Hámori Artúr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hámori Artúr
Született1909. március 18.
Újvidék
Elhunyt1983. március 22. (74 évesen)
Pécs
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • orvos
  • belgyógyász
  • gasztroenterológus
Tisztségeegyetemi tanár (1943–1979)
IskoláiFerenc József Tudományegyetem (–1935)
KitüntetéseiMarkusovszky-díj (1966)
Sablon • Wikidata • Segítség

Hámori Artúr, születési és 1934-ig használt nevén Haller Artúr (Újvidék, 1909. március 18. – Pécs, 1983. március 22.[1]) orvos, belgyógyász, gaasztroenterológus, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952). A Magyar Élettani Társaság, a Magyar Farmakológiai Társaság, a Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság és a Magyar Mikrobiológiai Társaság alapító tagja, a Csehszlovák és az NDK Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság tiszteleti tagja volt.

Életpályája[szerkesztés]

Orvosi tanulmányait szegedi Ferenc József Tudományegyetemen végezte, ahol 1935-ben orvosdoktorrá avatták. 1935–1936-ban a szegedi Ferenc József Tudományegyetem, illetve a SZOTE Belgyógyászati Klinika gyakornoka, 1936–1940 között egyetemi tanársegéde, 1940–1950 között egyetemi adjunktusa, 1943–1950 között magántanára volt. 1939–1940 között a bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjasa volt. 1943-ban a Vesebajok kórtana és gyógyítása című értekezése alapján egyetemi magántanárrá képesítették. 1945-től Pécsen adjunktus; a belgyógyászati diagnosztika című tárgy előadója volt. 1950-ben rendkívüli tanárrá nevezték ki. 1950-ben a volt Irgalmasrendi Kórház épületében kiemelkedően működő klinikát szervezett. 1950–1951 között a Pécsi Orvostudományi Egyetem II. sz. Belgyógyászati Klinika tanszékvezető egyetemi docense, 1951–1979 között tanszékvezető egyetemi tanára volt. 1953–1956 között a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektorhelyettese volt.

Munkássága[szerkesztés]

Tudományos érdeklődése az allergiás vesebetegségek klinikopathológiájára és kezelésére irányult. Nemzetközi elismerést váltott ki a vesebetegek gondozása terén alkalmazott módszere. Jelentős szakirodalmi tevékenységet folytatott, mintegy 170 tudományos értékű tanulmánya jelent meg. A belgyógyászati propedeutika tárgykörében írott egyetemii jegyzete maradandó alkotás. Egyik alapítója volt a Magyar Immunológiai Társaságnak, melynek élete végéig elnöke volt. Számos külföldi szakmai társaság választotta tiszteleti és levelező tagjának.

Tagságai[szerkesztés]

1958-tól a Magyar Belgyógyász Társaság, valamint a Dunántúli Belgyógyász Szakcsoport alelnöke volt. 1968-tól a Magyar Tudományos Akadémia Immunológiai és Allergológiai Kutatásokkal Foglalkozó Bizottságának, valamint a Nemzetközi Belgyógyász Társaság tagja volt. 1970-től a Magyar Allergológiai Társaság elnöke volt.

Művei[szerkesztés]

