Gaugamélai csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gaugamélai csata
Batalla de Gaugamela (M.A.N. Inv.1980-60-1) 03.jpg
Alexandrosz a csatában (dombormű ismeretlen művésztől)

Konfliktus Nagy Sándor háborúi
Időpont i. e. 331. október 1.
Helyszín feltehetően Tel Gomem (Gaugaméla) a mai Moszul és Erbíl mellett
Eredmény döntő makedón győzelem
Szemben álló felek
Makedónia és görög szövetségesei Óperzsa Birodalom, görög, baktriai és indiai zsoldosok
Parancsnokok
III. Alexandrosz III. Dareiosz
Szemben álló erők
47 000 86 000[1]
Veszteségek
kb. 4000 60 000+
é. sz. 36° 21′ 36″, k. h. 43° 15′ 00″Koordináták: é. sz. 36° 21′ 36″, k. h. 43° 15′ 00″

A gaugamélai csata i. e. 331. október 1-jén a mai Moszul és Erbíl (ókori Arba-Ilú, később Arbéla) mellett zajlott. A Nagy Sándor vezette makedón csapatok a számbeli fölényben lévő, III. Dareiosz vezette perzsákkal ütköztek meg. Ez a csata a leginkább Nagy Sándor néven is ismert III. Alexandrosz görög-makedón király leghíresebb ütközete, melyben döntő csapást mért a perzsa birodalomra.

A szemben álló felek közül az egyik a legkorszerűbb taktikát, stratégiát és fegyverzetet alkalmazó hadsereg volt, míg a másik avítt fegyverzetet, taktikát vonultatott fel. Mindezek mellett III. Alexandrosz csak igen szerencsés körülmények együttes fennállása miatt nyerhette meg ezt a csatát, amelyet a mai hadtörténészek taktikai mesterműként emlegetnek.[2]

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. e. 334-ben III. Alexandrosz 40 000 gyalogosból és 7000 lovasból álló seregével átkelt a Dardanellákon, hogy megdöntse a perzsák uralmát Kis-Ázsiában is. A granikoszi és az isszoszi csatákban a perzsák vereségeket szenvedtek. III. Dareiosz perzsa nagy király kénytelen volt visszavonulni Mezopotámiába a hódítók elöl. A makedón király azonban nem vette üldözőbe, hanem elsőként az Óperzsa Birodalom peremterületeit szakította le. 9 hónapos ostrom során elfoglalta Türoszt, így egész Fönícia és Szíria az uralma alá került. Egyiptomba ellenállás nélkül vonulhatott be, mivel az egyiptomiak felszabadítóként fogadták.

Alexandrosz nem elégedett meg ennyivel, és csapataival átkelt Mezopotámiába. Mialatt ő Föníciában és Egyiptomban időzött, Dareiosz hatalmas hadsereget toborzott össze birodalmának minden szegletéből. Az ókori források egyike-másika a perzsák létszámát 1 millió főre teszi (csakúgy mint a thermopülai csata perzsa haderejét). Ez az Óperzsa Birodalom erőforrásait és a hadseregek ellátásának lehetőségeit ismerve nagy túlzás, mindent összevetve a nagykirály valószínűsíthetően 30 000 lovassal, 56 000 gyalogossal, 200 harci szekérrel és 15 harci elefánttal rendelkezett[3] ami még mindig majdnem kétszerese volt a hellének létszámának.

Parmenión, Alexandrosz legtekintélyesebb sztratégosza próbálta visszavonulásra bírni Alexandroszt, ő azonban hajthatatlan volt. Itt az ellenség egy Gaugaméla (más források szerint Arbéla) nevű falu közelében várta (nem messze Babilontól).

Dareiosz a mindent eldöntő ütközet előtt küldött egy üzenet Alexandrosznak, amelyben az Eufrátesztől nyugatra eső területeket, 10 000 talentum aranyat és egyik lánya kezét ajánlotta fel, valamint azt, hogy Alexandroszt ugyanolyan rangú nagykirálynak ismeri el, cserébe csak az isszoszi csata következtében fogságba eső, és még mindig makedón fogságban élő családját kérte. Miután az üzenetet meghallották a makedón hadvezérek, Parmenión így szólt: ”Ha én Alexandrosz volnék, elfogadnám”. Alexandrosz így válaszolt: ”Ha Parmenión volnék, én is”. Ez az eset már jelezte az Alexandrosz és az idősebb katonák között később elmérgesedő ellentéteket.

