Hangyászmadárfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Hangyászmadárfélék
Csíkos hangyászgébics (Thamnophilus doliatus)
Csíkos hangyászgébics
(Thamnophilus doliatus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Királygébics-alkatúak (Tyranni)
Alrendág: Tyrannides
Részalrend: Furnariida
Család: Hangyászmadárfélék (Thamnophilidae)
Swainson, 1824
Alcsaládok
Elterjedés
ElőfordulásukElőfordulásuk
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Hangyászmadárfélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hangyászmadárfélék témájú kategóriát.

Pávaszemes hangyászmadár (Phaenostictus mcleannani)

A hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó családja. 3 alcsalád, 49 nem és 213 faj tartozik a családba.

Előfordulásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közép-Amerikától Dél-Amerikáig, Mexikótól Argentínáig honosak.A fajok túlnyomó része a trópusokon él. Többnyire alföldi esőerdőkben élnek, csak egyes fajok találhatóak meg 2000 méter magasságban, 3000 méter magasságban egysem. A legtöbb faj az Amazonas-medencében él.

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hangyászmadarak egy kicsi és közepes méretű madarakból álló csoport. A legnagyobb fajnak testhossza 45 centiméter, testsúlya 150 gramm, míg a legkisebb fajnak testhossza 8 centiméter, testsúlya 7 gramm. Szárnyaik rövidek, lekerekítettek. Lábaik nagyok, erősek. Tollazatuk feltünő és környezetbe illő. A leggyakoribb szinek a fekete, fehér, barna, vörös és gesztenye. Tollazatmintájuk lehet egyszínű vagy foltozott. A nemek tollazata különbözik, a hímeknél a szürke, fekete és a fehér szín dominál, míg a tojóknál a vörös, a barna és a gesztenye.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Követik a vándorhangyákat és az azok által felzavart rovarokkal táplálkoznak. Jellegzetesen függőleges ágon egyensúlyozva várakoznak, majd alábukva kapják el zsákmányukat. Emelett gyakran esznek pókokat, skórpiókat és százlábuakat. A nagyobb fajok esznek békát és gyíkot is, de ez nem jellemző a családra. Egyéb táplálékuk a gyümölcsök, a tojás és a mesztelencsiga.

Szaporodásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fészket mindkét szülő építi, bár egyes fajoknál csak a hímre hárul a munka. A fészket gallyakból, levelekből, elhalt növénti rostokból készítik. Két féle képen helyezik el a fészket, vagy feltűzik, vagy ágvillára készítik. Majdnem minden fajnál a fészekalj 2 tojásból áll, néhány fajnál 3-ból. Mindkét szülő részt vesz a költésben, de éjjel csak a tojók melegíti a tojásokat. A fiókák 14–16 nap után kelnek ki, de egyes fajnál 20 nap után. A napos csibék csupaszok és vakok.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A családba az alábbi alcsaládok és nemek tartoznak:

Terenurinae[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Terenurinae alcsaládba 1 nemet sorolnak:

Myrmornithinae[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Myrmornithinae alcsaládba 3 nemet sorolnak:

Thamnophilinae[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Thamnophilinae alcsaládba 5 nemzetségeket és 46 nemet sorolnak:

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Antbird című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.