  • Über der Wirkung harter Röntgenstrahlen auf Typusbazillen (Zentralblatt für Bakteriologie und Infektionskrankheiten, 1937)
  • A gyomor- és nyombélfekély peroralis novocain kezelése (Orvostudományi Közlemények, 1943)
  • Enteritis regionalis (Tanulmányok, dolgozatok, közlemények a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikájáról. 1945–1947. Szeged, 1947)
  • Permeabilitási vizsgálatok a rheumatizmus rejtett alakjaiban (Orvosok Lapja, 1947)
  • Effect of Vagus Exclusion on the Atophan – Cinchophen – Ulcer of Dogs (Hetényi Gézával, Scossa Carolinával; Acta Medica, 1950)
  • Belgyógyászati diagnosztika és terápiás elvek (egyetemi jegyzet; Pécs, 1954; 2. kiadás: 1960; 3. kiadás: 1963; 14. kiadás: 1974)
  • Éjjeli haemoglobinuria serológiai elemzése (Tompa Sándorral; Orvosi Hetilap, 1950. 7.)
  • Gastrotoxikus immunsavó hatása a vesére (Oláh Ferenccel; (Orvosi Hetilap, 1950. 52.)
  • A histaminfelszabadulás szerepe a kísérleti atophanfekély keletkezésében és terjedésében (Hetényi Gézával, Scossa Carolinával; MTA Biológiai és Orvosi Tudományok Osztálya Közleményei, 1958; angolul: The Role of Histamine Liberation in the Development and Progression of Cincophen Ulcer. Acta Medica, 1957)
  • A glomerulonephritis oka és keletkezése (Orvosi Hetilap, 1959. 37.)
  • Allergische Krankheiten der Niere (Allergie und allergische Erkrankungen. Szerkesztette: Rajka Ödön; Budapest, 1959)
  • A Masugi- nephritis keletkezésének kétfázisú mechanizmusa nyúlban (Kádas Istvánnal, Tompa Sándorral; Magyar Belorvosi Archívum, 1958; angolul: Acta Medica, 1959)
  • Autoimmunisatio és vese (Magyar Belorvosi Archívum, 1961)
  • A vascularis allergia néhány újabb kérdése (Reumatológia, Balneológia, Allergológia, 1961)
  • A nephritis és a nephrosis gyógyításának újabb lehetőségei (Orvosi Hetilap, 1962. 18.)
  • A pyelonephritis gyógyítása és megelőzése (Orvosi Hetilap, 1962. 23.)
  • Treatment of Nephritis, Pyelonephritis and Nephrosis (Acta Medica, 1963)
  • Az acut glomerulonephritis prednisolon therápiája. „Interruptiós syndroma.” (Orvosi Hetilap, 1964. 3.)
  • A vesebetegek gondozása (Orvosi Hetilap, 1965. 47.)
  • Prednisolon hatása az atophanfekély kifejlődésére kutyában (Hal Tamással, Nemes Tihamérral; Orvosi Hetilap, 1967. 41.)
  • Haematemesis és/vagy melaena aktív diagnosztikája (Orvosi Hetilap, 1967. 43.)
  • Haematemesis és/vagy melaena miatt helyszínen végzett oesophago- gastrobulboscopos vizsgálatok (Orvosi Hetilap, 1980. 4.)
  • Szoros együttműködésben végzett krónikus peritonealis dialízis (Orvosi Hetilap, 1980. 5.)
  • Glomerularis basalmembrán-ellenes sejtközvetítette immunválasz neuropathiákban (Gofman Ljubovval, Németh Lászlóval; Orvosi Hetilap, 1982. 4.)
  • A klinikaalapító. Hámori Artúr professzor válogatott munkái. Szerkesztette: Wittmann István (A PTE OEKK II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nefrológiai Centrum kiadványa. Pécs, 2007)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Gyászjelentése
  2. ↑ Hetényi Géza emlékérem
  3. ↑ a b c Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  4. ↑ Művelődési közlöny, 1976. március 25. (20. évfolyam, 6. szám)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Burger Tibor: Dr. Hámori Artúr (1909-1983) (Orvosi Hetilap, 1983. 22. sz.).
  • Halálhír (Magyar Nemzet, 1983. márc. 26.– Népszabadság, 1983. márc. 31.)
  • Balogh Zoltán: In memoriam Hámori Artúr (Magyar Reumatológia, 1983)
  • Szegedi egyetemi almanach. 1921–1996 (Szeged, 1997)
  • Benke József: Elődeink. Hámori Artúr (POTE Orvoskari Hírmondó, 2000)
  • Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. (Budapest, 2001)
  • Tarján Jenő: Mesterem, Hámori Artúr (Orvosi Hetilap, 2006. 30.)
  • Süle Tamás: Hámori Artúr emlékezete (Magyar Belorvosi Archivum, 2009)
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • A külföldi magyar intézetek működése és a magas műveltség célját szolgáló ösztöndíjak az 1925/26 ? 1941/42. tanévben. Összeállítota az Országos Ösztöndíjtanács. Budapest, 1927-1944. Kir. M. Egyetemi Nyomda.
  • Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. ISBN 978-963-06-7919-0
  • Révai új lexikona IX. (Gym–Hol). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-268-X  
  • Szegedi egyetemi almanach 1921-1995. Szerkesztette: Szentirmai László, Iványi Szabó Éva, Ráczné Mojzes Katalin. Szeged, Hungaria, 1996.
  • Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hámori_Artúr&oldid=25637247”