A csata előestéjét a szemtanúk szerint egy holdfogyatkozás zavarta meg, amit a perzsák rossz előjelnek tekintettek.

A szemben álló felek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A perzsák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A perzsák seregének képzelt magvát a halhatatlanok egységei alkották. 10 000 főnyi elitnek gondolt katona, de erre az időre többségük inkább azzal volt elfoglalva, hogy harci ruhájukat minél több drágakő díszítse, minthogy bármilyen kiképzést is kaptak volna. Kétségkívül azért készek voltak meghalni uralkodójukért, de megfelelő kiképzés híján harcértékük korántsem volt kiemelkedőnek mondható. Sem Thermopülé mellett, sem Plataiainál nem vehették fel a versenyt a hoplitákkal, és még kevésbé Gaugamélánál a phalanxban támadó makedón harcosokkal és a szariszával.

A lovasságot a nemesség alkotta Bésszosz és Mazaiosz parancsnoksága alatt. A gyalogság legütőképesebb része a görög zsoldoshadtest volt, de már ők sem voltak olyan sokan, mint az első ütközetekben. A görög hopliták többsége nem pusztán a pénz miatt szolgálta III. Dareioszt, hanem a Hellászt megszálló makedón barbár ellen szálltak hadba. Fegyelmezettek és harcedzettek voltak, de felszerelésük már elavult volt, ugyanis a makedónok jobb, korszerűbb lándzsákat, pajzsokat és kardokat használtak.

Dareiosz nagy reményt fűzött a harci elefántok bevetéséhez is, ezeket külön erre az alkalomra hozatta Indiából. Velük együtt a mai Pakisztán és India területéről is nagyszámú, elsősorban lovas zsoldos érkezett. Zsoldosokat szereztek még Baktria (Afganisztán) és Közép-Ázsia vidékeiről is. 200 darab harci szekerét a tengelyekre szerelt pengékkel látták el, amik nemcsak elvágták, de szét is zúzták a gyalogosok lábait.

A csata lefolyása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyik döntő mozzanat művészi ábrázolása: a perzsa hadiszekerek legyőzése, Andre Castaigne (1898-1899) rajzán
A szemben álló felek hadrendje a csata kezdetén a nyitó hadmozdulatokkal
A csata lefolyása

Dareiosz azért választotta a Gaugaméla nevű falu melletti síkságot, mely nem volt messze a hajdani asszír főváros, Ninive romjaitól, mert alkalmasnak látszott arra, hogy kihasználja a lovasságát és harci szekereit a makedón illetve görög szárnyak lerohanásához. A terepet is előkészíttette (elegyengette), hogy a szekerek akadálymentesen haladhassanak. A perzsák létszáma felülmúlta a makedónokét, így a hellének az arcvonalukat sem tudták a perzsákéval megegyező hosszúságúra megnyújtani. Dareiosz előnybe került azzal, hogy tudatában volt a makedón-görög sereg elsődleges taktikai feladatának, ami a saját személyének elfogását vagy meggyilkolását jelentette. Erre építette saját taktikai haditervét.

A makedón phalanxok és a Alexandrosz hetairosz lovassága sokkal jobban kiképzett, és felszerelt katonai erőkből állt, így eséllyel vehették fel a harcot az ellenséggel. Alexandrosszal szemben a legtöbb makedón tábornok, köztük a király legjobb barátai is kételkedtek a győzelem lehetőségében a túlerő ismeretében. Parmenión teljesen újszerű módon éjszakai csatát javasolt, amit a vezérkar nem fogadott el. Alexandrosz a jól bevált, gyermekkori neveltetésének színhelyéről, Thébaiból származó taktikával állt elő. Serege centrumába a phalanxot állította, 16 soros mélységben. Ezek az egységek 6 méteres dárdákkal, az úgynevezett szarisszákkal voltak felszerelve, így ezzel az élő dárda erdővel valósággal letiporhatták a gyenge felszereléssel rendelkező perzsa gyalogosokat.

