Heinrich von Bellegarde

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Heinrich von Bellegarde
Heinrich von Bellegarde.jpg
Heinrich von Bellegarde, Josef Kriehuber litográfiája, 1844
Született 1757. augusztus 29.
1756. augusztus 29.
Drezda (napjainkban Németország)
Meghalt 1845. július 22. (87 évesen)
Bécs (napjainkban Ausztria)
Nemzetisége Flag of the Habsburg Monarchy.svg osztrák
Fegyvernem lovasság
Rendfokozata tábornagy
Csatái forradalmi háborúk
napóleoni háborúk
Civilben Lombardia-Velence alkirálya

Heinrich von Bellegarde, gróf, (németül: Heinrich Joseph Johannes, Graf von Bellegarde), (Drezda, 1757. augusztus 29.Bécs, 1845. július 22.) Szászországban született, az osztrák hadseregbe belépett tábornok, a francia forradalmi és a napóleoni háborúk idején tábornagy, államférfi.

Korai karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szász Választófejedelemség területén született, így katonai szolgálatát a szász hadseregben kezdte meg. 1771-ben az osztrák hadseregbe állt be, 1785-ben ezredessé léptették elő, itt az 1787-1791-es osztrák-török háborúban tüntette ki magát a dragonyosok vezetőjeként. 1792-ben vezérőrnagy lett és az első koalíciós háborúban harcolt a holland hadjáratokban (1793-1794). Altábornagyi kinevezése után Károly főherceg vezérkari tisztjeként Németországban harcolt. Elkísérte Károlyt Itáliába a következő évben. Ő is részt vett a rastatti kongresszuson.

1799-ben Kelet-Svájcban annak a hadtestnek a parancsnoka lett, amely összekötötte Károly főherceg seregét Alekszandr Szuvorov hadával, végül csatlakozott az utóbbihoz Észak-Itáliában. Ő vezényelte az ostromot Alessandria fellegvára ellen, és jelen volt döntő novi csatában. Miután az osztrákok vereséget szenvedtek a marengói csatában (ahol bátyja, Friedrich Bellegarde parancsolt egy dandárt), I.Ferenc Itáliában kinevezte őt a lovassági tábornoknak. December 25-én, a francia sereg legyőzte őt a pozzolói csatában.

Napóleoni háborúk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1805-ben, amikor Károly főherceg eltávozott az olasz főparancsnoki posztról, Bellegarde a Haditanács ideiglenes elnöke lett. Hamarosan ismét a csatamezőre került, és a caldierói véres csatában az osztrák jobbszárnyat vezette.

Az ötödik koalíciós háború idején az I. hadtestet vezette. Ő felügyelte a II. hadtestet, amely szintén a Duna északi partját védte. Miután seregét elvágták Károly főhercegtől, ez vezetett a vesztes eckmühli csatához, visszavonult Csehországba , de sikerült csatlakoznia a fősereghez a Bécs melletti nagy csaták előtt. Ő vezette az I. hadtestet az aspern-esslingi és a wagrami csatában. 1809-es háború után tábornaggyá nevezték ki. 1809-1813-ben Galícia kormányzó-tábornoka, de gyakran elnökölt az Udvari Haditanács üléseken is, elsősorban 1810-ben az osztrák hadsereg átszervezése kapcsán.

1813-ban, 1814-ben és 1815-ben az osztrák hadsereget vezette Itáliában. Egyaránt sikert ért el diplomáciai téren és katonai hadműveletekkel is, megakadályozta Joachim Murat utolsó kísérletét, hogy visszaszerezze a Nápolyi Királyságot 1815-ben. 1815 és 1816 között Lombardia és Velence osztrák alkirálya. 1816-1825 között különböző polgári és katonai posztokat töltött be, ezután már kénytelen volt gyengülő látása miatt nyugállományba vonulni.

Bécsben hunyt el 1845. július 22-én.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Count Heinrich von Bellegarde című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.