer és környezetvédelmi aktivista.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

Ilja Leonard Pfeijffer

Pfeijffer 2016-ban
Született	1968. január 17. Rijswijk, Hollandia (56 éves)
Állampolgársága	holland
Nemzetisége	holland
Foglalkozása	költő író kolumnista színműíró újságíró egyetemi oktató
Kitüntetései	C. Buddingh'-prijs (1999) Anton Wachter award (2002) Libris Prize (2014) Tzum-prize (2014) Awater Poëzieprijs (2015) Jan Campert-díj (2015) De Inktaap (2015) Edgar du Perron Prize (2015) VSB Poetry Prize (2016)

weboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Ilja Leonard Pfeijffer témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség