Franchot Tone
| Franchot Tone | |
 | |
| Tone a Lázadás a Bountynban | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Stanislas Pascal Franchot Tone |
| Született | 1905. február 27. Niagara Falls, New York  |
| Elhunyt | 1968. szeptember 18. (63 évesen) New York, New York |
| Házastársa | Joan Crawford (1935-1939) Jean Wallace (1941-1948) Barbara Payton (1951-1952) Dolores Dorn (1956-1959) |
| Gyermekei |
|
| Pályafutása | |
| Iskolái |
|
| Aktív évek | 1932–1968 |
| További díjak | csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán |
| Franchot Tone IMDb-adatlapja PORT.hu-adatlap | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Franchot Tone témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Franchot Tone (Niagara Falls, New York, 1905. február 27. – New York, 1968. szeptember 18.) amerikai színész.
Fiatalkora
1905. február 27-én született a New York állambeli Niagara Fallsban a Karborundum Társaság elnökének, Dr. Frank Jerome Tone legfiatalabb fiaként. Édesanyja Gertrude Van Vrancken Franchot szintén előkelő társasági körökben mozgott. Tone ír, angol, francia kanadai és baszk felmenőkkel rendelkezett.
A jó hírű Cornell Egyetemen végezte a tanulmányait, ahol a drámakör elnöki tisztségét is betöltötte. Szintén tagja volt az Alpha Delta Phi testvériségnek. A családi vállalkozás nem kifejezetten érdekelte, helyette a színészi pályát választotta. A diploma megszerzése után Greenwich Villagebe költözött, és 1929-ben megkapta az első jelentősebb Broadway szerepét Katharine Cornell Az ártatlanság kora című produkciójában.
Karrierje
A következő években a Theatre Guild színtársulathoz csatlakozott. Később az egyik alapítója lett a New York-i Group Theatrenek Lee Strasberg, Harold Clurman, Cheryl Crawford, Stella Adler, Clifford Odets, Elia Kazan és még mások mellett. Ezek az évek eseménydúsan teltek el életében, 1931-ben és 1932-ben több színdarabban is fellépett. Habár szintén '32-ben ő volt az első a Group Theatreből, aki hátat fordított a színháznak és Hollywoodba ment, amikor a Metro-Goldwyn-Mayer szerződést kínált neki. Harold Clurman úgy emlékezett vissza róla, hogy Tone volt a legkonfrontatívabb és egocentrikusabb személy Group Threatre kezdeti éveiben. Ennek ellenére mindig is azon a hiten volt, hogy a mozi nem érhet a színház közelébe, és hosszú évekig vágyódott a színpadon töltött évei után. Többször küldött anyagi támogatást is a Group Theatre számára, melynek gyakran szüksége volt rá. Végül a '40-es évek után időről időre visszatért a színpadra.
A filmvásznon 1932-ben debütált a The Wiser Sex című komédiában. Híressé 1933-ban vált, amikor hét filmben is játszott, köztük a William Faulkner forgatókönyvéből készült Ma élünkben, a Szexbombában Jean Harlow oldalán - akivel összesen három filmben szerepelt - és a kasszasiker A táncoló hölgyben, melyben partnere az akkori felesége Joan Crawford és Clark Gable volt. Egyik legnagyobb sikerét 1935-ben érte el, amikor Oscar-díjra jelölték legjobb férfi főszereplő kategóriában a Frank Lloyd által rendezett Lázadás a Bountynban.
A '40-es években folyamatosan filmezett. Gyakran játszott második főszerepet vagy olyan szerelmi ihletésű filmekben, ahol a történet a főszereplő nőre fókuszál. Többször játszott playboyt, aki a gazdag, az élvezeteknek élő felsőosztálybeli körökben mozgott, bár nem ilyen jellegű figurákat alakított Billy Wilder második világháborús kalandfilmjében az Öt lépés Kairó felében (1943) vagy A rejtélyes asszony című film noirban.
Az '50-es években főleg New York-i készítésű tv-sorozatokban szerepelt, de a Broadwayre is visszatért. 1957-ben Anton Csehov művéből adaptált Ványa bácsi című filmben nyújtott kiemelkedő alakítást, melynek a producere és rendezője is volt egyben. A '60-as években visszatért Hollywoodba. Nagy elismerést váltott ki Otto Preminger Advise and Consent című drámájában, melyben egy haldokló karizmatikus elnököt formált meg. Utolsó filmje az 1968-as Nobody Runs Forever volt.
Magánélete
Első felesége Joan Crawford volt, akivel 1935. és 1939. között volt házas, összesen hét filmben szerepeltek együtt.
1951-ben Tone kapcsolata a színésznő Barbara Paytonnal a figyelem középpontjába került, amikor számos komoly sérülést szerzett és 18 órára kómába került egy verekedést követően a szintén színész Tom Neallel, aki egyben Tone szerelmi riválisa volt. Egy plasztikai beavatkozás közel teljesen rendbehozta a törött orrát és állkapcsát, majd később összeházasodott Paytonnal. A házasság viszont csak 53 napig tartott miután terhelő fényképek bizonyították, hogy Payton továbbra is folytatta kapcsolatát Neallel.
Tonenak volt még további két házassága. Az egykori modell, majd színésznő Jean Wallace 1941 és 1948 között volt a felesége. Dolores Dornhoz pedig 1956-1959 között fűzte házastársi viszony.
Halála
1968. szeptember 18-án hunyt el tüdőrákban 63 éves korában New Yorkban. Földi maradványait elhamvasztották és hamvait szétszórták.
A filmiparban betöltött helyének köszönhetően csillagja megtalálható a Hollywood Walk of Fame-en.
Fontosabb filmjei
- 1965 - Mickey, az ász (Mickey One) - Rudy Lopp
- 1965 - A baj útban (In Harm's Way) - Kimmel admirális
- 1957 - Ványa bácsi (Uncle Vanya) - Dr. Astroff
- 1949 - Férfi az Eiffel tornyon (The Man on the Eiffel Tower) - Johann Radek
- 1944 - Sötét vizeken (Dark Waters) - Dr. George Grover
- 1944 - A rejtélyes asszony (Phantom Lady) - Jack Marlow
- 1943 - Öt lépés Kairó felé (Five Graves to Cairo) - John J. Bramble
- 1938 - Három bajtárs (Three Comrades) - Otto Koster
- 1937 - Az ismeretlen lány (The Bride Wore Red) - Giulio
- 1937 - Quality Street - Dr. Valentine Brown
- 1936 - Suzy - Terry
- 1935 - Veszélyes (Dangerous) - Don Bellows
- 1935 - Lázadás a Bountyn (Mutiny on the Bounty) - Roger Byam
- 1935 - A hindu lándzsás (The Lives of a Bengal Lancer') - Forsythe hadnagy
- 1934 - A Missouri-beli lány (The Girl from Missouri) - T. R. Paige Jr.
- 1934 - Moulin Rouge - Douglas Hall
- 1933 - A táncoló hölgy (Dancing Lady) - Tod Newton
- 1933 - Ma élünk (Today We Live) - Ronnie
- 1933 - Szexbomba (Bombshell) - Gifford Middleton
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Franchot_Tone című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
