HMS Amphion (1911)

HMS Amphion
Hajótípus	Felderítőcirkáló
Üzemeltető	Brit Királyi Haditengerészet
Hajóosztály	Active-osztály
Pályafutása
Építő	Pembroke Dockyard
Építés kezdete	1911. március 15.
Vízre bocsátás	1911. december 4.
Szolgálatba állítás	1913. március
Sorsa	1914. augusztus 6-án aknára futott.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	3440 t (normál terhelés) 4000 t (nagy terhelés)
Hossz	124 m (teljes)
Szélesség	12,6 m
Merülés	4,7 m
Sebesség	25 csomó (46 km/h)
Fegyverzet	10 db 101 mm-es ágyú (10 × 1) 1 db 76 mm-es légvédelmi ágyú 4 db 47 mm-es ágyú (4 × 1) 2 db 457 mm-es torpedóvető cső
Páncélzat	fedélzet: 25 mm parancsnoki torony: 102 mm
Legénység	321-325 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz HMS Amphion témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A HMS Amphion a Brit Királyi Haditengerészet egyik Active-osztályú felderítőcirkálója volt. A hajó építését 1911. december 4-én kezdték a Pembroke Dockyard hajógyárban. Ez volt az első brit hajó, ami az első világháborúban elsüllyedt. A roncs helyét az 1986-os roncsvédelmi törvény (Protection of Military Remains Act 1986) értelmében védetté nyilvánították.

Pályafutása

Hadrendbe állításakor az Amphion lett a Harwich Force 3. romboló rajának vezérhajója. A hajók feladata a La Manche-csatorna keleti bejáratának védelme volt. Pályafutása elején a cirkáló, Frederic Charles Dreyer parancsnoksága alatt állt, de később, a háború kitörésekor, már Cecil H Fox kapitány volt felelős a hajóért.

Elsüllyedése

1914. augusztus 5-ének délutánján az Amphion és a 3. romboló raj éppen járőrözött a tengeren, mikor egy halászhajóról értesítették, hogy egy gyanús hajót észleltek, ami „dolgokat dobál a vízbe”. A halászhajó megadta a gyanús hajó pozícióját, majd az Amphion és az általa vezetett hajók elindultak kivizsgálni az esetet. Nem sokkal később a hajók észrevették a tőlük keletre hajózó, 2150 tonnás SMS Königin Luise aknatelepítő hajót. A Königin Luise korábban egy Hamburg és Hollandia között közlekedő komp volt, melyet a németek átalakítottak segéd aknatelepítő hajóvá. A hajó augusztus 4-én éjjel hagyta el az emdeni kikötőt, majd az Északi-tenger felé indult, hogy aknákat telepítsen a Temze torkolatához. A Königin Luise megtévesztően, sárgára és feketére volt festve. Ezek a színek a Harwich és Hook of Holland között közlekedő, Great Eastern Railway vasúttársaság gőzhajóin voltak jelen. Mikor a brit hajók közeledni kezdtek, a Königin Luise megpróbált elmenekülni, ami gyanús is lett a briteknek, így négy romboló, köztük a HMS Lance és a HMS Landrail, a német hajó után eredt. A közel egyórás hajsza után a német hajót utolérték és elsüllyesztették. A hajón 64-en haltak meg.

Az Amphion felvette a túlélők egy részét, majd folytatta volna addigi feladatát, de a rombolók ekkor észrevettek egy, az előzőhöz nagyon hasonlító hajót, amelyen egy hatalmas német zászló volt. A rombolók meg is támadták a hajót, miközben az Amphion legénysége beazonosította a hajót. Kiderült hogy a megtámadott hajó a St. Petersburg volt, ami a német nagykövetet szállította vissza Angliából Németországba. Az Amphion jelzett a rombolóknak, hogy hagyják abba a támadást, de azok a támadás hevében nem vették észre a jelzést. Ezután az Amphion a rombolók és a St. Petersburg közé hajózott, hogy elállja a lövedékek útját, így a német hajónak sikerült megmenekülnie.

Ezt követően az Amphion különösebb események nélkül folytatta az eredeti feladatát, egészen másnap reggel 3 óra 30 percig, mikor elindult Harwich felé. Az Amphion által választott útvonal viszont túl közel volt a Königin Luise által elaknásított területhez. Reggel 6 óra 30 perckor a brit cirkáló nekiment a német hajó egyik aknájának, ami ettől felrobbant. A robbanás következtében a hajón tűz ütött ki, amely beborította a parancsnoki hidat, így elzárva a kapitányt a hajó legénységétől. A hajó orrán lévő ágyú kezelői egy fő kivételével mind meghaltak, a hídon lévők pedig súlyosan megégtek. Mivel a hajó orrában a legénység egy része éppen reggelizett, a robbanás következtében többen meghaltak, vagy megfulladtak. Amikor a kapitány visszanyerte cselekvőképességét, leszaladt a hajtóműhöz és leállította a motorokat, mivel a hajó még ekkor is 20 csomós sebességgel haladt. Mivel ekkorra már a hajó egész orra égett, lehetetlen volt elérni a parancsnoki hidat, vagy elárasztani az elöl lévő lőszerraktárakat.

A hajót kísérő rombolóknak sikerült közel menniük a lángoló hajóhoz és átmenteni az Amphion legénységét, illetve a német hadifoglyokat. Bár a brit cirkáló motorjai már álltak, a hajó még sodródott az aknamező felé. 7 óra 3 perckor, pont három perccel azt követően, hogy a utolsó mentőcsónak is elhagyta a hajót, az Amphion ismét aknára futott. A hajó orrában lévő lőszerraktár felrobbant, majd a szétrepülő roncsdarabok megrongálták a menekülő mentőcsónakokat valamint a közelben álló rombolókat. A süllyedő hajó egyik lövedéke pont a HMS Lark fedélzetére esett, így megölve az Amphion legénységének 2 tagját valamint egy német foglyot. Ezt követően az Amphion, kevesebb mint 15 perc alatt, elsüllyedt. A balesetben körülbelül 150 brit és 18 német tengerész vesztette életét. A britek ekkor még csak 36 órája álltak háborúban.

Források

• Colledge, J. J. and Warlow, Ben (2006). Ships of the Royal Navy: the complete record of all fighting ships of the Royal Navy, Rev. ed., London: Chatham. ISBN 9781861762818. OCLC 67375475.
• Jane's Fighting Ships of World War One (1919), Jane's Publishing Company
• Gray, Randal (ed), "Conway's All The Worlds Fighting Ships, 1906-1921", (Conway Maritime Press, London, 1985), ISBN 0-85177-245-5
• Az Active-osztály hajói (Angol)

Lásd még

• HMS Amphion nevet viselő hajók listája.