A balszárnyra Parmenion vezetésével csupán néhány ezred falanxot és szövetséges görög-trák csapatokat állított, az ő feladatuk volt feltartani a balszárnyon rohamozó perzsa lovasságot és gyalogságot, amíg Alexandrosz a jobb oldalon sikeresen előrenyomulhat támadó alakulataival. A makedónok a balszárnyat éppen ezért védekező balnak szokták hívni, míg a támadó jobb oldalon sorakoztak fel Alexandrosz ütőképesebb egységei, a hetairosz lovasság és a tapasztaltabb gyalogos katonák.

A harcmodort, amit Alexandrosz alkalmazott még az atyja, II. Philipposz dolgozta ki, amit fia thébai példára tökéletesített. A lényege az volt, hogy a falanx feltartóztatja az ellenséget, miközben a lovasság oldalba vagy hátba támadja az ellent. A gyalogság volt az üllő, és az üllő közé szorult ellenségre sújtott rá a kalapács, vagyis a harci méneken nehézpáncélzatban vágtázó lovasság. Ezzel az üllő-kalapács taktikával a makedónok képesek voltak uralni a harctereket. A gaugamelai csatában azonban Alexandrosz nem vállalkozott hasonló támadásra a perzsa sereg létszáma miatt, más módot választott a perzsa vonalak megtöréséhez, mivel tisztában volt azzal, hogy Dareiosz elsődleges taktikai célpontja a számbeli fölényre alapozott bekerítés lesz.

Az ütközet megkezdése után a makedón király hetairosz lovasságát jobbra irányította, mellettük gyors mozgású könnyű fegyverzetű és páncélzatú, gyalogos parittyások, a peltasztészek vonultak. Hogy Alexandrosz ne kerülhesse körbe a csatamezőt, Dareiosz csapatokat küldött utána, élükön Bésszosszal. A Bésszosz vezette perzsa lovasság azonban nem volt más, mint Dareiosz haderejének központi része, a királyt védő mag, így a perzsa hadrendben rés támadt. A két sereg egyre közelebb került egymáshoz a makedón jobb szárnyon, de a döntő pillanatban Alexandrosz lovassága élén kitért Bésszosz csapata elöl, majd ahhoz a réshez vágtázott ami a perzsa vonalakban keletkezett. A résen át egyenesen a perzsa fő király, III. Dareiosz testőrsége ellen rohamozó makedón lovasságot Bésszosz katonái már nem tudták megfékezni, hiszen az Alexandrosszal vonuló peltasztészek útjukat állták, ami elől nem tudtak kitérni és kénytelenek voltak harcba bonyolódni velük.

Az ifjú makedón hódító előtt szabaddá vált az út, hogy személyesen kerítse kézre vagy ölhesse meg ellenségét. Ezzel az egész háború sorsát eldönthette volna. Középen mindeközben a makedón center gázolt át Dareiosz gyalogságán. A perzsa erők nem tudták feltartóztatni az ádázul küzdő helléneket, végső megingásukat saját királyuk menekülése okozta. Ahogy egyre nyilvánvalóbb lett a perzsa csapatok veresége, Dareiosz cserben hagyva saját seregét és tábornokait, elhagyta a csatateret.

A jobb oldalon teljes győzelmet arató makedónok mégsem vehették üldözőbe Dareioszt és a futásnak eredt perzsa sereget, mert a bal oldalon Parmenion vezette balszárnyat teljesen lerohanták és kis híján felőrölték, és a győzelem teljes tudatában lévő perzsa csapatok már a tábort is megtámadták. Ezzel a bekerítés veszélye fenyegette a makedón sereget, annak ellenére, hogy Dareiosz elhagyta az ütközet helyszínét. Így Alexandrosz válaszút elé került, vagy üldözőbe veszi Dareioszt és végleg leszámol ellenségével (amivel kockáztatta volna a teljes hadseregét), vagy megmenti seregének nagy részét a teljes pusztulástól. Az utóbbi mellett döntött.

Parmenion az utolsó pillanatig kitartott, és Alexandrosz segítségével a balszárnyon is sikerült megfutamítani a perzsa hadakat. Így elmondható, a makedónok fényes győzelmet arattak, miután teljesen szétverték az ő létszámukat messze meghaladó perzsa főerőket.

Az ókori leírások szerint a hellének alig veszítettek 3-4 ezer embert. A perzsák adatai nem számosíthatók, körülbelül 60-80%-os veszteség becsülhető. Ez a katonai vereség azt jelentette, hogy az Akhaimenida dinasztiának a csillaga örökre leáldozott

A csata hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ütközet után Alexandrosz előtt ellenállás nélkül nyitotta meg kapuit Babilon városa, ahova fényes diadalmenet közepette bevonult serege élén. A perzsák elismerték új nagykirályuknak, cserébe meghagyta őket javaikban és a magas rangúakat sem mozdította el abban az esetben, ha azok meghódoltak előtte.

