Großharras
| Großharras | |||
 | |||
| A Szentháromság-plébániatemplom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ausztria | ||
| Tartomány | Alsó-Ausztria | ||
| Járás | Mistelbachi járás | ||
| Irányítószám | 2034 | ||
| Körzethívószám | 02526 | ||
| Forgalmi rendszám | MI | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1116 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 206 m | ||
| Terület | 42,66 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 39′ 50″, k. h. 16° 14′ 51″Koordináták: é. sz. 48° 39′ 50″, k. h. 16° 14′ 51″ | |||
| Großharras weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Großharras témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Großharras osztrák mezőváros Alsó-Ausztria Mistelbachi járásában. 2021 januárjában 1107 lakosa volt.
Elhelyezkedése[szerkesztés]
Großharras a tartomány Weinviertel régiójában fekszik a cseh határ mentén, a Weinvierteli-dombságon. Területének 2,6%-a erdő, 88,8% áll mezőgazdasági művelés alatt. Az önkormányzat 3 települést, illetve településrészt egyesít: Diepolz (153 lakos 2021-ben), Großharras (461) és Zwingendorf (493).
A környező önkormányzatok: keletre Laa an der Thaya, délkeletre Stronsdorf, délre Nappersdorf-Kammersdorf, nyugatra Mailberg, északnyugatra Seefeld-Kadolz, északra Jaroslavice (Csehország)
Története[szerkesztés]
Großharrast először 1156-ban említik. Templomának felügyelete 1255-ből átkerült a seefeldi plébánostól a johannita lovagrend mailbergi templomához, így ma egyike annak az öt ausztriai templomnak amely a (ma már) máltai lovagrendhez tartozik. A határmenti települést az évszázadok során a csehek, a magyarok, a husziták is elfoglalták. A 16. század utolsó harmadában a lakosság többsége protestáns hitre tért át, így 1574-ben a lutheránus Leopold Zerer magisztert említik großharrasi iskolamesterként. A következő század során az ellenreformáció hatására ismét a katolikus vallás vált dominánssá.
A 19. században a falu gyors fejlődésnek indult, bár 1836-ban és 1866-ban (ekkor az orosz-posztrák háború alatt a megszálló porosz csapatok hurcolták be) kolerajárvány szedett áldozatokat; 1858-ban, 1863-ban és 1871-ben pedig tűzvészek miatt pusztult el számos épület. A Monarchia szétesése után Großharras határmenti településsé vált, amit gazdasága erősen megsínylett, a lakosság pedig kezdett elvándorolni. A második világháború vége felé, 1944-ben magyar zsidókat vittek kényszermunkára a großharrasi gazdák földjeire.
Lakosság[szerkesztés]
A großharrasi önkormányzat területén 2021 januárjában 1107 fő élt. A lakosságszám 1890-ben érte el a csúcspontját 2555 fővel, azóta csökkenő tendenciát mutat. 2018-ban az ittlakók 97,4%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 0,8% a régi (2004 előtti), 1,3% az új EU-tagállamokból érkezett. 2001-ben a lakosok 95,6%-a római katolikusnak, 3,7% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor a lakosság 99,3%-a volt német anyanyelvű.
A népesség változása:
| 2016 | 1 117
|
| 2018 | 1 116
|
Látnivalók[szerkesztés]
- a Szentháromság-plébániatemplom
- a zwingendorfi Szt. Lőrinc-plébániatemplom
- a 18. században állított Nepomuki Szt. János és Szt. Flórián-szobrok
Híres großharrasiak[szerkesztés]
- Johanna Mikl-Leitner (1964-), politikus, tartományi kormányzó
Jegyzetek[szerkesztés]
- A település honlapja
- 31616 – Großharras Statistik Austria
Források[szerkesztés]
- ↑ Einwohnerzahl 1.1.2018 nach Gemeinden mit Status, Gebietsstand 1.1.2018. Osztrák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. március 9.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Großharras című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
