Heorhij Ruszlanovics Gongadze

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Heorhij Ruszlanovics Gongadze
Георгій Русланович Ґонґадзе
Georgi gongadse.jpg
Születési neve Giorgi Ruszlanisz dze Gongadze
გიორგი რუსლანის ძე გონგაძე
Született 1969. május 21.
Tbiliszi
Elhunyt 2000. szeptember 16. (31 évesen) (valószínűsíthető)
Kijevi terület (pontos hely nem ismert)
Nemzetisége grúz
Házastársa Miroszlava Gongadze
Foglalkozása újságíró
Beceneve Hija (Гія)

Heorhij Ruszlanovics Gongadze (ukránul: Георгій Русланович Ґонґадзе; Tbiliszi, 1969. május 21. – /valószínűleg/ Kijevi terület, 2000. szeptember 16.), grúz nevén Giorgi Ruszlanisz dze Gongadze (grúzul: გიორგი რუსლანის ძე გონგაძე) grúz származású ukrán újságíró, az Ukrajinszka Pravda internetes politikai újság alapító főszerkesztője. 2000 szeptemberében elrabolták, majd meggyilkolták. Fej nélküli holttestét 2000. november 2-án találták meg a Kijevi terület Tarascsa nevű kisvárosa melletti erdőben. A Kucsma-rendszert kíméletlenül bíráló ellenzéki Gongadze halálának körülményei heves reakciókat váltottak ki Ukrajnában és Leonyid Kucsma elnök elleni tiltakozó akciókhoz vezettek. Özvegye, Miroszlava Gongadze és két gyermeke 2001-ben politikai menedékjogot kapott az Egyesült Államokban és azóta is ott élnek. A Gongadze-ügyhöz szorosan kapcsolódott az ún. kazetta-ügy, mely az elnök érintettségét valószínűsítette a gyilkosságban.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja, Ruszlan Gongadze (aki apai ágon grúz, anyai ágon francia–német származású volt) építészetet tanult Tbilisziben. Érdeklődése azonban később a filmezés felé fordult és ismert grúz dokumentumfilm-rendező lett. Ő tanította meg fiát is a kamera használatára. Anyja, a Lvivből származó Olekszandra Gongadze az egészségügyben dolgozott ápolónőként. A szülők 1968-ban házasodtak össze, 1969-től az 1990-es évek közepéig Tbilisziben éltek.

Heorhij Gongadze 1969. május 21-én született Tbiliszibe. Anyja ikreket szült, de ikertestvére a születéskor meghalt. Iskolásként sportolt, úszással és atlétikával foglalkozott. A középiskola után munka és a sport mellett beiratkozott a Tbilisziben az Idegen Nyelvek Intézetébe. 1987-ben behívták sorkatonai szolgálatra. Ez idő alatt Afganisztánban is szolgált. 1989-es leszerelése után hazatért Tbiliszibe, és az éppen zajló szovjetellenes megmozdulások alatt bekapcsolódott a politikai életbe, később a Grúz Nemzeti Front információs részlegét irányította.

1989-ben anyja szülővárosába, Lvivbe utazott, ahol idegennyelvi tanulmányait folytatva beiratkozott az Ivan Franko Egyetem nyelvi szakára. Lvivben is aktívan részt vett a helyi közéletben, bekapcsolódott az Ukrán Népi Mozgalom (NRU, vagy röviden Ruh), valamint a Sztudentszke Bratszvo (Diák Testvériség) tevékenységébe. Lvivben megalapította a Bagrationi grúz kulturális központot. Ebben az időszakban ismerkedett meg a lvivi Marjana Szpihalszkával, akivel rövid ideig tartó házasságot kötött.

Az 1990-es évek elején Zviad Gamszahurdia antidemokratikus, diktatórikus jegyeket mutató politikai rendszere alatt apja is a rezsim ellensége lett, Gamszahurdia ellenségeinek listáján a 28. helyet foglalta el. Ennek hatására Heorhij Gongadze visszatért Tbiliszibe, hogy csatlakozzon Gamszahurdia ellenzékéhez.

Gamszahurdia bukása után visszaköltözött Lvivbe, ahol dokumentumfilmek készítésével kezdett el foglalkozni. Ekkor ismerkedett meg az Ivan Franko Egyetemen jogot tanuló Miroszlava Petrisinnel, akivel 1995-ben házasodtak össze. Házasságukból 1997-ben egy ikerpár (Nonna és Szolomija) született.

Halálának körülményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gongadze-ügy utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]