Felméri Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Felméri Lajos
Született1840. szeptember 29.[1]
Székelyudvarhely
Elhunyt1894. május 22. (53 évesen)[1]
Kolozsvár
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Halál okaszepszis
SírhelyeHázsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Felméri Lajos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A KAC becsületbírósága 1890-ben, Kolozsvár (balról jobbra, ülnek: Albach Géza, dr. Haller Károly, Girsik János, br. Josika Lajos, br. Josika Gábor, Szigethy Miklós, Haller Rezső; állnak, első sor: gr. Lázár István, dr. Groisz Gusztáv, gr. Béldi Ákos, Concha Győző, Inczédy Sámuel, Gyarmathy Miklós, Deáky Albert; második sor: Kővári Mihály, Matskási Pál, Héczei Lajos, Varró László, gr. Esterházy Kálmán, dr. Baintner Hugó, dr. Felméri Lajos. 1890

Felméri Lajos (Székelyudvarhely, 1840. szeptember 29.Kolozsvár, 1894. május 22.) magyar író, újságíró, egyetemi tanár.

Pályafutása[szerkesztés]

Elemi és középiskolai tanulmányok után Sárospatakra került, ahol az akadémián a kiváló korabeli filozófus, Erdélyi János előadásait hallgatta. Magánnevelő volt, majd Pesten folytatta tanulmányait: a teológiai főiskola mellett a bölcsészettudományi karon tanult. Több ízben tanulmányúton vett részt Angliában, Skóciában, előadásokat hallgatott német egyetemeken. Megfordult Franciaországban, Svájcban és Észak-Itáliában is.

Tanári pályafutását a sárospataki főiskolán kezdte, ahol – Erdélyi János halála után – 1868-ban vette át a bölcsészeti tanszéket. A lélektan, logika, vallásbölcselet és esztétika mellett pedagógiát is oktatott, határozottabban foglalkozott egy újszerű neveléstani rendszer kialakításának gondolatával. Az 1872-ben Kolozsvárott megalapított tudományegyetem pedagógia tanszékének élére kapott meghívást, ez a tudományos szakírói és professzori kibontakozás páratlan lehetőségét kínálta számára. Eddig viszonylag keveset írt, ettől fogva sorra jelentek meg tanulmányai a nevelés és oktatás számos kérdéséről a korabeli erdélyi pedagógiai szaklapokban. Az 1882−1883-as tanévben a bölcsészkar dékánja volt.

1872-től neveléstant tanított a kolozsvári egyetemen. 1879-ben Molnár Lajos Athletikai Gyakorlatok című szakmunkájának megjelenésével egy időben, állami megbízással Angliába ment, ahonnan 1880-ban visszatérve, megírta élete nagy művét. Könyvének az adja sporttörténeti jelentőségét, hogy az abszolút lelkiismeretességű és tudású pedagógus biztonságával támasztja alá mindazt, amit Gróf Esterházy Miksa−Molnár Lajos építeni kezdtek. Munkássága elősegítette a modern pedagógia kibontakozását, amely önálló fejezetben ismertette a testnevelést. Felméri hatására kezdtek 1881-ben „labdát rúgni” a budapesti református főgimnáziumban.

Írásai[szerkesztés]

Kolozsvárott kezdett hozzá egyre nagyobb ívű tudomány-népszerűsítő munkásságához. Előadásokat tartott, a széles olvasóközönségnek szánt folyóiratokban publikált cikkeket, tanulmányokat szülőknek, pedagógusoknak nevelési, közoktatási, szociológiai kérdésekről. Műveiben jól kitapintható az angol és francia filozófusok, pedagógusok és pszichológusok hatása. A német pedagógiával szemben távolságtartás és kritikai jellemzi.

  • Az iskolázás jelene Angolországban. A vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézett jelentés I-II. Budapest, 1881.
  • Úti levelek Skóciából. Sárospatak, 1870.
  • A neveléstudomány kézikönyve. Kolozsvár, 1890.
  • Nőnevelésünk bajai és társas életünk. Kolozsvár, 1883.

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Angliában szerzett tapasztalatairól írt tanulmányával elismerő akadémiai jutalmat kapott.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03975/04324.htm, Felméri Lajos, 2017. október 9.