Hamarosan a Perzsa birodalom többi része is behódolt, így a többi főváros mint például Szúza és Perszepolisz is. Ugyanakkor évekig tartó állóháború alakult ki a birodalom északkeleti területein, ahol a lázadó Besszosz ( a nagykirály egykori tábornoka) a saját hatalmát kívánta megerősíteni. Magát perzsa királlyá koronázta miután egykori urát III. Dareioszt megölte. Alexandrosz megadva a végtisztességet egykori ellenségének megbosszulta a halálát, és királyi temetésben részesítette Babilonban. Bésszoszt azonban kegyetlenül kivégeztette. Ezután már senki nem volt, aki kétségbe vonta a hatalmát és jogosságát a perzsa főkirályi címre.

A makedón uralkodónak ez sem volt elég, és további kihívások elé nézett. Az összetoborzott több mint százezer katonájával átkelt a Himalája hegyláncain, meghódította Sogdiánát, Baktriát és az Indus völgyét ahol a hüdaszpészi csatában megvert egy 200 elefánttal rendelkező indiai sereget. Alexandrosz a győzelmei és dicsősége rabjává vált, de veterán katonái nyomására, akik már nem akarták folytatni az évek óta tartó hiába való menetelést, kénytelen volt visszavonulni Babilonba.

Itt hozzálátott birodalmának egységbe szervezéséhez, egységes pénzt veretett és a tartományok élére nem csak görögöket hanem perzsákat is előszeretettel állított. Megkísérelte egybeforrasztani hatalmas birodalmának népeit, azonban kísérletei kudarcot vallottak. Terveket szövögetett egy hatalmas hajóhad felállítására is, ami körbehajózta volna Arábiát és meghódította volna Karthágó afrikai birtokait, onnan pedig Itáliába hajózva Róma ellen kívánt felvonulni. Hitt abban, hogy egyesítheti a világ népeit.

Fiatalon, mindössze 32 évesen érte a halál Babilonban. Halálának a pontos okát ma sem lehet tudni, egyes történészek mérget emlegetnek, mások krónikus alkoholizmusát teszik felelőssé. Halála után birodalma amilyen gyorsan épült, legalább olyan gyorsan esett darabokra. Civakodó tábornokai osztották fel azt maguk között.

Irodalom, forrás, jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az ókor nagy csatái, i. e. 1285 - i. sz. 451, Kádestől Catalaunumig Kelly Devries, Martin Dougherty, Iain Dickie, Phyllis G. Jestice, Rob S. Rice, Budapest, Ventus Libro Kiadó, 2007. ISBN 978-963-9701-54-0, ISSN 1218 9855 (magyar nyelven) i.m. 84. old.
  2. Az ókor nagy csatái, i. e. 1285 - i. sz. 451, Kádestől Catalaunumig Kelly Devries, Martin Dougherty, Iain Dickie, Phyllis G. Jestice, Rob S. Rice, Budapest, Ventus Libro Kiadó, 2007. ISBN 978-963-9701-54-0, ISSN 1218 9855 (magyar nyelven) i.m. 82. old.
  3. Az ókor nagy csatái, i. e. 1285 - i. sz. 451, Kádestől Catalaunumig Kelly Devries, Martin Dougherty, Iain Dickie, Phyllis G. Jestice, Rob S. Rice, Budapest, Ventus Libro Kiadó, 2007. ISBN 978-963-9701-54-0, ISSN 1218 9855 (magyar nyelven) , i.m. 84. old.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • John Keegan. Maszk - A parancsnoklás álarca. Aquila K (1998) 
  • Kertész István. Héraklész unokái. Kossuth K (1988) 
  • Kertész István. Antik harcmezőkön. Korona K (2000) 
  • Kelly Devries, Martin Dougerthy, Iain Dickie, Phyllis G. Jestice, Rob S. Rice. Az ókor nagy csatái. Ventus Libro K (2008)  Rob S. Rice - Gaugaméla
  • Julian Thompson. Hadvezérek. Gulliver Könyvkiadó és Nemzeti Tankönyvkiadó (2007) 

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap