HSR-350x
| HSR-350x | |
 | |
| HSR-350x | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | Rotem (Korean Railroad Research Institute) |
| Gyártásban | 1996-2002 |
| Darabszám | 1 db |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | Bo'Bo' + Bo'(2)(2)(2)(2)Bo' + Bo'Bo' |
| Nyomtávolság | 1435 mm |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | sebességrekord: 352,4 km/h tervezett teszt: 385 km/h tervezett forgalomban: 350 km/h |
| Hossz | teljes hossz: 145 170 mm vonófej: 22690 mm hajtott betétkocsi: 21845 mm nem hajtott betétkocsi: 18700 mm[2] |
| Magasság | Vonófej:: 4055 mm betétkocsi: 3690 mm[1] |
| Szélesség | Vonófej:: 2814 mm betétkocsi: 2970 mm[1] |
| Villamos vontatás | |
| Áramnem | 25 kv 60 Hz AC[2] |
| Áramellátás | felsővezeték[2] |
| Teljesítmény | |
| Állandó | 12 x 1100 kW (13,2 MW)[2][1] |
| Vontatómotorok száma | 12 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz HSR-350x témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A HSR-350x, vagy más néven G7, KHST, NG-KTX vagy Hanvit 350, egy Dél-koreai nagysebességű kísérleti villamos motorvonat volt.
Dél-Korea az 1992-től épülő KTX nagysebességű hálózatához a francia TGV rendszert importálta. A gyártó GE-Alsthom-al kötött szerződés kiterjedt a technológia átadására, azonban az nem volt teljes körű. Ezért több dél-koreai állami kutatóintézet, egyetem és gyártó magánvállalat összefogásával 1996-ban elindították a G7 projektet, ami azt célozta, hogy a nagysebességű vasúti technológiát teljes körűen honosítsák. A G7 program kiterjedt a pálya, a felsővezeték és a biztonsági rendszer elemeire is, de fő eleme a HSR-350x kísérleti motorvonat volt. A jármű a Rotem gyárában készült el.
A főbb műszaki eltérések a TGV technológiától: a 3 fázisú váltakozóáramú aszinkron indukciós motorok VVVF vezérléssel, a betétkocsik könnyű alumínium járműszekrénye, a vonófejek áramvonalasabb formatervezése, az utastér aktív légnyomás-szabályzása, valamint örvényáramú fékek felszerelése. A járműbe a világon elsőként építettek IGCT alapú áramirányítókat, azonban a megoldás nem vált be. A G7 program eredeti céljának megfelelően a jármű alkatrészeinek 92%-a és a hozzáadott érték 87%-a hazai gyártóktól származott.
A vonat eredetileg tervezett sorozatgyártású változata a menetrendi forgalomban 350 km/h sebességgel haladt volna, ezért a tervezési sebesség és a próbamenetek során tervezett legnagyobb sebesség 385 km/h volt. A jármű 2002 és 2008 közt tartott próbamenetei során több mint 200 000 kilométert tett meg, és 2004 december 16-án 352,4 km/h sebességet ért el, ami az aktuális dél-koreai vasúti sebességrekord. A vonat eredetileg tervezett 20 és 11 részes változatokban történő sorozatgyártása helyett a Korail egy továbbfejlesztett, 10 részes, kevesebb hajtott tengelyű és így kisebb teljesítményű, IGBT alapú áramirányítókkal felszerelt, 305 km/h legnagyobb sebességű változatot rendelt meg, a KTX-II-t.
Források[szerkesztés]
- ↑ a b c library.krri.re.k. [2011. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 8.)
- ↑ a b c d Railway Gazette - Koreans start to test 350 km/h KHST. [2011. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 7.)
További információk[szerkesztés]
 Dél-koreai vasúti vontatójárművek | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Nagysebességű vonatok | |||||||
| Mozdonyok |
| ||||||
| Motorvonatok |
| ||||||
