Frans G. Bengtsson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Frans G. Bengtsson
SzületettFrans Gunnar Bengtsson
1894. október 4.[1][2][3][4][5]
Elhunyt

Állampolgársága Svédország
Foglalkozása
  • fordító
  • költő
  • sakkjátékos
  • esszéíró
  • író
  • életrajzíró
IskoláiLundi Egyetem
KitüntetéseiSamfundet De Nio's Grand Prize (1945)
SírhelyeLyrestads church[8]
Írói pályafutása
Jellemző műfajokelbeszélő költemény
Fontosabb műveiRőde Orm
A Wikimédia Commons tartalmaz Frans G. Bengtsson témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Frans Gunnar Bengtsson (Tossjö, Ängelholm, Skåne, Svédország, 1894. október 4. – Ribbingsfors, Västergötland, Svédország, 1954. december 19.) svéd esszéista, költő, műfordító, regény- és életrajzíró, sakkozó.

Élete[szerkesztés]

Irodalmi munkássága[szerkesztés]

A Lundi Egyetemen 1920-ban bölcsész-diplomát kapott, majd 1930-ban ugyanitt bölcsészdoktori címet szerzett. Kezdetben verseket írt, első verseskötete 1923-ban jelent meg Tärningkast (Kockavetés) címmel.

1929-ben kiadta első történelmi esszé-kötetét, Írók és harcosok (Litteratörer och Militärer) címmel. Irodalmárok, katonák, kalandorok életművét dolgozta fel, egy-egy fejezetet írt Voltaire-ről, François Villonról, Walter Scottról, Joseph Conradról és Stonewall Jackson amerikai tábornokról. Az esszégyűjteményt rövidített változatát 1950-ben Nagy-Britanniában angol nyelven is kiadták (A Walk to an Ant Hill and Other Essays).

1932-ben adta ki XII. Károly svéd királyról írt életrajzát (Karl XII:s levnad), amelyet legjelentősebb művének tartanak. Megírásához sok korabeli dokumentumot dolgozott fel, gazdagon idézett a király körül szolgálatot teljesítő főtisztek és egyszerű katonák eredeti naplóiból, és a király életét kutató történészek és irodalmárok publikációiból is. Munkájában Bengtsson igen erősen támaszkodott Voltaire XII. Károlyról írt életrajzára, melyet az író-filozófus 1731-ben publikált, alig 13 évvel a nagy katonakirály halála (1718) után.

1939-ben feleségül vette Gerda Finemant, egy közös fiuk született, Joachim.

1941–45 között írta legnépszerűbb regényét, a Rőde Ormot, amely eredetileg két kötetben jelent meg. A regény Svédország után Németországban jelent meg, majd egész Európában sikerkönyv lett. Számos nyelvre lefordították, magyar változata 1957-ben egy kötetben jelent meg azonos címmel. (Újabb magyar kiadások „Vikingek” címen is megjelentek). Az i. sz. 1000 körül játszódó történet főhőse, Orm egy skånei viking gazdálkodó, harcos és kalóz. A regény 1. kötetében Orm néhány társával együtt, egy kalózportya során az andalúziai mórok fogságába esik, rabszolgából az emír testőrségének tagjává emelkedik. Fordulatos kalandok és kemény harcok után, a korabeli Nyugat-Európa nagyrészét bejárva, világlátott, gazdag emberként keveredik haza. A második kötetben Orm és társai bizánci szolgálatban, a varég (varjág) testőrség tagjaiként hasonlóan veszélyes vállalkozásokban vesznek részt Európa keleti vidékein.

Sakkozói pályája[szerkesztés]

Írói munkássága mellett kiváló sakkozóként is működött. A kor egyik legerősebb svéd sakkjátékosai között tartották nyilván, a Skånei Sakkszövetség csapatának legjobb játékosai közé tartozott, a versenyeken az első táblákon játszott. Ha világossal játszott, leggyakrabban e2–e4 lépéssel nyitott, az ilyen partikat „igazi sakknak” nevezte.

Emlékezete[szerkesztés]

1994-ben, születésének 100. évfordulóján a Svéd Királyi Posta emlékbélyeget adott ki Bengtsson arcképével.

Főbb művei[szerkesztés]

Svéd nyelven
  • Tärningkast, költemények, Stockholm, Bonnier kiadó, 1923.
  • Legenden om Babel, költemények, Stockholm, Bonnier kiadó, 1925.
  • Litteratörer och militärer, történelmi esszék, Stockholm, Bonnier kiadó, 1929.
  • Silversköldarna och andra essayer, Stockholm, Bonnier kiadó, 1931.
  • De långhåriga merovingerna och andra essayer, Stockholm, Bonnier kiadó, 1933.
  • Karl XII:s levnad. (2 kötetben), Stockholm, Norstedt kiadó, 1935-1936.
    • 1. kötet: Till uttåget ur Sachsen, 1935.
    • 2. kötet: Från Altranstädt till Fredrikshall, 1936.
  • Sällskap för en eremit, esszék, Stockholm, Bonnier kiadó, 1938.
  • Röde Orm: sjöfarare i västerled: en berättelse från okristen tid, Stockholm: Norstedt kiadó, 1941.
  • Röde Orm: hemma och i österled, Stockholm: Norstedt kiadó, 1945.
  • För nöjes skull, esszék, Stockholm: Norstedt kiadó, 1947.
  • Den lustgård som jag minns, Stockholm: Norstedt kiadó, 1955.
  • Samlade skrifter (Összegyűjtött írásai, 10 kötetben), 1950–55.
Magyar nyelven

Filmváltozat[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Sveriges dödbok, 2018. október 21., 18941004-611 Bengtsson, Frans Gunnar
  5. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Nationalencyklopedin (svéd nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  8. ↑ http://gravar.se/Amneh%C3%A4rad-Lyrestads%20Pastorat/998/Frans+Gunnar%20Bengtsson
  9. ↑ A vikingek kincse (1964) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  10. ↑ Howard Thompson: The Long Ships (1963) Screen: ’The Long Ships’: Widmark and Poitier in Viking Adventure (angol nyelven). The New York Times, 1964. június 25.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Frans_G._Bengtsson&oldid=25838322”