Gerard Manley Hopkins

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gerard Manley Hopkins
GerardManleyHopkins.jpg
Élete
Született 1844. július 28.
London
Elhunyt 1889. június 8. (44 évesen)
Dublin
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers

Gerard Manley Hopkins (1844. július 28.1889. június 8.) jezsuita pap, angol költő volt, akit a 20. században ismertek el igazán a viktoriánus Anglia egyik legtehetségesebb költőjeként. A versmértékkel való bátor kísérletezése (elsősorban a szökellő ritmus (sprung rhythm)) és vibráló képhasználata miatt eredetinek és formabontónak számít a kor főleg hagyományos verselői között. 1864-ben áttért érdekes módon a katolikus hitre az anglikán vallású Egyesült Királyságban.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hopkins az essex-i Stratfordban született, művészcsaládban. Nyolc gyermek közül ő volt a legidősebb. Az oxfordi egyetemen klasszikus irodalmat tanult. Hopkins rendkívül érzékeny tanuló majd költő volt, ahogy az jegyzeteiből és korai verseiből kiderül. Oxfordban kötött barátságot Robert Bridgesszel, Anglia későbbi nemzeti költőjével.

Hopkins lelkiismeretfurdalásai miatt naplóban rögzítette vélt és valós „bűneit”. Elsősorban saját szexualitása zavarta, ezért rendkívül szigorú fegyelmet írt elő saját számára. Valószínűleg ekkor alakult ki az azonos neműek iránti érdeklődése.

1866-ban áttért az anglikán egyháztól a római katolikus hitre. Kitűnő oxfordi diploma megszerzése után tanárként kapott állást 1867-ben, ám az azt követő évben a papi hivatás mellett döntött. Egyszer ellátogatott Svájcba, ahova hivatalosan nem léphetett be jezsuita. Mikor jezsuitává vált számos korai költeményét megsemmisítette. Zenét komponált, prédikációkat és egyéb vallásos szöveket írt főleg ekkoriban.

Legtöbb költeményét csak halála után adták ki.

Hopkins a jezsuita iskolában megbukott egy vallási vizsgán, ami azt jelentette, hogy ugyan felszentelték papnak, igazi karrierre nem számíthatott. A kemény iskolai évek ellenére ez az időszak a költő életében legalább stabil volt. 1874-tő észak-walesben folytatt teológiai tanulmányait. Londontól Glasgowig sok helyen tanított ezután görög és latin nyelvet. 1884-től görög irodalmat tanított az egyik dublini egyetemen (University College Dublin). Összességében nem érezte itt jól magát, amelyről az egyik leghíresebb költeménye is tanúskodik, az I Wake and Feel the Fell of Dark. A Dublinban írt versei „szörnyű szonettek” („terrible sonnets”) néven váltak ismertté, és persze nem a minőségük miatt, hanem melankóliájuk miatt.

Néhány évig tartó rossz egészségi állapot és hasmenéses időszakok után tífuszban halt meg 1889-ben Dublinban.

Költészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hopkins-féle szökellő ritmus (Sprung rhythm)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hopkins előtt a legtöbb angol költő a verseiben használt ritmust a normann időszakből örökölt formákból merítette. Ez azt jelentette, hogy két-három szótagos csoportokat használtak, melyekben a hangsúlyos szótag mindig ugyanarra a helyre került. Hopkins ezt rohanó ritmusnak (running rhythm) nevezte, és bár a kezdetekben ő is használta még ezt a ritmust, később olyan ősibb költemények felé fordult, mina az angolszász Beowulf. Új ritmust teremtett, szökellő ritmust (sprung rhytm), új hangsúlyozást hallásra, hangosan olvasásra szánt kanyargó parafrázisokat, kérdések, felkiáltások, himnikus szólamok széles hömpölygését. Kitalálta a rím-enjambement-t: „…he-came equipped, deadly-electric”, ahol a sorok egybeolvasása hozza ki a rímet. Kiadója hosszú jegyzeteket fűz szabadosságaihoz, így amikor sorra elhagyja a vonatkozó névmásokat, különös kedvteléseihez, hogy hasonló alakú szavak a verssorban hasonló helyre kerüljenek, szándékos homályosságaihoz és abszolút értelmetlenségeihez. A jóhangzás, csengés-bongás volt a gyönyörűsége vallásos ihletésű verseiben; mint drága hangszeren, játszott az emberi hangon, Isten nagyobb dicsőségére.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]