Hársfaszender

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Hársfaszender
Lime hawk moth.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Család: Szenderfélék (Sphingidae)
Nem: Mimas
Faj: M. tiliae
Tudományos név
Mimas tiliae
Linnaeus, 1758

A hársfaszender (Mimas tiliae) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a szenderfélék (Sphingidae) családjához tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hársfaszender elterjedési területe egész Európa, északon Skandinávia és Dél-Finnország alkot határt. Mivel a faj mindig ott jelenik meg, ahol hársak vannak, elterjedési területe ennek megfelelően változik. Bár a hársfaszender Európa számos részén előfordul, mégsem olyan gyakori, mint a nyárfaszender és az esti pávaszem. Azonban öreg hársfasorokban egyetlen este folyamán több egyedet is megfigyelhetünk.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hársfaszender elülső szárnya 3,8-4 centiméter hosszú. Az éles metszésű szárnyforma, a szárnyak terepszínűek, világoszöld vagy rózsaszín és zöld befuttatású rajzolata, továbbá az elülső szárnyakon látható jellegzetes, közepén megszakított sötétzöld szalag alapján más fajokkal aligha téveszthetjük össze. A hátulsó szárnyak jóval kisebbek, sárgásak, nincs rajtul szemfolt.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hársfaszender eredetileg olyan elegyes erdők lakója volt, amelyekben hársfák is nőttek. Napjainkban azonban a hársfaszendert már nagyobb számban találhatjuk meg fasorokban, parkokban és öreg kertekben. Feljegyzett tápláléknövényei közé tartoznak az Alnus, Betula, Morus, Prunus, Quercus, Tilia és Ulmus nemzetségek fajai. Repülési ideje májustól szeptember végéig tart.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.