Szenderfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szenderfélék
Nálunk is gyakori faj a Halálfejes lepke (Acherontia atropos)
Nálunk is gyakori faj a Halálfejes lepke (Acherontia atropos)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Lepkealakúak
(Lepidopteroidea)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Öregcsalád: Sphingoidea
Család: Szenderfélék
(Sphingidae)
Alcsaládok
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szenderfélék témájú kategóriát.

Kacsafarkú szender
(Macroglossum stellatarum)

A szenderfélék (Sphingidae) a valódi lepkék alrendjébe tartozó Heteroneura alrendág Sphingoidea öregcsaládjának családja. Mintegy 800 fajt magában foglaló lepkecsoport.

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyulánk testűek, a bagolypilléktől nem esnek messzire. A karcsú, erőteljes lepkék, testüket sűrű szőrbunda takarja. Az első szárny keskeny, és hosszabb, mint a hátsó. A mellékszemek hiányoznak. A pödörnyelv (szívóka) rendszerint jól kifejlődött, néha feltűnően hosszú. A csáp az európai fajokon legtöbbnyire orsóidomú, a végén gyakran finom kampócskával. A csáp felső része pikkelyes, alsó része szőrös, a hímé csomósan álló szőrpillákkal borított.

A hengerded alakú, tizenhatlábú, rendszerint rikító színű szenderhernyók az utolsó előtti testszelvény háti részén hátrafelé görbült (néha csak gombszerű, tompa kiemelkedéssel helyettesített) „farszarvat” viselnek. Bábozódáskor a földbe húzódnak, kis üreget simítanak ki maguknak. Néha a kis odút szövedékkel bekárpitozzák. Csak kivételesen, mint például az amerikai Madoryx-nem fajai teszik, történik a bábozódás föld felett, a gazdanövényre erősített laza gubóban.

A trópusokon, ahol a szenderek a legnagyobb formagazdagságot érték el, feltűnő nagyságú fajok akadnak, amilyen például a brazíliai Cocytius Antaeus Drury.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nappal rendszerint fatörzsön vagy más alkalmas rejtekhelyen mély szenderben (szenderegve [1][2]) pihenő lepkékben az életkedv akkor ébredez, amikor az esti szürkület árnya már leereszkedik a földre, de akadnak nappali lepkék is közöttük. Nyílgyors repüléssel zúgnak át a légen ezek a biztos repülők, néhány pillanatig zümmögve lebegnek egy-egy virág előtt, bebocsátják abba hosszú szívókájukat, majd elsurrannak a szomszédos virághoz, hogy ott is torkoskodjanak, de a legkisebb zavarásra vadul elvágtatnak.

A virágok beporzása terén a szenderek nagyobb jelentőséggel bírnak.

Kiváló repülőképességük számos fajt nagy elterjedéshez segítette, így egy-egy faj néhány egymáshoz közelálló alfajával éppúgy honos lehet Amerikában, mint Ausztráliában, Ázsiában, Afrikában és Dél-Európában, vagy Európában.

Rendszertani felosztásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontosabb fajaik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szenderek legnagyobb számmal Amerikában vannak képviselve. Nálunk is gyakoribb fajok: a Halálfejes lepke (Acherontia atropos), a Fenyőszender (Sphinx pinastri) a Kutyatejszender (Deilephila euphorbiae) [3], az Oleanderszender (Deilephila nerii), az Esti pávaszem (Smerinthus ocellatus[4]), a Kacsafarkú szender (Macroglossa stellatarum L.), stb.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. [1] könnyű álommal alszik - A Magyar Pedagógiai Társaság "Szókincsháló" szakosztálya
  2. [2] ültében előre görbülve -> a név, szender a pödörnyelvre utal - Virág Kálmán: Rend a szóhalmazban (dolgozat)
  3. Fénykép a 1933-ban Bezsilla L. által felfedezett Deilephila Euphorbiae ab Pestújhelyiensis-ről
  4. Magyarország éjjeli lepkéinek honlapja Szinonimanevei: Smerinthus ocellatus, ill. esti pávaszemes szender

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]