Heorhij Ruszlanovics Gongadze
| Heorhij Ruszlanovics Gongadze Георгій Русланович Ґонґадзе |
|
 |
|
| Születéskori neve | Giorgi Ruszlanisz dze Gongadze გიორგი რუსლანის ძე გონგაძე |
| Született | Tbiliszi 1969. május 21. |
| Elhunyt | Kijevi terület (pontos hely nem ismert) 2000. szeptember 16. (valószínűsíthető) |
| Nemzetisége | grúz |
| Házastársa | Miroszlava Gongadze |
| Foglalkozása | újságíró |
| Beceneve | Hija (Гія) |
Heorhij Ruszlanovics Gongadze (ukránul: Георгій Русланович Ґонґадзе; Tbiliszi, 1969. május 21. – /valószínűleg/ Kijevi terület, 2000. szeptember 16.), grúz nevén Giorgi Ruszlanisz dze Gongadze (grúzul: გიორგი რუსლანის ძე გონგაძე) grúz származású ukrán újságíró, az Ukrajinszka Pravda internetes politikai újság alapító főszerkesztője. 2000 szeptemberében elrabolták, majd meggyilkolták. Fej nélküli holttestét 2000. november 2-án találták meg a Kijevi terület Tarascsa nevű kisvárosa melletti erdőben. A Kucsma-rendszert kíméletlenül bíráló ellenzéki Gongadze halálának körülményei heves reakciókat váltottak ki Ukrajnában és Leonyid Kucsma elnök elleni tiltakozó akciókhoz vezettek. Özvegye, Miroszlava Gongadze és két gyermeke 2001-ben politikai menedékjogot kapott az Egyesült Államokban és azóta is ott élnek. A Gongadze-ügyhöz szorosan kapcsolódott az ún. kazetta-ügy, mely az elnök érintettségét valószínűsítette a gyilkosságban.
Élete[szerkesztés]
Apja, Ruszlan Gongadze (aki apai ágon grúz, anyai ágon francia–német származású volt) építészetet tanult Tbilisziben. Érdeklődése azonban később a filmezés felé fordult és ismert grúz dokumentumfilm-rendező lett. Ő tanította meg fiát is a kamera használatára. Anyja, a Lvivből származó Olekszandra Gongadze az egészségügyben dolgozott ápolónőként. A szülők 1968-ban házasodtak össze, 1969-től az 1990-es évek közepéig Tbilisziben éltek.
Heorhij Gongadze 1969. május 21-én született Tbiliszibe. Anyja ikreket szült, de ikertesvére a születéskor meghalt. Iskolásként sportolt, úszással és atlétikával foglalkozott. A középiskola után munka és a sport mellett beiratkozott a Tbilisziben az Idegen Nyelvek Intézetébe. 1987-ben behívták sorkatonai szolgálatra. Ez idő alatt Afganisztánban is szolgált. 1989-es leszerelése után hazatért Tbiliszibe, és az éppen zajló szovjetellense megmozdulások alatt bekapcsolódott a politikai életbe, később a Grúz Nemzeti Front információs részlegét irányította.
1989-ban anyja szülővárosába, Lvivbe utazott, ahol idegennyelvi tanulmányait folytatva beiratkozott az Ivan Franko Egyetem nyelvi szakára. Lvivben is aktívan részt vett a helyi közéletben, bekapcsolódott az Ukrán Népi Mozgalom (NRU, vagy röviden Ruh), valamint a Sztudentszke Bratszvo (Diák Testvériség) tevékenységébe. Lvivben megalapította a Bagrationi grúz kulturális központot. Ebben az időszakban ismerkedett meg a lvivi Marjana Szpihalszkával, akivel rövid ideig tartó házasságot kötött.
Az 1990-es évek elején Zviad Gamszahurdia antidemokratikus, diktatórikus jegyeket mutató politikai rendszere alatt apja is a rezsim ellensége lett, Gamszahurdia ellenségeinek listáján a 28. helyet foglalta el. Ennek hatására Heorhij Gongadze visszatért Tbiliszibe, hogy csatlakozzon Gamszahurdia ellenzékéhez.
Gamszahurdia bukása után visszaköltözött Lvivbe, ahol dokumentumfilmek készítésével kezdett el foglalkozni. Ekkor ismerkedett meg az Ivan Franko Egyetemen jogot tanuló Miroszlava Petrisinnel, akivel 1995-ben házasodtak össze. Házasságukból 1997-ben egy ikerpár (Nonna és Szolomija) született.
