Háromszög-egyenlőtlenség
A háromszög-egyenlőtlenség a trigonometria egyik legfontosabb tétele, megállapítható segítségével, hogy három szakaszból lehet-e háromszöget szerkeszteni.
Az egyenlőtlenség tovább általánosítható valós és komplex számokra, összegzésekre, integrálokra, és különböző terekre. Itt a hosszak szerepét abszolútértékek és különféle normák veszik át. Leginkább becslésekben használják a matematika több területén is.
Tartalomjegyzék |
A tétel [szerkesztés]
A háromszög bármely oldalának hossza kisebb a másik két oldal hosszának összegénél. Azaz:
,
és
.
A tétel ekvivalens alakja:
,
és 
Bizonyítás:
-t elég bizonyítani. Hosszabbítsuk meg az
oldalt, és felmérjük a
távolságot a meghosszabbított félegyenesre, így kapjuk a
szakaszt.
háromszög egyenlő szárú, ekkor
szög =
szög.
az
szög belsejében halad, ekkor
szög >
szög =
szög, így
. Ez viszont éppen a tételben szereplő
.
Metrikus interpretáció [szerkesztés]
A háromszög-egyenlőtlenség biztosítja, hogy a kétdimenziós (általánosabban, az n-dimenziós) euklideszi tér tetszőleges három A,B,C pontjára igaz legyen, hogy bármely kettő pár egymástól mért távolságainak összege nagyobb, mint a harmadik pár közt mért távolsága:
Ezt a tényt úgy is interpretálhatjuk, hogy "két pont között a legrövidebb út az egyenes", mert a háromszög-egyenlőtlenség egy speciális esete e kijelentésnek, míg utóbbi következménye az előbbinek.
A háromszög-egyenlőtlenség e változata megenged elfajult háromszögeket, amikor is néhány háromszögcsúcs vagy -oldal illeszkedik egymásra.
A tétel általánosításai [szerkesztés]
Valós számokra [szerkesztés]
Valós számokra: 
Bizonyítás:
Mivel az egyenlőtlenség mindkét oldala nem negatív, ezért a négyzetre emelés ekvivalens átalakítás:
Mindkét oldalból kivonva az azonos tagokat:
és ez mindig teljesül, mert
minden
-re.
Valós számokra önállóan is belátható a háromszög-egyenlőtlenség kivonásos alakja:
Nyilván 
Az
helyettesítéssel
Viszont, ha
akkor
Az előző két egyenlőtlenséget összetéve
y helyére -y-t téve
Összefoglalva
minden
-re.
Komplex számokra [szerkesztés]
Komplex számokra a háromszög-egyenlőtlenség::
Bizonyítás:
Mivel egyik oldal sem lehet negatív, ezért a négyzetre emelés ekvivalens átalakítás:
ahol a felülvonás a komplex konjugálást jelenti. A két oldalról eltávolítva az egyenlő tagokat, és a
helyettesítést elvégezve
A z komplex szám algebrai alakja legyen
. Ezzel
és
ami
és a valós négyzetgyökfüggvény monotóniája miatt mindig fennáll.
A valós esethez hasonlóan látható be a kivonásos alak is
minden
-re.
Összegekre és integrálokra [szerkesztés]
A háromszög-egyenlőtlenség többszöri alkalmazásával és teljes indukcióval
ahol az
számok lehetnek valósak, vagy komplexek.
Integrálokra: Legyen az
függvény Riemann-integrálható, ahol
egy intervallum!
Ekkor
.[1]
Hasonlók teljesülnek komplex értékű függvényekre is:
,[2].
Ekkor ugyanis van egy komplex
úgy, hogy
és
.
Mivel
valós, ezért
szükségképpen egyenlő nullával.
Emellett
,
összetéve tehát
.
Vektorokra [szerkesztés]
Vektorokra:
.
Négyzetre emeléssel:
,
és a Cauchy–Schwarz–Bunyakovszkij-egyenlőtlenség felhasználásával:
.
Innen, mint a valós esetben:
és
Gömbháromszögekre [szerkesztés]
A gömbháromszögek körében a háromszög-egyenlőtlenség azokra a háromszögekre korlátozódik, amiknek egyik oldala sem nagyobb egy fél főkörívnél, azaz a < π, b < π és c < π. Általános gömbháromszögekre a tétel nem igaz.
Ahogy az ábra mutatja:
de
, ahol még az is igaz, hogy 
Normált terekben [szerkesztés]
Az
normált térben a háromszög-egyenlőtlenség ezt az alakot ölti:
és megkövetelik, hogy a tér az adott normával ezt az egyenlőtlenséget azonossággal teljesítse.
Ebből
és
minden
-re.
Speciálisan, az Lp-terekben a háromszög-egyenlőtlenséget Minkowski-egyenlőtlenségnek nevezik, és a Hölder-egyenlőtlenséggel bizonyítják.
Metrikus terekben [szerkesztés]
Az
metrikus térben a háromszög-egyenlőtlenség ezt az alakot ölti:

és megkövetelik, hogy a tér az adott d távolságfüggvénnyel ezt az egyenlőtlenséget azonossággal teljesítse.
Innen következik

és

a tér tetszőleges elemeire.
Források [szerkesztés]
- ↑ Harro Heuser: Lehrbuch der Analysis, Teil 1. 8. kiadás. B. G. Teubner, Stuttgart 1990, ISBN 3-519-12231-6. Satz 85.1
- ↑ Walter Rudin: Real and Complex Analysis. MacGraw-Hill 1986, ISBN 0-07-100276-6. Theorem 1.33
- Obádovics J. Gyula: Matematika










minden
-re.




minden
-re.
.
,
.
.
,
.




minden
-re.