Heinrich von Bellegarde
Heinrich von Bellegarde | |
Heinrich von Bellegarde, Josef Kriehuber litográfiája, 1844 | |
Született | 1757. augusztus 29. Drezda (napjainkban Németország) |
Meghalt | 1845. július 22. (87 évesen) Bécs (napjainkban Ausztria) |
Sírhely | Wiener Zentralfriedhof |
Állampolgársága | osztrák |
Nemzetisége | osztrák |
Fegyvernem | lovasság |
Rendfokozata | tábornagy |
Csatái | forradalmi háborúk napóleoni háborúk |
Kitüntetései |
|
Házastársa | Augustine, Freiin von Berlichingen |
Gyermekei |
|
Szülei | Maria Antonia, Gräfin von Hartig Johann Franz von Bellegarde |
Civilben | Lombardia-Velence alkirálya |
A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich von Bellegarde témájú médiaállományokat. |
Heinrich von Bellegarde, gróf, (németül: Heinrich Joseph Johannes, Graf von Bellegarde), (Drezda, 1757. augusztus 29. – Bécs, 1845. július 22.) Szászországban született, az osztrák hadseregbe belépett tábornok, a francia forradalmi és a napóleoni háborúk idején tábornagy, államférfi.
Korai karrier
A Szász Választófejedelemség területén született, így katonai szolgálatát a szász hadseregben kezdte meg. 1771-ben az osztrák hadseregbe állt be, 1785-ben ezredessé léptették elő, itt az 1787-1791-es osztrák-török háborúban tüntette ki magát a dragonyosok vezetőjeként. 1792-ben vezérőrnagy lett és az első koalíciós háborúban harcolt a holland hadjáratokban (1793-1794). Altábornagyi kinevezése után Károly főherceg vezérkari tisztjeként Németországban harcolt. Elkísérte Károlyt Itáliába a következő évben. Ő is részt vett a rastatti kongresszuson.
1799-ben Kelet-Svájcban annak a hadtestnek a parancsnoka lett, amely összekötötte Károly főherceg seregét Alekszandr Szuvorov hadával, végül csatlakozott az utóbbihoz Észak-Itáliában. Ő vezényelte az ostromot Alessandria fellegvára ellen, és jelen volt döntő novi csatában. Miután az osztrákok vereséget szenvedtek a marengói csatában (ahol bátyja, Friedrich Bellegarde parancsolt egy dandárt), I.Ferenc Itáliában kinevezte őt a lovassági tábornoknak. December 25-én, a francia sereg legyőzte őt a pozzolói csatában.
Napóleoni háborúk
1805-ben, amikor Károly főherceg eltávozott az olasz főparancsnoki posztról, Bellegarde a Haditanács ideiglenes elnöke lett. Hamarosan ismét a csatamezőre került, és a caldierói véres csatában az osztrák jobbszárnyat vezette.
Az ötödik koalíciós háború idején az I. hadtestet vezette. Ő felügyelte a II. hadtestet, amely szintén a Duna északi partját védte. Miután seregét elvágták Károly főhercegtől, ez vezetett a vesztes eckmühli csatához, visszavonult Csehországba , de sikerült csatlakoznia a fősereghez a Bécs melletti nagy csaták előtt. Ő vezette az I. hadtestet az aspern-esslingi és a wagrami csatában. 1809-es háború után tábornaggyá nevezték ki. 1809-1813-ban Galícia kormányzó-tábornoka, de gyakran elnökölt az Udvari Haditanács üléseken is, elsősorban 1810-ben az osztrák hadsereg átszervezése kapcsán.
1813-ban, 1814-ben és 1815-ben az osztrák hadsereget vezette Itáliában. Egyaránt sikert ért el diplomáciai téren és katonai hadműveletekkel is, megakadályozta Joachim Murat utolsó kísérletét, hogy visszaszerezze a Nápolyi Királyságot 1815-ben. 1815 és 1816 között Lombardia és Velence osztrák alkirálya. 1816-1825 között különböző polgári és katonai posztokat töltött be, ezután már kénytelen volt gyengülő látása miatt nyugállományba vonulni.
Bécsben hunyt el 1845. július 22-én.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Count Heinrich von Bellegarde című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.