Gyulay Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Marosnémeti és nádaskai gróf Gyulay Ferenc (Torna, 1674. augusztus 11.Mantova, 1728. október 18.) magyar gróf, császári-királyi altábornagy, erdélyi nemesi család sarja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyulay Ferenc gróf Torna várában született Gyulay Ferenc gróf és első felesége, Barakonyi Klára egyetlen gyermekeként. Apja, idősebb Gyulay Ferenc 1694. június 2-án bárói, 1701. január 13-án grófi rangot nyert I. Lipóttól. Anyai nagyapja, Barakonyi Ferenc (16111675), Felső-Magyarország egyik tekintélyes nemese volt, s emellett költőként is tevékenykedett. Édesanyját korán elvesztette, apja ezután másodszor is megnősült, kapuvári Kapy Mária grófnőt vette feleségül, akitől két gyermeke született: István és Katalin.

Az ifjú Gyulay Ferenc katonai pályafutása 29 éves korában indult, amikor 1703. április 16-án alezredes lett a Bagossy-hajdúezredben. A spanyol örökösödési háború során 17031704-ben az itáliai hadszíntéren harcolt. 1704. szeptember 29-én francia hadifogságba esett, melyből csak 1706 végén szabadult. 1707-ben ezredessé léptették elő, később a Rákóczihoz átállt Bagossy helyében ezredparancsnok és tulajdonos lett; továbbra is az itáliai hadszíntéren hadakozott. 1716-ban generális strázsamester, 1723-ban altábornagy lett. Az itáliai hadjáratról írt magyar nyelvű naplója fontos és érdekes forrásként szolgál.

Házassága, gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyulay Ferenc gróf Péterváradon 1709. június 11-én feleségül vette a 19 éves losonczi Bánffy Mária grófnőt (* Gyalu vára, 1690), Bánffy György gubernátor és Bethlen Klára leányát. Házasságukból tíz gyermek született, de csak négyen érték el a felnőttkort:

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]