Homlok Sándor
| Homlok Sándor | |
| Született | 1892. május 3.[1] Késmárk |
| Elhunyt | 1963. április 5. (70 évesen)[1] New York |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia (–1914) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vitéz Homlok Sándor (született Holmok; Késmárk, 1892. május 3. – New York, 1963. április 5.) magyar katonatiszt, katonai attasé, altábornagy.
Családja, tanulmányai[szerkesztés]
Apja Holmok Simon postai és távírdai segédtiszt volt. A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia elvégzése után hadnaggyá avatták; 1914-ben a magyar királyi 30. honvéd gyalogezredhez osztották be. 1918-ban vezérkari tanfolyamot végzett, 1923-ban elvégezte a Hadiakadémiát is.[2]
Pályafutása[szerkesztés]
Az első világháború után, 1918 és 1921 között az összes haderők pótlásügyi főnökségéhez beosztott főhadnagy volt. 1921-től Magyarország Kormányzója Katonai Irodájához (KKI) osztották be századosi rendfokozatban.[2]
1927 és 1934 között Párizsban volt katonai attasé. Valamikor 1927 után szlávosan csengő nevét, a kor szokásainak megfelelően, magyarosította és a Homlok nevet vette fel. 1930-ban őrnaggyá, majd 1934-ben alezredessé léptették elő. 1935-től a Honvédelmi Minisztérium VI-5. osztályának, illetve a Vezérkari Főnökség 5. Osztályának vezetője volt. Ebben a minőségében, főleg titkosszolgálati eszközök felhasználásával, részt vett Kárpátalja visszafoglalásának előkészítésében a Rongyos Gárda felhasználásával.[3] 1938-tól ezredesnek léptették elő. 1940. március 1-től a Vezérkari Főnökség 2. Osztályához (Vkf-2, katonai hírszerzés) osztották be.
1940 májusától Berlinben volt katonai és légügyi attasé; párhuzamosan betöltötte a katonai attaséi posztot Stockholmban (1940. május 1.–1941. november 15.), Helsinkiben (1941. február 1.–1941. november 15.) és Bernben is (1941. december 1.–1943. december 1.). 1942. április 1-jén vezérőrnaggyá léptették elő, majd 1944. január 1–től altábornagy lett. 1944. november 1–jén, a sikertelen magyar kiugrási kísérlet után a németek internálták. A második világháború után New Yorkban telepedett le.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Névpont: Kozák Péter: Névpont. nevpont.hu. Budapest
- ↑ Sőregi: Sőregi Zoltán (2009. december). „EGY FELEMÁS DIVERZÁNSAKCIÓ - SZABADCSAPATOK KÁRPÁTALJÁN, 1938 ŐSZÉN”. Felderítő Szemle VIII. (4.), 148-156. o. HU ISSN 1588-242X.
További információk[szerkesztés]
- Páva István: Jelentések a Harmadik Birodalomból. A magyar diplomácia a második világháborúban. H. S. jelentésével és életpályája ismertetésével. (Pannon Könyvek. Pécs, 2001)
- Szakály Sándor: A magyar katonai elit. (Bp., 1987)
- Szakály Sándor: A magyar katonai felső vezetés. 1938–1945. Lexikon és adattár. (Bp., 2001)
