Gábor Ignác
| Gábor Ignác | |
| Született | Lederer Ignác 1868. április 13. Abaújkomlós |
| Elhunyt | 1945. január 10. (76 évesen) Budapest |
| Álneve | Ignis |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Raiss Izabella Lucia |
| Gyermekei | |
| Foglalkozása | irodalomtörténész, műfordító |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gábor Ignác témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gábor Ignác, született Lederer Ignác[1] (Komlós, 1868. április 13. – Budapest, 1945. január 10.[2]) irodalomtörténész, műfordító.
Gábor Marianne festőművész és Gábor György író apja.
Életpályája
Lederer Gábor és Klein Sarolta fia. A gimnáziumot Losoncon, az egyetemet Budapesten és a párizsi Sorbonne-on végezte. Az 1900-as évek elején a budapesti Munkácsy Mihály utcában fiúnevelő intézetet alapított, melyet évtizedeken át vezetett. 1909-ben létrehozta és öt éven át vezette a Vándordiák Egyesületet (turistaegyesület), szerkesztette a Vándordiák Évkönyvet. Az első világháború idején diákszociális akciókat irányított. 1918–19-ben megindította és szerkesztette a Forradalmi Könyvtár c. sorozatot. Verstani tárgyú munkái élénk vitákat váltottak ki. Több költői munkát, köztük az ó-izlandi Edda-dalokat és héber költők műveit fordította magyarra. Fordított még szanszkritból (pl. Mritsakatika c. dráma), hollandból (Multatuli), franciából és olaszból is. Bánóczi Józseffel együtt szerkesztette a Népszerű Zsidó Könyvtár c. sorozatot. E sorozat részeként jelent meg az 1920-as évek elején a humanizmus korának itáliai zsidó költõjérõl, Manoellóról (Imánuel Haromí) írt monográfiája.
Negyvenéves korában, 1908-ban vették fel a Reform páholyba, később a Március, majd a Világosság páholy munkájában vett részt.
A nyilasok – veje, Rónai Mihály András családjával együtt – 1945. január 10-én a budapesti Liszt Ferenc téren (más forrás szerint Lövölde téren[3]) agyonlőtték. Feleségét, született Raiss Izabella Luciát szintén nyilasok ölték meg (Gönyű, 1944. december 10.)[3][4]
Emlékezete
- A Magyar Természetbarát Szövetség tagjainak kimagasló ifjúság (utánpótlás) nevelési tevékenységét Gábor Ignác emlékérem adományozásával ismeri el.
- A Pomáz fölötti Mosolygóhegyen egy pihenőt neveztek el róla. Az egykori Fiúnevelő Intézete falán emléktábla őrzi a nevét, Újpesten parkot, a Bajza utcában iskolát neveztek el róla.
- Szülőfalujában, a mai Füzérkomlóson is tábla őrzi emlékét.
Főbb művei
- A magyar ősi ritmus (Budapest, 1908)
- A magyar ritmus problémája (Budapest, 1925)
- A magyar ritmika válaszútja (Budapest, 1942)
- Alharízi, egy középkori héber költő (Fekete Sas Kiadó, Budapest, 1997).
Jegyzetek
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 85565/1905. MNL-OL 30793. mikrofilm 987. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1905. év 22. oldal 31. sor
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári halotti akv. 2093/1945. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 9.)
- ↑ a b [Raj Tamás]: Gábor] (Új Élet)
- ↑ Emlékkönyv (adatbázis). HDKE - Holokauszt Emlékközpont. (Hozzáférés: 2014. március 26.)[halott link]
Források
- Bóka László: Gábor Ignác. (In: Magyar mártír írók antológiája, Budapest, 1947; 62. o.)
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 302. o. Online elérés
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- [Raj Tamás]: Gábor] (Új Élet]
